Törvényszéki csarnok, 1871 (13. évfolyam, 1-101. szám)

1871 / 86. szám

Pest, 1871. pénteken november 3. 8(5. szám. Tizenharmadik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, Debrcczeni, eperjesi es temesvári ügj védegylet közlönye. Tartalom : Egy jogeset Zala tnogye önálló büntető törvényszéke előtt. — Legfelsőbb itélőszéid döntvény. — Semmitőszéki döntv. Egy jogeset Zala megye önálló büntető törvényszéke előtt. Zala megye önálló büntet6 törvényszéke — fájdalom! — a jelenlegi parlamentáris korszakban a rendetlenség és hibásság elég tényeit mutatta fel. Valóban nem kellemetes dolog ezen ténykörülmény illustratiójához ismét egy uj adattal járulni, — mit azonban nem mellőzhetünk, miután jelen esetben a törvénykezési kirivó járatlansághoz még az ügyvédi kar legszentebb érdekeinek sérelme, — illetőleg lábbal tapodása is járult. Ez a Pámer-féle törvénykezési eset, — melyet a következőkben adunk eló : Zalamegyében létező kapornaki Apátság uradalmában, — mint, fájdalom ! többnyire mindenütt — a volt jobbágyok és egyéb lakosok, évek hoszu során át folyvást űzték a legvakmerőbb fatolvajlást, a legszebb élő fák pusztítását, minél vakmerőségük annyira ment : hogy nem egyszer volt eset, mikép az őrökkel szemben ellenszegülest, bántalmazást fejtettek ki. Ily helyzetben az uradalom ügyvéde Pámer Antal zalaegerszegi ügyvéd — az ujabban elkövetett fatolvajlások megfenyittetése s a kár megtérítése végett az iilető szolgabiróboz bűnvádi panaszt adott be, ki a vizsgálat teljesítése után a vizsgálati iratokat a Zala megyei önálló fenyítő törvényszékhez bekü!dvén, ez a tiszti ügyész véleményezése folytán f. évi január 2 l én 2401 — 2402. sz. a. következő végzést hozott: „Minthogy a vizsgálati iratok szerint a bepanaszolt kapornaki lakosok a per alatt lévó, s még el nem különített közös erdőből, vélt jogaik téves értelmezése folytán, december havában a zordon téli hideg időben nélkülözhetlen, s legnagyobb részben csakis tűzifát, — s azt is csak csekély mennyiségben kényszerűségből vágtak, s házukhoz szállították, — és az uradalom egyik panaszlott Vida L. ellen, ki 9 frt értékű élőfát vágott le, maga is beszüntetni kéri a vizsgálatot, ennélfogva — tekintve a törvény előtti egyenlőséget — ha bűntény volni, a törvény egyik vagy másik bűnös irányában, legcsekélyebb megkülönböztetést nem tehetne; de különben is, miután a két rendbeli panasz tárgya bűntény álladékot nem képez, a további vizsgálat panaszlottak ellen beszüntet tetik, s az ös-zes iratok a szolgabíróhoz oly figyelmeztetéssel küldetnek ki : miszerint mennyiben panaszlottak ellen mezei rendőri kihágás derülne ki, a panaszt az 18-10. IX. t. cz. mezei rendőri szabályok értelmében — saját hatáskörében intézze el." Ezen végzésre megjegyzendő : mikép az előttünk | fekvő adatok szerint az egy részben a valóságnak meg I nem felelő állításokat, illetőleg végzési indokokat tartalmaz, s igy maga a birói határozatnak alapja sem állhat meg; — másrészt az a törvénytelen bűnös cselekvények irányában indokolatlan, ki nem menthető elnézést, kíméletet tanúsít. Az elsőre nézve — a birtokrendezési perben hozott birói s legfőbb törvényszéki Ítéleteken kívül, melyekből látható, hogy itt erdőközösségről soha szó sem volt, s csak az úrbéreseket törvény szerint illető fáizás javadalma engedtetett meg, — ezentúl elegendő hivatkoznunk Zalamegye közönségének 1866. éviapril4. — 1584 —1921. I sz. a. hozott végzésére, mely szerint a kapornaki erdőségek tulajdonosa kizárólag az uradalom lévén, a kapornaki úrbéresek azokban a fáizást csak a fen ál ló szabályok szerint gyakorolhatják; — mire nézve a helyszínére kiküldött megyei küldöttség a lakosoknak közvetlenül is tudtul adta, hogy az erdők az uradalom tulajdonát képezvén, a fá i z á s t c s a k az uradalom tudtával és felügyelete alatt gyakorolhatják, — a fennálló szabályok szerint, melyek mellőzésével használt minden fahordás mint tolvajság tekintendő, — sőt ezen küldöttség a megye utasítása szerint a fáizási szabályokat nemcsak kihirdette, hanem az elöljáróság kértére az"kat másolatban ki is adatta, megmagyaráztatván, hogy az urasági erdőkből csak mint úrbéresek élvezhetik a fáizást. Hogy ezek ellenében ugyanazon megye fenyítő törvényszéke hogyan mondhatja azt, hogy a kérdéses urasági erdők közösek, s a parasztok vélt jogaik téves értelmezése folytán követték volna el bűnös tetteiket — valóban több, mint érthetetlen! Jellemző még erre nézve az, hogy az ezt kimondó fenyítő törvényszéknek ugyanaz az elnöke jelenleg, ki a fent emiitett megye küldöttségének is elnöke volt. Ugyanezen időben a kapornaki uraság a megyénél panaszt emelt több rendbeli oly falopások miatt, milyenek azok, melyek felett most a fenyítő törvényszék — rendőri eljárásra uta=itólag — határozott. Az 1866-diki megyei küldöttség megbízatása lolytán aziránt a helyszínén vizsgálatot, tartott, és bünfenyitő eljárás végett az iratokat a bűnvádi törvényszékhez áitetette, és ez a vádlottakat a kimutatott falopásért fogságra Ítélte, mit a Hétszemélyes tábla is megerősített. így állnak a bűnvádi törvényszéki végzésnek többi állításai s adatai is. 86