Törvényszéki csarnok, 1871 (13. évfolyam, 1-101. szám)

1871 / 52. szám

207 eszközölt 128. alatti vegyvizsgálat, Dobosy Jusztina halá­lára minden mérgezési esetet kizár. Tekintve, hogy a hatósági orvosoknak, 130. alatti azon véleményét, mely szerint Dobosy Jusztina halálá­nak legközelebbi oka, erömüvi beavatkozás által történt koraszülés okozta elvérzés volt, — valaminthogy a gyer­mek halálát a jobb falcsont átlyukasztása által a fejnek kissebbitése okozta, a m. k. orvosi egyetem felülvizsgá­lat alá vévén f. é. martius 14 — 21. 16. sz. a. kelt s az ira­toknak 195. sz. alatt lévő véleményében, az eljárt orvo­sokat megczáfolta — határozottan oda nyilatkozván, hogy: „Miután Dobosy Jusztina hullája, mely júliusi idő­ben késő 16 nap múlva bonczoltatván, az előhaladt rotha­dás következtében a halál okát teljes biztossággal nem mutathatni ki, a bonczolási adatok után indulva azonban kizárhatni azt, hogy a halál külső erőszakos behatás ál­tal okoztatott volna; a gyermek halálára vonatkozólag pedig, miután csak koponyája találtatott meg, s igy an­nak hullája egészen nem bonczoltatott, a halál oka felett szinte nem adhatni biztos véleményt, — azonban a per­iratokban nem találni alapot, melyből kiindulva követ­keztetni lehetne, hogy annak kimúlását, Talányi János befolyása okozta volna — ezek után nincsenek orvosi adatok arra, hogy Talányi János az anya, vagy gyer­meke halálára cselekvőleg hatott volna. Tekintve továbbá, Bakonyi János és neje 6 — 7. alatti vallomásait, kik mint közvetlen szomszédok hit alatt bi­zonyítják, hogy Dobosy Jusztina, daczára terhes állapo­tának, egész eltávozásáig nehéz munkákat végzett, sú­lyos tárgyakat emelgetett. Tekintve Földvári Anna, Tasi Julianna, Heitzer Ist­ván, Fehér Lászlóné, Virágos Kis Anna, Király Borbála tanuk hittel erősitett vallomásaikat, melyekből kitűnik, hogy Dobosy Jusztina egy alkalommal terhes állapotában, magas helyről, állítólag létráról leesett, s ez esés követ­kezését mindig fájlalta,— tanuknak emiatt több izben pa­naszkodott; Hetzer Istvánnak sérült térdeit iueg is mu­tatta; Fehér Lászlóné a hasán ütésből eredt nagy fekete foltokat látott; sőt Virágos Kis Anna állítólag a magzat elhajtásának megkísérléséről is bir tudomással, miről an­nak idejében Szentes város főbirájának jelentést is tett; Tekintve Sárosi Pál né, Fehér Lászlóné, Sárosi Pál vallomásait, melyekb5l nevezetesen Sárosi Pálné és Fehér Lászlóné előadják: hogy Dobosy Jusztina gyermeke, holtan jött világra; Fehér Lászlóné: hogy a születendő gyermek részére a szükséges ruhácskák s egyébb holmik előre beszereztettek; ugyancsak Fehér Lászlóné és Sárosi Pálné előadják, hogy Dobosy Jusztinának előttük nyil­vánított egyedüli kívánsága az volt, miszerint meghalá­lozása esetében ne Szentes, hanem Turkevibe temettessék el — s hogy a születendő gyermek részére már előre — dajkáról is gondoskodva volt. — Sárosi Pálné hallotta, hogy Talányi a születendő gyermek keresztelését már eleve szóba hozta; Fehér Lászlóné a gyermek mozgását, már a szülés előtt az anyában nem érezte, Sárosi Pálné­nak pedig maga Dobosy Jusztina, mielőtt lebetegedett volna, panaszkodott, hogy gyermeke talán meg is van benne halva. (Folyt, köv.) Semntitőszéki döntvények. (A kővetkező ehi határozatok a Semmi tősz ék döntvény köny­véből vannak szószerint kiírva.) A bíróilag megalapított és jogerőre emelkedett becslő eskü által bizonyítandó becsösszeg az ellenfél előnyére, az es­kü letétele előtt leszállítható. Müller M. H. fia és Taub mint felperesek Rausch Károly ellen Pest város tszéke előtt bizonyos boiszálli­tási üzletből keletkezett 696 frt 32 kr. követelés iránt pert indítván, a tszék 1870. évi 40723. sz. alatti Ítélettel alperest elmarasztalta a felperes által leteendő pót -- il­letve becslő eskü feltétele alatt, azon kérdésre nézve vál­jon felperes a borszállításra alperesnek kölcsönözött-e hor­dókat, és ezek mily értéket képviselnek? — ezen Ítélet a másod bíróság által is helybenhagyatott és jogérvényre emelkedett. — Az eskületételre jogosított felperes késznek nyilatkozott jkönyvileg az eskütételre, de azon módosítással, mikép a megítélt pótesküt a birói ítélet szövege szerint—de a bec?Iő esküt attól eltérőleg csak azon formulázással kész letenni: mikép a b&rvásár­láskor egy akó hordó értéke nem 1 frt. 45 kr. volt, mint az ítéleti eskü-zövegben áll, hanem csak 1 frt. 30 kr. — Ezszerint felperes a becsösszeget alperes előnyére kívánta leszállitatni. Alperes ellenfél azonban annak ellene mon­dott s ragaszkodott az Ítéleti szöveg szerinti becslő eskü letételéhez. A tszék 1871. május 8-án 18644. sz. a. kelt vég­zésével felperesi kérelemnek helyt nem adván, a neki odaítélt pót illetve becslő esküt le nem tettnek kimon­dotta; mert a jogérvényesen megítélt esküforma későbbi módosításainak a perrend szabályai szerint egyáltalában nincs helye. Felperes ezen végzés ellen semm. panaszt adott be; mert a perrendben ninos szabály, miszerint a becslő eskü módosításának egyátalában nem lenne helye. A követelő és illetőleg pernyer tes fél követelése mennyi­ségének leszállítására bármikor is jogosítva van. — És a becslő eskü természete maga is olyan, hogy abban a „legfeljebb" fogalma tartalmaziatik, és ha a fél — kinek követelése megítéltetett maga ezen ,leg feljebb' korlátján alul kívánja csak követelése menny iségét igény­be venni, az ellen semmi akadály sem foroghat fenn, azon jogelv szerint, mikép a többen a kevesebb is benfoglal­tatik. Megjegyzi végre mikép ezen semm. panaszt a 297. §. szerint a 294. §. contráriuma alapjáni következtetés mellett érvényesitik, a mennyiben a neheztelt végzést a perrend szabályainak meg nem felelőnek vélik lenni. A Semmitószék a neheztelt végzést a perr. 297. §. 1. p. alapján megsemmisítette s a tszéket utasította hogy a pótesküt az ítélet szövege — a becslő esküt pedig az eskü kötelezett félnek a jkönyvben foglalt módosítá­sához képest vegye ki. „mert a bíróilag megalapitott becslő eskü szövege, miután letételétől nem valamely vitás ténykörülmény bebi­zonyítása függ — (perr. 237. §.) hanem az által egyedül felperesnek a már részére megítélt tárgy értéke iránti vé­lekedése nyer ünnepélyes kifejezést — csak annyiban emelkedhetik jogérvényre, a mennyiben a becsösszeg át­hághatlan legtöbbjét (maximumát) határozza meg. — el* lenben annak, hogy az egyoldalú végérvényes becslésre bocsátott fél a birói megalapítást ellenfele javára módo­52*

Next

/
Oldalképek
Tartalom