Törvényszéki csarnok, 1871 (13. évfolyam, 1-101. szám)

1871 / 64. szám

Pest, 1871. pénteken augusztus i8. M, szám. Tizenharmadik évfolyam. TŐKVÉWN/iÉKf (SARVOK, Dcbreczcni, eperjesi és temesvári ügyvcdcgylet közlönye. Tartalom: Hitel-és telekkönyvek. — Sommitőszéki döntvények. — Oroszi-1 alanyi per. Hitel- és telekkönyvek. (Vége.) Margittay Lajos úrtól. Nyilvánvaló az előadottakból, miszerint a mi nyilvánkönyveink a kitüntetett tulajdonjogra vonatkozólag, különösen egy harmadikkal szemben, teljesen bizonyítanak ; hogy a szerzót aziránt, miszerint, ha telekkvileg kitüntetett tulajdonjogot szerzett, azt elvitázhatlanul élvezhetendi is, biztosítják; s hogy igy e nyilvánkönyvek valóságos telekkvek és pedig annyival inkább, minthogy a tkvi rend. 150. s az osztr. polg. trkv. 1467. §-a csupán az esetre irányadó, ha a tulajdonjog egyedül elbirtoklás czimén védelmeztethetik a bejegyzett tulajdonos által. Igaz ugyan az, hogy a tkvi rend. 150. §-a nem mondja ezt ki, sót ellenkezőleg, azt rendeli, hogy oly keresetek, melyeknek czélzata egy, a perfeljegyzés előtt nyilván könyvi jogokat nyert harmadik személy kárára szolgálna, a harmadik személy jognyerésének időpontjából számított 3 év alatt ez ellen is inditandók, s hogy enélkül is, de csak az esetben mondathatik ki az ez által nyert bekeblezés kitörlése itéletileg, ha a bekeblezést nyerő a bekeblezés érvényessége tekintetében jóhiszemben nem volt. Ámde, ha az ezen §-ban kijelentett elvet magyarázó, s a jog elbírálásánál a birót kötelező anyagi törvényszabályokat vizsgáljuk, meg kell hogy győződjünk arról, miszerint egy tkvi jogot nem szerzó ellenébén még a kétszeres elárusitás esetében is, a tkvi jogot nyertet védelmezi a törvény; hogy a tkvi jogot nyert jogának semmisségét, különösen, ha az nem talán ingyenes czimen alapszik, a biró ki nem mondhatja (osztr. polg. trkv. 440. §.) hogy azesetre is, — ha a tkvi szerző tudomással birna az előző eladási szerződésről, — minthogy az elárusitás átadás nélkül nem tekinthető teljesüléire emelkedettnek, mini hogy a dolog átadásáig az eladó tartja meg a tulajdonjogot, melynek pedig az elárusitás jogn kiegészítő részét képezi, stb. stb. — a szerző nem volna olyannak vélelmezhető, ki az általa nyert bekeblezést alaposan érvénytelennek tartotta, vagy tarthatta volna. Annálfogva ezen §-nak a szerződések alapján nyert tulajdoni jogokra vonatkozólag gyakorlati értelme nincs, s az csupán azon esetekre vonatkozhatik, melyekben a tkvileg kitüntetett tulajdonjog csupán az elbirtoklás czimével védelmeztethetik. A kifejezés alatt pedig, hogy itéletileg azon bekeblezés kitörlése, melyet a szerzó érvénytelennek tartott, elrendelhető, nem az értendő, mintha a tkvön kivülileg történt szerződési előzmények ismerete a szerzett tkvi jog kitöröltetését eredményezhetné; hanem, hogy ha például a szerző meg volt arról győződve, hogy az elárusító j | elárusitási személyi képességgel nem bir, s tőle mégis | vásárolt, szerzett; ha oly ügyletek alapján szereztetnék a tkvi jog, minők például a nem teljes korúak, elmebetegek, bíróilag tékozlóknak nyilvánítottak,csődület alatt állókkal kötött s jogátruházást tárgyazó ügyletek, melyek személyi képesség hiánya folytán megköthetők nem lettek volna, ez esetekben, minthogy a jogszerzés alapját képező ügylet eredetileg s a jogszerző előtt is tudvale vóleg érvénytelen, az arra alapított jogszerzés, illetve bekeblezés érvénytelennek s kitörlendőnek mondathatik ki a biró által. Innen világos tehát, hogy a tulajdonjog kit illetőségéről, különösen egy harmadikkal szemben a telekkönyv kezeskedvén, az ujszerzó azon kifogás alapján, hogy a nyilvánkönyvi állás valótlan volt, egy be nem jegyzett jogigénylő által meg nem támadható, hanem igen is megtámadható azon okból, hogy az, kitől szerzett, személyi képességgel nem birt, ha e körülmény a szerző előtt ismeretes volt, vagy lehetett. Mi végül azon állításomat illeti, hogy nyilvánkönyveink teljes hitel könyvi tulajdonsággal bírnak; hogy azok a nyert zálogjogot teljesen biztosítják, — talán tüzetesebben tárgyalnom nem is szükséges, minthogy az orsz. bir. ért. alaki részének hatályon kivül lett helyezése után, melynek föntebb hivott §-ai a munkálat készítőinek részéről kétségbevonhatlan felfogási zavart tanúsítanak — nincsen egyetlen szabály sem, mely az ellenkezőt bizonyítaná, vagy legalább elfogadható okot adna az ellenkező nézet vitatására. Valaki azzal vádolhatna, hogy elfeledkeztem azon zálogjogokról, melyek az orsz. bir. ért. alakirészének hatályban léte alatt szereztetvén, ugyanazon szabályok alapján tulajdoni igénynyel meg lettek támadva; de én ezt — tudva, hogy a törvényeknek visszaható erejük nincs s ismerve az átm. intézk. tárgyában kib. igazságügyminiszteri rendelet XVIII. czikkének tartalmát — nem tettem ; én csupán azon tételt állítottam föl, hogy az orsz. bir. ért. illető § ainak hatályon kivül lett helyezése után, nyilván könyveink teljes hitelkönyveknek tekintendők. Látható már a föntebb előadottakból, hogy az 1855. decz. 15-én kelt rendelettel behozott nyilvánköny vek, ellenkezőleg, mint némelyek vitatják, a szó valódi értelmében vett hiteltelekkönyvek; hogy az ezen fogalommal összekötött minden tulajdonsággal bírnak; hogy a szerződök tényei csakis az esetben tekinthetők bevégzett jogi cselekményeknek, ha a nyilvánköny vi tulajdonokra vonatkozó jogszerzési s átváltoztatási ügyletek hiteltelekkönyvileg ki lettek tüntetve; végül, hogy ez intézmény meghonosítása által oly elvi reformok lettek behozva, melyeket tüzetesen tanulmányoznunk szükséges, ha a 64