Törvényszéki csarnok, 1871 (13. évfolyam, 1-101. szám)

1871 / 62. szám

248 lami dolgot a mi egyébként nem is bűntény, mint p. o. a törvény­telen szülés, de gyalázó, — ki ne fecsegje, el ne pletykálja. Az iránt is kérdőre vonatott Talányi, hogy ha Dr. Kreutzer meg nem jelent, miért nem hivatott más szakértő orvost a közel­ből? — Erre már vádlott maga is megfelelt és pedig helyesen, mert be kellett várnia a Kreutzer válaszát, hogy jön-e vagy nem ? — közelben más szülész-orvos, a ki több tapasztalással birt volna, mint Talányi, — nem volt, tavidba küldeni podig a közeli veszély miatt már nem lehetett; ő maga azonban szakértői képességgel s lelkiismeretes buzgósággal mindent megtett melletto, a mit ember és orvos tehet. Kulcsár József III. r. vádlott az I. és II. r. vádlottakat né­mileg terhelő vallomásokat tett ugyan Csongrádmegye törvszéke előtt, de azokat ugy az ezen tszék által kiküldött vizsgálóbíró, va­mint a törvényszék előtt visszavonta, indokul adván, hogy Cson­grádmegye törvényszéke és vizsgáló közegei által reá ilyen irány­ban nyomás gyakoroltatott. Ezt a törvényszéknek az előzmények után hinnie kell, hiszen különben nem delegáltatott volna ezen ügy megbirálására ezen törvényszék s a tanuk egyik serege ki is jelentette a hitelesítés alkalmával, hogy Csongrádmegye törvény­széke részéről fenyegetéseknek és ijesztéseknek voltak kitéve, ha vádlottakra nézve terhelő vallomást nem tesznek; sőt nyilatkoza­taik hamisan vétettek jegyzőkönyvbe. — Hogy az innen kikül­dött vizsgálóbiró előtt megint a régi vallomásokhoz tért vissza Kulcsár, ezt ö indokolta a törvényszék előtt, és pedig azzal, hogy Lipcsey Tamás is ijesztgette, miszerint vallomásainak visszavo­nása által egy fél évi börtönt kaphat. Egyébbiránt Kulcsár mind­azon vallomásait,— melyeket a csongrádmegyei törvényszék előtt és későbben Lipcsey Tamás előtt az I. és II. rendű vádlottak ter­helésére tett, — hitelesítéskor a törvényszék előtt, az egyenkint hozzá intézett kérdések folytán mind visszavonta. Lipcsey Tamás tagadásba veszi ugyan f. é. 852. s?. alatt ezen törvényszékhez benyújtott nyilatkozatában Kulcsár József azon állítását, mintha ő félévi börtönnel ijesztette volna. De ha figye­lembe veszi a törvényszék, hogy III. r. vádlott azt a törvényszék szine előtt is szemébe mondta Lipcsey Tamás urnák s hogy utóbb nevezettnek igen nagy oka lehet eme fenyegetésnek megtörténtét be nem ismerni, mert ezáltal azt is beismerné, hogy az 1791. 42. t. cz. — Id. törv. szab. II. R. 8. §., — az 1777. évi octóber 27-én 5677. sz. a. — 1798. aug. 31. 17,869. sz. a. — valamint az 1818. sept 29. 26,841. számok alatt kelt és érvényben levő udvari ren­deletek és helytartótanácsi intézmények ellen cselekedett, mi által a hivatalvesztés büntetésének tenné ki magát. Oroszy azon levélkéje, melyet Kulcsár tépett el, — nem tartalmazott egyebet, mint ezt: úgy hallom, hogy az orvosok a szülést felismerték „tehát a gyermekhullát azonnal add elő, ha kérni találják; aa igért halotti ivet pedig küld el." Megjegy­zendő, hogy Oroszy akkor még nem birt tudomással a szeren­csétlen magzatnak sajnos és véletlen megsemmisüléséről. Hogy mit olvasott ki ezen nyilt czédulából a jól olvasni sem tudó Kul­csár József s miért tépte azt el, e miatt első rendű vádlottakat felelősségre vonni nem lehet. Ő talán azt gondolta zavarában, hogy azzal I. és II. r. vádlottaknak vagy önmagának ártani fog. — Ebben tévedett, — többet ártott azon irat eltépése által, s vajha ne tépte volna azt el! ez sokat könnyitendett mindhá­rom vádlott sorsán. Ha már most a tszék tekintetbe veszi az általam előadottakat s összeveti ezen a vizsgálatban összehordott, semmitmondó körül­ményeket, az egyetem tudományos alapon nyugvó véleményével, melynek értelmében „mérgezésnek semmi nyoma" — „kizárhatni azt, hogy a halál külső erőszak behatása által okoztatott volna, s valószínű, hogy a halált a kimerülés eredményezte, mi az öt napon át tartó vajúdások következtében állhatott be" — „hogy az el­hunyt 44 éves lévén a szülésnek oly hoss'zu és nehéz lefolyása gyakran elő szokott fordulni." — „Az elvérzés feltételére elegendő adat nincs" — ,,a periratokban nem találhatni alapot, melyből kiindulva következtetni lehetne, hogy annak kimúlását Talányi János okozta volna" — ,,a gyermek a vajúdás első vagy második napján még élhetett" „a szülés további napjait azonban, neveze­tesen a 3-ik és 4-ik napot nem igen élhette tul" — s hogy ekként valószínű, hogy a gyermek halva hozatott a világra" — s végre, hogy „nincsenek orvosi adatok arra, hogy Talányi János az anya vagy a gyermek halálára cselekvőleg befolyt volna." — Mondom, ha a tszék mindezt figyelembe veszi s még arra is reflectál, hogy 44 éves nőnél az első szülés, tapasztalat szerint, mindig veszélyes szokott lenni, — hogy Talányi János Dobosy Jusztina ily koros voltát nem tudta, Oroszi Miklós pedig, a ki ennek korát tudta, mint laicus ily dolgokban, az ily késői szülés veszélyességét nem tudhatta. Továbbá, hogy számos tanú igazolja, miszerint a boldogult Dobosy Jusztina magasból leesett nem sokkal szülése előtt, a ma­gas ládákról többször leugrándozott s még az ellenséges indulatú Budai és neje Bakonyi és neje is erősitik azt, miszerint Dobosy Jusztina a legutóbbi időig nehéz munkákat végzett, — hogy kü­lönösen Sárosy Pál, Sárosy Pálné és Fejér Lászlóné hittel erősí­tett vallomásaik szerint a gyermekmozgás a néhainál a szülést előző pár nappal már nem volt érezhető (s ez összevág az egye­tem véleményével is) s ennek következtében már életében is igen erős szaga volt a betegnek, — a boldogult a leggondosabb ápolás­ban részesült, a gyermek halva született, — s az anya egy szülés után beállott láz és görcsös csuklás következtében mult ki, — gyermekruhákról és dajkáról, sőt a születendő gyermek megke­reszteléséről is előgondoskodás történt. Ezeket mind összevéve, megrendithetlenül kell. hogy megszi­lárduljon a törvényszék meggyőződésében azon bizonyosság, hogy Dobossy Jusztina azért halt meg, mert nem kimélte magát, és a reá bekövetkezendő szégyen által indíttatva, szándékos ugrások és esés által a gyermeket, melynek életet lett volna adandó, — ön magában vesztette el, s miután köztudomású dolog, hogy a holt gyermek megszülése nehezebb mint elevené, igen természetes, hogy nála, ki koránál fogva különben is veszélynek volt kitéve, ezen szülési folyam az ő életének is véget vetett. S ha a dolgok igy állnak, akkor nincsen megállapítva tá­volról sem a gyilkossági vagy magzatelhajtási bűnténynek tár­gyi tényálladéka, annál kevésbbé az alanyi s igy nem lehet szó: „bizonyítékok hiányából való felmentésről, hanem fel­mentendők védenczeim e vád terhe alól tárgyi tényálladék hiánya miatt. (Folyt, köv.) Felelős szerkesztő és kiadó-tulajdonos SZOKOLAY ISTVÁN. Megjelen e lap hetenkint kétszer — kedden és pénteken. — Előfizetési ár: helyben és vidékre egész évre 8 frt., fél évre 4 frt. negyedévre 2 frt. ausztriai értékben. — Szerkesztői szállás: belváros, kalap-utcza il-ik sz. a. 2-ik*em. balra. Pesten, 1871. Nyomatott Kocsi Sándor saját nyomdájában, hal piacz és aldunasor sarkán, 9. sz. a.

Next

/
Oldalképek
Tartalom