Törvényszéki csarnok, 1871 (13. évfolyam, 1-101. szám)

1871 / 61. szám

244 dult legyen az bár rothadásiak is. A tapasztalat mutatja, hogy a lódög p. o. a kutyának legkedvesebb eledele. A physica tanúsága szerint azon két állat, mely par excellence szereti az emberi hullát, t. i. hyéna és s a káli, épen a kutya-fajhoz tartozik; tehát ez is mutatja, hogy oly rendkivüli ellentét a kutya izlése és az emberi, főleg gyermeki hulla között nem lőhet. S ha a szakértők egyike azt állit ja, miszerint a hyéna is csak nagy éhség esetében enné meg az emberi hullát, uera tanusit egyebet, mint könnyelműséget a vélemények nyilvánításában Nem tudom, váljon volt-e alkalma azon tudós orvos urnák valamely hullát evő hyéna éhségei fokozatát gyomormérővel tanulmányozni, de tényként ennek ellenében azt tanítja az állattan, hogy a hyéna szenvedélyesen szereti az emberi hullát, s a legnagyobb mélységből kiássa azt fáradságosan, csak hogy ezen, reá nézve, nyalánk falathoz hozzá férhessen; holott élő gyengébb állatok vannak a vidéken elmarci'angoltatási rendeltetésére. Ilyen a sakáll is, mely a kutyának csak egy vadabb neme. A mi pedig különösen a kutyát illeti, már Homér Iliasából tudhatná azon tudós consilium, hogy a Trója körül elhullott harczosokat a kutyák marczaugolásától mily nehéz volt menteni. De csak egy törökországi utleirást kellett volna olvasniok, hogy megtanulják, mikép ott a szabadon kószáló ebek minő károkat okoznak a temetőben levő emberi hullákban, sőt még ennyire sem kellene menniök, hanem csak vissza kellene gondolniok a háborús időkre, ha t. i. esetleg valahol a harczmezön több napig eltakaritlanul hevertek az elhullottak, vagy nem ásattak el elegendő mélyen, — ott volt mindig csakhamar a kutyák egy egész serege, a rothadásnak indult emberi hullákat felemésztendő k. Felette különös azon orvosok abbeli okoskodása is, mely szerint már csak azért sem ehették meg az ebek a gyermek-hullát, mivel ,,dinnyét és kukoriczát ehettek volna," tehát nem voltak éhesek.,; Ez azt mutatja, hogy az orvos urak nem tudják, vagy talán tudni nem akarják, mikép azon időben, midőn ezeu esemény történt, t. i. július 22-én, még se dinnye, se kukoric7a nem szokott érni. Az sem áll, hogy a tanyai ebek jobban tápláltattatnának, mint a városi vagy helységbeli ebek, sőt ellenkezőleg többet éheznek mint nem, — mért amint tudjuk, az azok számára kiadott eleséget a cselédek rendesen a maguk disznaik táplálására szokták felhasználui, s az ebek cjak tengődnek. — Figyelembe veendő, mikép Talányi nem tudja határozottan mondani, hogy micsoda állat emésztette fel a gyerniekhullát, csak a kutyákra gyanakszik ; — de azonban megehette disznó is, mert ezek is voltak a tanyán. Azt pedig már mindenki tudja, hogy a disznó nagyon is szereti az emberi rothadt hullát. Epen hazánkból van erre egy eclatans példa, melyet körülbelül másfél év előtt mindenki olvashatott a lapokban; hogy t. i. egy szegedi temetőcsősz évek óta emberi hullákkal hizlalta sertéseit; minek egy véletlen árulója lett, s a miatt fenyitő törvényszék elé is került. Ha a gyerniekhullát ezen véletlen megsemmisülés nem éri, Talányi azt rendesen eltemette volna a csorbái kertben s e miatt nem lett volna büntethető, mert első kérdőre vonatás esetében megmutatta volna azt. Azon körülmény, hogy ezt egy szerencsétlen véletlen megakadályozta — ez még nem teszi jó indulatból eredt tettét bűnné. Az alorvosi vélemény egyébb sophismáira és roszakaratu ráfogásaira nem reflectálok; felelt azokra már a tudományos egyetem, azokat megczáfolván tételről tételre. A tiszti felperes gyanuokoknak és némi bizonyítékoknak tartja azon titokszerü rejtélyességet, mely az egész ügyet átlengi s azon törekvését alpereseknek, mellyel a hatóságot a halál valódi okának elhallgatása által tévútra vinni akarták :a gyilkosság megtörténtére vonatkozólag. Erre azonban azt elegendő bizonyítéknak önmaga sem tartván, vádlottakat a gyilkosság vádja alól, bizonyítékok hiányából maga is felmentetni kéri; de a törvénytelen szülés eltitkolásában és a hatóságnak valótlan bizonyítvány általi megkisérlett félrevezetésében, — mint önálló bűntett, illetőleg vétségben bünösökül kimondatni kéri. En azonban hiában lapozom a magyar törvényt; hiában lapoztam a legújabb külföldi törvényeket, — sehol és egyikben sem találtam ilyen nevezetű bűntényeket. A mi különösen a törvénytelen szülés eltitkolását illeti, ezt önmagában bűnténynek vagy vétségnek nevezni nem lehet. Ez arczul csapása lenne a legelőhaladottabb eszméknek ; ez eszünkbe juttathatja azon középkori időket, midőn a nő ily erkölcsi botlása bűnténynek tekintetett s a szerencsétlen azzal lett büntetve, hogy több napon át a szégyenfához kötve, közszemlére kiköttetett, majd aztán lófarkához köttetvén, körül hurczoltatott s ennek megtörténte után, megvesszőztetve, kiűzetett mint egy becstelen lény a falu vagy városból. Hogy ily borzasztó büntetés volt szabva a magukról megfeledkezett nőkre, azt a történelem eléggé igazolja; de hogy az ily erkölcsi botlást elkövető nő valamelyik rokonát vagy épen sógorát, azért, hogy családja becsületére való tekintetből a botrányos esetet eltitkolni igyekezett, — bűnösnek tartották, vagy épen meg is büntették volna: arra példát még azon sötét időből sem olvashatunk. A jelenkor felvilágosult eszméivel ez már nem egyezik meg, sőt a közerkölcsiségi érzület hatályosan követeli, hogy ilyen botrányok lehetőleg titokban maradjanak. — Ujabb törvények szerint, különösen az osztrák legujabb b. t. k. a bádeni b. e. 107. §-sa és az 1843-diki magyar büntető javaslat 72-ik §-sa felmenti még a hamis eskü bűnössége alól is azt, ki hatóság előtt olyas valamit elhallgat, a mi magának vagy hozzátartozóinak gyalázatára lehetne. Ha már most azt figyelembe veszi a törvényszék, nem büntetheti vádlottakat azért, mert egy az első rendű vádlottra és családjára gyalázatot hozó körülményt t. i. a törvénytelen szülést elhallgatta.^ A mi pedig' a hatóság megkisérlett félrevezetését illeti, erre vonatkozólag csak abból indulhat ki a tszék, hogy a tanú is midőn vallomást tesz a vizsgáló közeg előtt, félrevezeti a hatóságot, ha nem igazat vall; s még is teljesen büntetlenül visszavonhatja azt hitelesítés előtt, ha ezáltal valakinek szenvedéseket vagy bajt nem okozott; — ugyanez áll a vádlottra is s hatóság előtt letett vallomásnál több jelentőséget tulajdonítani egy magánlevélnek vagy pecsét nélkül kiállított ideiglenes bizony itványnak nem lehet, mert ez a közhatósági tekintély lealázása volna. Ez esetben senkinek sem volt baja a szülés eltitkolása miatt, csak vádlottaknak, s ezeknek is csak azért, mert oly közeg vitte a vizsgálatot, mely ellenséges indulatában, személyes boszuállásból (melynek alapja a rendezett tanács miatti küzdelemben gyökerezik) és az ott rendkivüli fokra hágott pártgyülöletből : nem irtózott semmi eszközt megragadni , mivel Oroszit tönkretehesse. (Folyt, köv.) Felelős szerkeszti) és kiadó-tulajdonos SZOKOLAY ISTVÁN. Megjelen e lap hetenkint kétszer — kedden és pénteken. — Előfizetési ár: helyben és vidékre egész évre 8 frt., fél évre 4 frt. negyedévre 2 frt. ausztriai értékben. — Szerkesztői szállás: belváros, kalap-utcza 11-ik sz. a. 2-ik'em. balra. Pesten, 1871. Nyomatott Kocsi Sándor saját nyomdájában, hal piacz és aldunasor sarkán, 9. sz. a.