Törvényszéki csarnok, 1871 (13. évfolyam, 1-101. szám)

1871 / 51. szám

204 felkérve, -- valamint a hiányzó gyermek feltaláltatása | szempontjából 2. r alperes csorbái tanyája s ennek kör- I nyéke birói nyomozás és szemle alá vétetett. II. rendű alperes Talányi János az újszülött holléte felől megkérdeztetvén, önvallomásában (54. 55. sz ) előadja, miszerint a gyermeket jul 7-én d. u. 6 óra tájban vévén el édes anyjától, miután azt életre hozni sikertelenül törekedett, anyja lábaihoz téve ugyanazon koporsóban temette Turkeviben — midőn a hullanak július 22-én a sirbóli felvétele s elszállitása történt, m. r. alperes e. r. alperessel július 18-án Szentesen lett előleges megállapodás folytán múlott a hullát egyenesen Szentesre vitte volna, előbb csorbái tanyájára hozatta, hol a koporsót kinyitván, abból az anya hullát 3. r. alperessel e czélra Szentesről hozott uj koporsóba helyezte, a kisded hulláját pedig elvévén lábaitól, egy kis ládikába tette, azután gazzal betakarva, s a széna boglyák között estig kint hagyta. Midőn besetétedett, elvitte onnan az épület megett lévő deszkával kerített kertbe, hol deszkát helyezvén tetejébe, téglával lenyomtatta, hol a kutyák által szétmarczaogolva, koponya csontjából csak néi'y darab maradt, melyeket II. r. alperes ugyanazon rongyokba gyöngyölve, melyekben a koporsóban pihent, babveteménye közé sajátkezűieg elásott, — hol augusztus 2 án a vizsgáló küldöttség által alig másfél ásó nyomra a földben valósággal meg is találtatott. (Folyt, köv.) Semniitőszéki döntvények. (A következő elvi határozatok a Semmitőszék dóntvénj könyvéből vannak szószerint kiírva.) A perrend 297. §. 10-ik pontjában emiitelt „végrehajthatlanság" kifejezés alatt a marasztalt fél esetleges fizetési képtelensége nem érthető. Thren, szülelett Vendelin Magdolna, mint felperes — ifj. Ejury Károly ügyvéd, mint a távollevő' gondnoka által védett férje Thren Frigyes alperes ellen Pozsony város tszéke előtt a házassági kötelék végfelbontása végett pert indított, melyben a tszék 1870. aug. 5-kén 5488. sz a. ítéletével az ágostai evang. hitvalláson levő felek közt létrejött házasságot véglegesen feloldotta, s alperest felperes s két gyermeke részére havonkénti 5 frtnak, vagyis összesen havonkénti 15 ftnak megfizetésében elmarasztalta, a perköltségeket kölcsönösen megszüntetvén, továbbá a házasságvédő megalapitott 27 ft. dijában mindkét felet,— alperesi gondnok megalapitott 45 frt. dijában pedig alperest oly módon marasztalta el, hogy felp. az alperesre eső házasság védői díjnak felét, — s végre a gondnoknak itélt díjat a viszkereseti jog fentartása mellett előlegezni tartozik. A felperes s a házasságvédő fellebbezése folytán a kir. tábla 1870. okt. 13. 28188 sz. a. Ítélettel az e. bíróságit azon változattal hagyta hely he, hogy a gondnok részére végrehajtási joggal megitélt díjösszeg csak megalapittatik. — Ezen itélet ellen alperesi gondnok élt felehbezéssel, minek folytán a legf. ítélőszék 1871. mart. 1-én 7344 sz. a. ítéletével a kir. tábláit érdemileg helybenhagyta, az ügygondnok s házasságvédő dijaira nézve azonban akkép változtatta, hogy az e. bír. ítéletben számszerűn kitett dijak egyedül alperes ellenében, és pedig különbeni végrehajtás terhe mellett állapíttatnak meg azon indokhói, mivel hivatalból kinevezett ügygondnok és házasságvédő dijai a fennálló szabályok értelmében a ielen peres eljárásra alkalmat szolgáltató alperest terhelik. Ezen harmad bírósági itélet ellen az alperesi gondnok semm. panaszt adott be azon alapon, mert panaszló jelen váló perben hivatalból lett az ismeretlen tartózkodásit alperes részére kirendelve, mely kirendelés folytán a kiérdemelt fáradozási dijjait skész kiadásainak megtérítését — miután alperes mindez ideig magáról életjelt nem adott, s tán rég el is halt, — csakis azon fél tartozik viselni, kinek érdekében történt a gondnok kirendeltetése, t. i. a válópert megindító felperes. — A harmadbirósági itélet tehát végr eha j t h a11 a n, mert panaszlót azon félhez utalja, kinek holléte nem tudatik, s ki ellen végrehajtás nem intézhető. — Az ítéletben hivatkozott fennálló szabályok nem léteznek, mert a perrendily esetre szóló provisiót nem tartalmaz; a törvényes gyakorlat pedig az uj perrend behozatala előtt is, mindig viszkereset meiletti előlegként megitélte a gondnok diját, az annak kirendelését kérő vagy előidéző fél ellenében, miben az uj perrend változást nem tett, sőt annak a szemle s tanú kihallgatási költségekre vonatkozó rendelkezései az utóbbi elvet támogatják. A Semmitőszék e panaszt elvetette; „mert az, hogy a panaszolkodó ügygondnok illetményei, kinek terhére legyenek megalapítandók, az ügy érdeméhez tartozván, e felett a legfőbb ítélőszék a perr. 4. §. szerint végérvényesen határozott; „a semmiségi panaszban hivatolt 297. §. 10. tételének esete pedig fenn nem forog, miután ahhoz, hogy panaszló megalapitott illetményeire nézve gondnokoltjának vagyonából kielégitessék, a gondnokoltnak személyes je lenléte nem szükségeltetvén, az annak ismeretlen tartózkodásából merített következtetések törvényes alapot nélkülöznek ; „mert végüla297. §. 10.pontjában említett „végrehajthatatlanság" kifejezés alatt nem a marasztalt fél esetleges fizetési képtelensége, — melyről egyébként a biró, — miután annak fennforgását csak a végrehajtás sikertelen megkísérlése igazolhatja -— az itélet hozása alkalmával hivatalos tudositással nem is birhat — értendő. — (1871. június 21—23-kán 6932. sz. a.) A felebbvHeli bíróság azáltal, hogy valamely perbeli ténykörülmény bővebb kifejtése czéljából a perr. Í08. §ban körvonalozoít hatáskörén belül ujabb tárgyalást és bizonyítási eljárást rendel, habár ez utóbbi a perben álló felek által szabály szerüleg felajánlva nem volt a 297. §. valamelyik pontja alá vonható alaki törvénysértést el nem követ. £1871. május 4. — 2819. sz. a.J Az erre vonatkozó jogesetet és semmitószéki határozatot már lapunk f. évi 41. számában május 26. közzétettük — mire ezúttal hivatkozunk. Felelős szerkesztő és kiadó-tulajdonos SZOKOLAY ISTVÁN. Megjelen e lap hetenkint kétszer — kedden és pénteken. — Előfizetési ár: helyben és vidékre egész évre 8 frt., fél évre 4 frt. negyedévre 2 frt. ausztriai értékben. — Szerkesztői szállás: belváros, kalap-utcza 11-ik sz. a. 2-ik em. balra. Pesten, 1871. Nyomatott Kocsi Sándor saját nyomdájában, hal piacz és aldunasor sarkán, 9. sz- a.