Törvényszéki csarnok, 1871 (13. évfolyam, 1-101. szám)

1871 / 4. szám - A Semmitőszéki döntvények ellentétei s összeütközései 1-2. [r.]

16 táblának 6904/870. sz. ítélete ellen, 2054/870. sz. a. semmiségi panaszt emelt, s az elsőbiróság az ügyiratokat a p. perrendt. 301. §-a alapján közvetlen a semmitőszékhez terjesztette fel. — És a semmitőszék 9484/870. sz. határozatával az ügyiratokat az első birósághoz vissza küld vén, — az első biróságot az 1869. april 29-kén kelt igazságügyi ministeri rendelet 235. §-ára való hivatkozással, az ügyiratoknak fokozatos felterjesztésére utasította. Nem akarok annak bonczolgatásába keveredni, hogy a peres iratoknak ilymódoni utazása s érdemen kívüli elintézése közben lejárt idő a peres feleknek mily hátrányára szolgál ? Sokkal fontosabb az, miszerint nem szenved semmi kétséget, mikép azon határozat, s mint tudjuk, hason esetekben a semmitőszék által hason értelemben hozott többi határozatok is, a perrend 301. §-ával, tehát magával a törvénnyel világosan ellenkezik. Kétségtelen tehát, mikép ily esetekben hason határozatok hozatalánál a semmitőszék nem követi a törvényt, s nem annak szabálya szerint határoz. Ennek folytán lehet-e tovább kérdeni, váljon törvényesen járt-e el a közvetlen felküldésnél az első bíróság, mely azon eljárását egyenesen a törvény szabályára alapította. Bezárólag csak azt bátorkodom kérdeni: váljon az országgyűlés által elfogadott és szentesitett törvény-e a törvény — vagy a ministeri rendelet ? . . . . Szívós Albert, tszéki ülnök. Senimitöszéki döntvények. A váltó-törvény 11. R. 18. §-ban elö nem sorolt ügyekben a váltó-törvényszék még akkor is illetéktelen, ha az bíróságul kiköttetell. A ház eladásból származó alkuszdij iránti keresetek szinte nem sorolhatók azon 18. §-ban emiitett s a váltó tszéki illetőség alá tartozó ügyek közé. A perrend 52. §. által megengedett bíróságok közti választhatás a válló-lszékekre mint kivételes, különügyi bíróságokra ki nem terjed. Ezen szabályok ellenében a társulatok alapszabályainak azon intézkedése, mely illetékes bíróságul a váltó tszéket állította fel, kötelezőnek s érvényesnek nem tekinthető. Nem, még akkor sem, ha az alapszabályok a perrend életbelépte után a keresk. ministerium által megerősíttettek is. Manheimer Ignácz, mint Steiner Salamon pesti alkusz engedményese 900 frt. alkuszdij és járulékai iránt az ,Országos Grö'zhajó-társaságot' Pest város tszéke előtt beperelte. — Alperes részéről kellő időben a bírói illetőség ellen kifogások adattak be, azon okból, mert a társaság alapszabályai 61. paragraphusa szerint a társaság mint ilyen alperesként csak a pesti e. bír. váltótszék előtt beperelhető, mely kikötést a perrend 33 §. is megengedi. — A kitűzött tárgyalásnál felperes tagadja ez ügyben a váltótszék illetékességét; mert a váltótszék illetőségét, tehát az előtte érvényesíthető kereseteket a váltótörvény exclusive elősorolja s körülírja, ugy hogy előtte semmi más ügy, mi a törvényben kijelölve nincs, folyamatba nem tehető. És a társasági alapszab. 61. §. csak a társaság tagjai közti perekre vonatkozik, de nem harmadik személyre is, ki annak nem tagja. — A perr. 33. §-sa pedig csak a különben illetékes bitóságok közt enged a társulatnak bírósági választhatást, illetőleg azon jogot, hogy pereiket több illetékes biróságok közül valamelyik előtt megindíthassák; azaz csak a helyre nézve enged választhatást, de korántsem adja meg azon jogot, hogy azok valamely ügybiróságot delegálhassanak maguknak. E felfogást igazolja a perr. 26. §. is, mely szerint a váltótszék elébe tartozó ügyek továbbra s az eddigi törvények szerint ott maradnak; ugy az 52. §-us mely taxatíve elősorolja azon eseteket, melyekben az illetőségtől van s lehet eltérésnek helye. A társulatok alapszabályai pedig az országos törvényeknek nem praejudicálhatnak. A törvényszék 1870. okt. 5 kén, 41622. sz. a. kelt végzésével a birói illetőséget leszállította, hivatkozva a fent idézett társulati alapszab. 61. § ra mely szabályok a közlekedési ministerium által már a perrend életbelépte után 1869. jul. 14-kén megerősítettek és hivatkozva a perrend. 33. §-ra mely ily kikötéseket megengedi; eltérésnek rendes birói illetőségtől csak a perrend 53 §. I. pontja alatt elősorolt esetekben nem levén helye. Felperes semm. panasza folytán A Semmitőszék annak a perr. 297. §. 5. p. alapján helytadott, s a neheztelt tszéki végzést megsemmisítette, az eljáró biróságot további szabályszerű eljárásra utasítván, „mert az átm. intézk. XIX. cz. 3. pontja szerint hatályban fentartott váltó törvény II. R. 18. §-ban felsorolvák azon ügyek, melyek a váltótszék illetősége alá tartoznak ; miután ugyanezen törvény 25. §. szerint a váltó tszék egyóbb a 18. § ban fel nem említett ügyekben még akkor sem bíráskodhatnék, ha a váltótszék bíróságul kiköttetett volna is; „miután továbbá jelen kereset tárgyát ház eladásból származó oly alkuszdij képezi, mely az idézett törvény 18. §-ban említett ügyek közé nem sorolható; az alperesi társaság székhelye pedig Pesten létezik, az eljáró bíróság illetősége annál is inkább megalapítandó volt; inert a perrend 26. §. szerint a váltótszék csak is váltó s kereskedelmi ügyekben, melyekhez a fenforgó kereset nem számitható, határozhat; és mert a perr. 52. §. szerint csak a rendes polgári biróságok között van az 53. 54 s 55. §§ ban kijelelt megszorításokkal, szabad választás engedve; a váltótszék pedig mint kivételes külön ügyi bíróság a perrend 17. §. második kikezdése szerint olyannak nem tekintethetik; „mindezeknél fogva a társulati alap-szab. 61 §-sa az idézett törvények rendelkezéseivel a fenforgó ügyre nézve ellentétben levén, s igy birói figyelembe nem vétethetvén, a sem. panasz helyadásával a birói illetőséget megállapítani kellett." (1870. decz. 15. 13011. sz.) Feleidé szerkeszti és kiadó-tulajdonop SZOKOLAY ISTVÁN. Megjelen e lap hetenkint kétszer — kedden és pénteken. — Előfizetési ár: helyben és vidékre egész évre 8 frt, fél évre 4 ft negyedévre 2 ft. ausztriai értékben. — Szerkesztői szállás: belváros, kalap-uteza 11-ik sz. a. 2-ik em. balra Pesten, 187i. Nyomatott Kooti Sándor saját nyomdájában hal-piaci ét al-dunasor sarkán 9. sz. a.