Törvényszéki csarnok, 1871 (13. évfolyam, 1-101. szám)

1871 / 47. szám

Pest, 1871. kedden június 20. 47. szám. Tizenharmadik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, Debreczeni, eperjesi és temesvári ügyvédegylet közlönye. Tartalom : Zálog elsőbbségi jog kérdéséhez.—Egyetem 3 Sz.-F.-iek közti per.—Hg. Karageorgievics legf. itélet. —Semmitösz. döntv. Zálog- elsőbbségi jog kérdéséhez. Szabó János ügyvéd úrtól (M.-Szigeten.) Ezen jogi kérdés fejtegetésére vonatkozólag szabadjon a következő jogesetet szakközönségünk kiválóbb figyelmébe ajánlani. Brunetti János, Maramaros megye trebusai lakos vállalkozó a mult 1866-ik évben kelt szabályszerű adóslevél alapján az abban kikötött szabad biró-választhatási jognál fogva a tiszavölgyi szolgabiróság előtt 11,000 frt. követelése és járulékai iránt Brunetti Frencz trebusai lakos ellen a mult 1867-ik év november havában sommás keresetet indított. A mult 1867. év dec. hó 30-ik napjára kitűzött tárgyalásra alperes személyesen megjelenvén a követelés valódiságát beismerte és a fizetésre határidőt kért. Felperes az alperes által kitűzött fizetési határidőbe beleegyezvén — peregyességre lépett. Adós fizetési kötelezettségének eleget nem tévén, a lejárati idő után felp. végrehajtást kért, mely elrendeltetvén, ez mult 1868. évi január 23-án a hely szinén foganatosíttatott. Minthogy végrehajtást szenvedettnél kielégítési alap nem találtatott — felperes adósnak a marmaros-megyei kincstári uradalom, illetve a trebusai vasgyári hivatalnál lévő és ugyanott kifizetendő munka-vállalatból származott 10,000 irtot tevő követelését kérte, birói zár alá vétetni, és annak részére leendő kiadatása végett a szükséges birói intézkedéseket megtétetni. A jelzett kérelem folytán a végrehajtó szolgabíró végrehajtató képviselővel a trebusai vasgyári hivatal iroda helyiségébe menvén, a követelés fennállása iránt a hivatali főnöknél kérdést intézett. — A megkérdezett hivatali főnök a követelés fennállását beösmerte, azonban annak felperes javára leendő kifizetését megtagadta, eljárását azzal indokolván, mikép mindaddig, mig a kincstári igazgatóság a mondott összeget folyóvá nem teendi, fizetni szabadságában nem áll. A fentebbi nyilatkozat jegyzőkönyvbe vétetvén, a végrehajtási jegyzőkönyv a nélkül, hogy abba a szóval kimondott zár alá tétel bevezettetett volna, berekesztetett és aláíratott. Körülbelül egy év lefolyása után, a midőn a pénz kiadására czélzó lépések megtétetni szándékoltattak, felperesi ügyvéd a jegyzőkönyvi hiányos voltát észrevévén, a végrehajtó bíróságnál a hiány kitüntetése mellett folytatólagos végrehajtást kért, melynek folytán a trebusai vasgyári hivatalnál meglévő összeg zár alá tétetett, és annak végrehajtató javára leendő kifizetése elrendeltetett. A végrehajtás illetőleg az azon uton nyert zálogel| sőbbségi jog megsemmisítése iránt marmarosmegyei kincst. uradalmi ügyészség semmiségi panaszt és felebbezvényt nyújtott be a végrehajtó bíróhoz — az utóbbit azonban pár nap múlva visszavonta. A semmiségi panaszban az fejtegettetett, hogy a kincstári uradalomnak Ítéletekkel igazolható követelései lévén Brunetti Ferencz irányában, a pénzhez megtartási joga van annál is inkább, mivel közötte és adós között még a mult 1866. évben compensatió jött létre, tehát a követelés a birói zár alá tétel idejében tényleg már nem létezett, nem létező vagyonra pedig zálogjog nem szerezhető. E sem. panasz az összes iratokkal felülvizsgálat végett a semmisitőtörvényszékhez fel terjesztetett. A nevezett felülvizsgáló bíróság 1870. év márczius hó 18. napján 2038. sz. a. kelt határozatával a semmiségi panaszt elvetette és világosan kimondotta: „mikép a zálog elsőbbségi jog felperest illeti, és hogy a kincstári uradalom követelésének igénykereset által lett volna érvény szerzendő." A semmitőtörvényszéki határozatnak közlése után felperes azon hitben élt, hogy a kincstári uradalom, a mennyiben állítólagos igénykövetelésének a kijelölt uton hosszú időn át érvényt nem szerzett, a megítélt s lefoglalt összeget kifizetendi, — úgyde az a pénz kiadatását tovább is teljesen megtagadta és a mult 1870-ik évben a trebusai vasgyári hivatal által végrehajtást szenvedettel tudatta, hogy követeléséből 3848 ft 35 krt utalványozott, de azon összeget tartozása lehajlitására visszatartotta, illetőleg a rahoi m. kir. erdőhivatalhoz, hová Brunetti Ferencz a haszonbért fizetni köteles volt, — átküldötte. Felperes M. Sziget város törvényszéke előtt a mult 1870. év június hó 18-ik napján 709. sz. alatt a ppr. 382. §-ában foglalt intézkedésre fektetett keresettel rendes utu pert indított — melyben az utalványozott javára birói zár alá tett 3848 ft 35 kr kiadásába a magy. kir. kincstári uradalomnak Szigeten székelő igazgatóságát elmarasztatni kérte. Alperes elleniratában védelmül felhozta, miszerint a Brunetti Ferencz és közötte lévő kölcsönös követelések még a mult 1866-ik évben kölcsönös beleegyezés folytán kiegyenlítetvén, a B. F-et illetett követelés a birói zár alátéteikor már nem létezett; tehát arra zálogjog sem nyerethetett. Beperesitett két rendbeli a mult 1867 és 68-ik évben B. F. és két bérlőtársa ellen bér nem fizetés indokából hozott ítéletet, melyekkel követelését és a pénzvisszatartási jogát igazolni vélte. Felperes válasziratában kiemelte, miszerint a kincst. uradalom és a végrehajtást szenvedett között a mult 1866-ik évben kölcsönös kiegyenlítés létre nem jö47