Törvényszéki csarnok, 1871 (13. évfolyam, 1-101. szám)

1871 / 76. szám

302 felperes keresetét visszahelyezésének nevezte ugyan, de | abban nem visszahelyezést, hanem felszámított kárai megtérítését kérte — mi összegénél fogva sommás bírósághoz nem tartozik. Az eljáró bíróság 1869. jul. 8-kán kelt végzésével a birói illetőséget megalapította, s ugyanazon nap kelt ítéletével felperest a regale (malom s italmérési jog) használatába visszahelyeztetni s a kereseti birtokháboritás által okozott kárösszeget részére kifizettetni rendelte. Alperesek sem. panaszt adtak be a fent emiitett illetőségi kifogáson kivül azon alapon is, mert a regale csonkítás iránti igények a ministeri rendeletek és törvényes gyakorlat szerint közigazgatási uton érvényesitendők. A Semmitőszék a neheztelt Ítéletet a 297. §. 4. p. alapján megsemmisítette; „mert eltekintve attól, hogy az italmérési jog csonkításából vont követelések a fennálló törvények s gyakorlat szerint első vonalban közigazgatási intézkedés tárgyát képezik, — felperes keresetében nem tüzetesen az állítólag megháboritatott jog használatába kivánta magát visszahelyeztetni, hanem bérelőleget s nélkülözött hasznot kért megítéltetni, oly összegben, mely sommás eljárás alá nem tartozik; „az eljáró biró?ág tehát birói illetőségét a perr. 93. §. i betűjének helytelen alkalmazása mellett alapította meg." (1871. aug. 22 — 9629. sz. a.) Az eskületételre való ajánlkozás tekintetében a törvényileg kiszabott 15 napi határidő csak azon felet kötelezi, kinek az eskületétel bíróilag hagyatott meg; de nem azt is, kire nézve az eskületétel magok a felek egyessége által alapitatott meg. Sauer Erzsébet — Stessel Simont Sopron város egyes birósága előtt 155 for. s jár. iránt beperelvén, tárgyalásnál, mely 1870. sept. l-jén tartatott, a felek közt egyesség jött létre, mely szerint alperes a felperesi keresetből 75 frtot elismert s ennek kifizetésére magát feltétlenül kötelezte; az egész összeg kifizetését azonban csak az esetre ajánlotta meg, ha felperes ezen követelés valódisága iránt a főesküt leteendi. Ezen birói egyességben az eskütétel ideje nem lett meghatározva. Felperes 1871. jun. 28-kán folyamodott az egyes bírósághoz az eskületétel végett, de az által kérelmével mint elkésettel visszautasittatott; tekintve, hogy a perr. 2.57. §. értelmében a per bírája előtt kötött egyesség Ítélet erejével bír s igy ugyanazon jogkövetkezményeket vonja maga után; már pedig a 23. §. szerint a megítélt (illetőleg egyességileg megalapított eskü letétele végett az ítélet vagy egyesség) jogerejüvé válta után 15 nap alatt kell jelentkezni; és miután a folyamodó által leteendő esküt tartalmazó birói egyesség már 1870. septemb. l-jén jött létre s emelkedett jogerejüvé, jelen folyamodvány elkésettnek veendő". (1871. jun. 30—2739. sz. a.) Ezen végzés ellen felperes sem. panaszszal élt, mert a kérdéses egyességben csak alperes fizetési kötelezettségének ideje állapíttatott meg; de arra nem alapíttatott meg határidő, hogy felperes az egyességi fóesküt mikor köteles letenni; s igy felperes e jogát az elvülési ideig bármikor érvényesitheti. A perrend sehol sem rendeli, hogyha az egyességileg megalapított eskütételre határidő nem alapíttatott meg a felek által, arra az Ítéletekre kiszabott 15 napi törvényes határidő lenne alkalmazandó. A Semmitőszék annak helyt adván, neheztelt végzést megsemmisítette s az eljáró bíróságot utasította, hogy a bíróság előtt kötött egyességet végzésileg szabályszerűen elintézvén, e végzést a felekkel közölje és ha ennek folytán Sauer Erzsébet törvényes időben eskütételre ajánlkozik, annak folyamodására ugyanannak eskületételi határnapot tűzzön ki, s a kiíéjlendőkhöz képest intézkedjék ; „mert a perr. 239. §-ban az eskületótelre való ajánlkozás tekintetében kitűzött törvényes 15 napi határidő csak azon peres felet kötelezheti kinek az eskületétel bíróilag hagyatott meg, s miután jelen esetben az eskü nem bitói Ítélet, hanem a felek egyessége által lett megalapítva; a bíróság azáltal, hogy ezen egyességet szabályszerüleg el nem intézte, az arra hozott végzésben az eskü le- vagy le nem tételének jogkövetkezményeit a perr. 228. értelmében meg nem határozta, s ily szabályszerűen szerkesztett végzését a felekkel nem tudatta, a perr. 297. 1 p. alá eső szabálytalanságot követett el, miminek folytán szabályszerű végzés hozatalára volt utasítandó. (1871. aug. 22—8545. sz. a.) Az igénykeresel beadására kitűzött határidő elmulasztása miatt igazolásnak (306. §J nincs helye. — Az igénykereset az elmulasztott határidő igazolása nélkül is beadható £466, 472., 473. §§.) de azon megszorítással (473. §.J hogy az igényelt vagyon elárverezése nem gátoltathalik. A postai kezelésnél történt tévedés és ez okból történt más helyre küldetés folytán a beadvány benyújtására, illetőleg a bírósághoz való beérkezésére nézve keletkezett elkésés az illető fél hátrányára nem szolgálhat. Ily esetben az elkésetten beérkezett perirat kellő időben beadottnak tekintendő. Dobra Józsa Maris —Weiniuger Fülöp foglaltató és Dobra Lázár végrehajtást szenvedő ellen Arad megye Boros-Sebesi szolgabiróságához tulajdani igónykeresettel kívánván élni, miután az igények bejelentésére kitűzött határidót elmulasztotta, igazolási kórvényt adott be. A Boros-Sebesi szbÍróság azonban 1871. máj. 25. 296. sz. végzésével az igazolási kérelmet visszautasította. Ez ellen az igénylőnő sem. panaszt adott be; mert a 2 '/.postai vevéuy szerint az igény kereset apr. 16 kán, a végrehajtástól számítva 14-ik napra adatott postára de a postai kezelés tévedésóból Boros Sebes helyett Boros Jenőre szállíttatott; s a hivatalos levél boritéka szerint Boros Jenőből apr. 28-án adatott fel s igy Boros Sebesre elkésve érkezett s ezután apr. 30-tól máj. 12-ig az igazolási határidő lejártnak nem tekintethető. Az pedig hogy postai vevény bizonyító erővel nem birna, el nem fogadható, mert alaptalan. A Semmitőszék az igazolási kérvény felett 1870. évi május 14-kén 256. sz. a. hozott idéző végzést az egész további igazolási eljárással s annak folytán hozott végzéssel a perr. 297. §. p. és a 304 §. alapján hivatalból megsemmisítette s az első bíróságot az igény kereset feletti tárgyalás kitűzésére s további szabályszerű eljárásra utasította; „mert az igénykereset beadására kitűzött határidő elmulasztása miatt a perr. 306. §-sa szerint igazolásnak