Törvényszéki csarnok, 1871 (13. évfolyam, 1-101. szám)

1871 / 57. szám

226 rendes szóbeli uton letárgyalása után, az emiitett telekkvi tszék 570 —868. sz. a. Ítéletet hozott,melylyel felperesi keresetnek helyt adván, P. M-né részére feljegyzett tul. igény kitörlését elrendelte. (Vége köv.) Semrciitőszéki döntvények. A Semmilöszéhhez intézendő szabályszerű semmis, panasz hiányában, a felebbezö állal felebbezésében a Semmilöszékhez való felterjesztés iránt kifejezett kérelme jogosultnak nem tekinthető s mint ilyen mellőzendő A kél felperest közösen képviselő ügyvéd a keresetei minden megszorítás nélkül, tehát mindkét felperesre vonván vissza — az egész átalánosságban megalapított perköltségek szinte mindkét felperes által viselendök; — habár a marasztaló végzésben csak: -felperesiről van is szó. Plenta István s neje Plenta Anna, mint felperesek, kik közösen egy ügyvéd által képviseltettek,Dvorniczky György ellen Nyitraruegye illető szbirósága előtt visszahelyezési pert indítottak, alperes által elfoglalt bizonyos földrészbe való visszahelyeztetésük iránt. Az első bíróság 1870 aug. 19. 872. sz. a. kihirdetett ítéletével felperesek visszahelyeztetését kimondotta. Ez ellen alperes felebbezést adott be a kir. táblához, s abban azon kérelmet terjesztette elő, hogy az eljárásban semm. esetek fordulván elő, a kir. tábla az ügyiratokat terjessze fel a Semmitőszékhez. Felebbezö felebbezési indokaiban sem. esetekül azt hozta fel, hogy az ítélet azonnal ki nem hirdettetett, és a tárgyalást követő napon szóval kihirdetett ítélet 24 óra alatt írásba nem foglaltatott. A kir. tábla ennek folytán az összes iratokat felterjesztette. A Semmitószék a felterjesztett iratokat saját hatáskörébeni eljárás végett a kir. táblához visszaküldötte; „miután az, hogy a sommás uton hozott Ítélet első 24 óra alatt írásba nem foglaltatott, nem képez oly szabálytalanságot, mely a perr. 304. §. értelmében hivatalos intézkedésre okot szolgáltatna; „egyébiránt szabályszerű semraiségi panasz hiányában az iratok felterjesztésének csak a hivatalból észlelendő semmiségi eset fenforgása indokából lehet helye s azért jelen esetben a felebbezö jogosulatlan kérelme folytán eszközlött felterjesztés mellőzendő lett volna. (1871. május 5. — 5527.) Ugyanezen peres felek közt fenforgó sommás viszszahelyezési ügyben mindkét felperest képviselő ügyvéd által kereset adatván be, ez alperesi ellenbeszéd után visszavétetett. Ennek folytán az eljáró bíróság 1870. július 9-kén 758. sz. a. kelt végzéssel, a felek közt tartott sommás tárgyalás után kimondotta, hogy felperesek tartoznak alperesnek 3 frtnyi perköltséget végrehajtás terhe mellett fizetni, ezen sommás ügy megszüntetettnek kijelentetvén, miután felperesek keresetüket az ellenbeszéd után visszavonták. Ennek folytán felperesek ellen a végrehajtás 3. ft. s jár. erejéig el is rendeltetett s foganatositatott, és pedig bár a marasztaló végzésben nincs részletezve, hogy 1-ső I vagy ^-od r.felperes tnarasztaltatott el, — 2-od r. felperes , ellen is; mert jelen esetben a felperes két személyből áll. I S igy azon tolJhibát, miszerint a végzésben felperesi fél helyett — csak felperes áll — a 258. §. engedélye folytán kipótoltatni, szükségesnek nem találta. Ezen végrehajtási végzés s eljárás ellen egyik felperes Plenta Anna sem. panaszt, adott be; mert a marasztaló 758. sz. végzésben csak Plenta János lett elmarasztalva, nem pedig ő is — mert azon végzés tartalmában csak az áll, hogy felperes tartozik 3. ft. költséget megfizetni. A Semmitószék azt elvetette „mert a felpereseket közösen képviselő ügyvéd a keresetet minden megszorítás nélkül, s igy mindkét felperesre kiterjedőleg vonván vissza, ennek következtében pedig a megindított per is az 1870. jul. 9-kén kelt jogérvényes végzéssel nem részben hanem egészben megszüutettetvén, az ebből kifolyólag egész átalánosságban megalapított költségek viselésére szintén mindkét felperes kötelezettnek tekintendő." (1871. jun. 3. — 5939. sz. a.) Meg nem esketett tanuk vallomásaira bírói határozatot ! alapítani nem lehel. A tanúkihallgatási eljárás még a perrend behozatala előtt eszközöltetvén, annak érvénye az akkor életben volt törvények szerint megítélendő; s ezek lényeges megsértésénél az eljárás megsemmisítendő Papolczy Antal, mint a színyérváraljai egyház gondnoka Maknó György s többek ellen még 1867-ben Szatmármegye illető szbirósága előtt igénypert indított, melyben alperesek számos tanura hivatkozván 1868. febr. 24kén 19 tanú kihallgattatása elrendeltetett s arra május 16-ka kitüzetett, meghagyatván a feleknek, hogy az nap kérdő s ellenkérdó pontjaikat beadják. Május 16-án a tanuk meg nem jelenvén a kihallgatás jul. 17-re halasztatott, a mikor 8 tanú jelent meg s hallgattatott ki. Ezen tanúkihallgatásnál a felek magok is jelen voltak, felperes kérdéseket is intézett a tanukhoz. — Akihallgatás aug. 21-kén folytattatott s ekkor 2 tauu lett kihallgatva — 1869. apr. 27-kén ismét 3 tanú hallgattatott ki, s igy összesen 18 tauu kihallgatása után — az eljáró bíróság 1871. évi jan. 25-kén végzésileg felperest keresetétől elmozdította. Ez ellen felperes felebbezést jelentvén be ajkönyvben semmiségi okokat is adott elő, melyek alapján megsemmisítést kért. Ezen okok : mert oly tanúk kikérdaztettek, kikre alperes a perben nem hivatkozott, s mert felperes a tanúkihallgatásra meg nem idéztetett stb. A kir. tábla hová ez ügy felebbeztetett a 304.§. értelmében azt a semmitőkszékhez felterjesztette. A Semmitószék felperesnek bejelentett s jegyzőkönyvileg indokolt, bár fölebbezésnek nevezett, de tartalma szerint egyrészben semmiségi panasznak is veendő perorvoslata folytán vizsgálat alá vévén az e. bíróság szabálytalan eljárását, azt a 297. §. 1. p. alapján tekintettel egyszersmind a 304. §-ra megsemmisítette s azt uj szabályszerű eljárásra utasította; „mert a panaszolt tanúkihallgatási eljárás még a perrend behozatala előtt 1868 s 1869-ben eszközöltetett, ugyanaz az akkor fennállott törvény t. i. rendes szóbeli eljárásban az 1840. XV. t. cz. 8-ik fejezet szerint bírálandó meg; már pedig az ezen fejezet 100. §-ban a tanúk