Törvényszéki csarnok, 1871 (13. évfolyam, 1-101. szám)

1871 / 46. szám

183 ki azon feltevést, mintha irója Karageorgievics Sándor könyörületére számítva, vonta volna vissza reá vonatkozó vallomását, — ugy másrészről még kevésbé lehetetlen, hogy tudva mikép az ő és Vilotievics vallomása által 1-ső r. vádlott cotnpromittálva s tán megijesztve is lévén, — bár feltett szándéka lehetett különben is eme vallomását, mint állítása szerint reá erőszakoltat a végtárgyaláskor visszavonni, egyúttal mégis ezen alkalmat családja érdekében felhasználandó merő pénzcsikarási czélból irta a kérdéses levelet. Minél íógva Radovanovics Pál bűntárs vallomásából 1-ső r. vádlott büurészességére vonatkozólag felmerüli, de a felhozottak által meggyengített gyanú ok, vádlott határozott tagadása ellenében birói figyelembe alig vehető. 2-szor Nem képez előbbeninél erősebb gyanuokot 1-só r. vádlott határozott tagadása ellenében, a szinte szembesítés nélkül kivégzett Vilotievics András bűntársnak vallomása sem; mert: aj egyáltalán változékony és határozatlan jellegű vallomásában tett ama lényeges előadását, hogy ura Karageorgievics Sándor meghagyásához képest, Radovanovics Pálnak államfelforgatási czélra még 1867-ik év utolján, két vagy három ízben 500—600 aranyat adott légyen, — később — (1868. július 5-kén 354. nsz. a.) oda módositá, hogy mielőtt még a 27,800 frtot megkapta volna, csak egyszer adott Radovanovicsnak valami (etwas) pénzt 5 s bj mert vallomásának azon részét is, — (354 — 4. nsz. 39-ik felelet) miszerint, korábbi vallomásában tett abbeli előadása ellenére, hogy ura, tűrök háztelkek vásárlására küldötte neki a kérdéses 27,800 ítot, — állítja: mikép ezen összeget Trifkovics P. oly meghagyással adta kezéhez, hogy azt Radovanovics Pálnak, a mikor ez kivánni fogja, adja át; továbbá, hogy ezen pénznek nála létéről Radovanovicsnak nemcsak tudomása volt, hanem még azt is tuoudotta vallomást tevőnek: hogy „ezen pénzt majd akkor adod nekem, mikor kivánni fogom" — később 1868. évi július 5-én (364 — 4 nsz. 10. lap) valótlannak nyilvánítva, beismeri: hogy Radovanovics Pál a 27,800 írtnak nála létéről tudomással nem birt, s igy ezen pénznek mikor leendő átvétele iránt vele nem beszélhetett, de nem is beszélt. — És Vilotievics eme vallomásának valóságára nézve, erős támogatásul szolgál azon ténykörülmény is, hogy Radovanovics Pál, noha előtte Mihály fejedelem meggyilkolásának napja s ideje eleve tudva volt, mégis ezen pénzt, melynek állítólagos rendeltetése szerint, Mihály fejedelem meggyilkolásával nyomban egyidejűleg népfélkeltés eszközéül kelleték vala szolgálnia, nemcsak a merénylet színhelyére való menetele előtt Vilotievicstől át nem vette, hanem még azután is, midőn a merénylet megtörténtével, népfelkeltési tervének foganatosítása végett a tapschideri hegyről Belgrádra visszakocsizott, a helyett, hogy a dolog természetes rendét követve rögtön Vilotievicshoz sietett volna a pénzért, saját lakába ment; a pénz pedig Vilotievicsnél érintetlenül maradt; mi alig hagy fenn kétséget az iránt, hogy Radovanovics Pál a kérdéses 27,800 frtnak sem állítólagos felforgatási rendeltetéséről, de még léteiéről sem bírhatott tudomással.— Már pedig tekintve cj hogyha még maga Radovanovics Pál az összeesküdtek feje, kinek rendelkezésére volt ama 27,800 ft. — kormány felforgatási czélból állítólag küldve, — ugyanezen pénznek nemcsak ama rendeltetéséről, de még hollétéről sem tudott, alig foghat helyt azon gyanuok, hogy első r. vád lott azt a vádbeli bűntény elősegítése, és nem mikéut Vilotievics első kihallgattatásakor vállá, — török háztelkek vásárlása végett küldötte légyen, és pedig annál kevésbé, mivel annak lehetőségét, — hogy a Vilotievics András korábbi vallomásában mondott, s a 311. nszhez 1. NB. a. mellékelt levélből is következtethetőleg, töröktelkek eladásáról azon időtájt csakugyan szó volt, — nem zárja ki a szerb külügyministeriumnak, 1868. évi deczember 20-án kelt abbeli tudósítása: hogy „ezen (1868) év folyamaalatt „semmiféle álladalmi (volt török) telkek el nem adattak, sem pedige végett a szerb hatóság részéről ily értelemben semmi rendelet ki nem bocsájtatott." Végül első r. vádlottnak azon állítása, miszerint a töröktelkek eladatása nem valósulváu, meghagyta Vilotievicsnek, hogy a pénzt aranyokra váltva, Oláhországba leendő küldés végett a belgrádi Kamarasebiába adja, alapos támogatást nyer nemcsak Vilotievics Andrásnak korábban tett, s Predik Miklós 117. nsz. a. hiteles vallomásával is részben igazolt abbeli előadása által, hogy ama pénzt aranyokra felváltva ura meghagyásához képest a Kamaraschiába tenni megkisértette légyen, — de Trifkovics Pálnak Pesten 1868. évi május 5-én kelt, s Vilotievics lakának megmotozásakor talált (354 — 19. nsz. a.) levelével is, melynek bizonyító erejéből Vilotievicsnek azon későbbi vallomása, miszerint állitá, hogy a levél csak színlelt, mitsem vonhat le. Vége köv. Semmitőszéki döntvények. Nem tiltatik a törvény által, hogy az, ki valamely ügyben mint bíró eljárt, ugyanazon ügyben, annak későbbi fokozatán, birói minősége megszűntével, mint ügyoéd képviselhesse a feleket. — Ez esetre a perr. 5 7. §. c. p. rendelete nem alkalmazható. Gyükér Józsefnek Borsod-megye illetékes szbirósága előtt 155 frt. s jár. iránt Hideg András ellen 1870-ben indított perében a tárgyalás kitüzetvén, alperes részéről Balázs János ügyvéd jelent meg. A szbiróság 1871. év martius 8-kán kelt végzésével ezen ügyvédet alperes képviseletétől elmozditotta, s alperest az ujabban kitűzött határidőre más érdektelen képviselő választására utasította, azon okból, mivel nevezett ügyvéd előbb szolgabíró levén, mint ilyen, a jelen kereset s per előzményét képezó bűnvádi perben vizsgáló biróként működött. Ezen végzés ellen alperes semm. panaszt adott be, azon okból, mivel a hozott szbirói végzés csak megfordítva állhatna meg; t. i. akkor ha Balázs János a lefolyt bűnvádi perben képviselte volna a felek valamelyikét, mely esetben bíráskodása ellen jelen polgári perben kifogás emeltethetnék; míg ellenben a volt biró a peres ügy későbbi folyamában képviselheti ügyvédként a feleket. A Semmitőszék a megtámadott végzést megsemmisítette ; „mert törvény nem tiltja, hogy azon egyén, ki előbb valamely ügyben biró volt, ugyanazon ügy további fokozatán, birói minőségének megszűnte után, képviselő ügyvéd ne lehessen; s ezen esetre a perr. 57. §-nak c) pontja, mely csupán azt tiltja, hogy a volt képviselő ugyanazon perben biró ne lehessen, nem alkalmazható; az eljáró szbirói biróság végzésének azon részét tehát, mely által a fél szabad ügyvédválasztása jogában korlátoltatik, s oly egyén ki a törvény által a perbeli képvi46*