Törvényszéki csarnok, 1871 (13. évfolyam, 1-101. szám)

1871 / 44. szám

174 4249 ftban alapíttatott meg — ezen ítéletet mind a kir. tábla mind a Hétszemélyes tábla helybenhagyván. Miután azonban hivatalosan bizonyult, hogy Gaudernak teljes vagyontalansága folytán eleget nem tehet, kimondatott, hogy ezen kártérítés fegyelmi uton Wypffel János járás­biró és társai — mint a kármegtéritéséért felelős közig, hivatalnokok ellen eszközöltessék, az 1859. mart. 12-kén a hivatalnokok felelőségéről kelt legf. rendelet 7. §-sa alapján. — Felemlítetett mikép az illető tszék által tartott vizsgálat alatt Graudernak a sikkasztásokat beismerte, — Wypfel pedig azok lehetőségét kétségbe nem vonta, elis­mervén, hogy az illető árvapénzek általa tett kiutalva­nyoztatása iránti kérvények okiratokkal kellően nem vol­tak ellátva. A kir. itélő tábla Wypfel Jánost a Gaudernak­féle sikkasztások által okozott kárért az általa kellő óva­tosság nélkül kiadott utalványozás miatt felelősnek ki­mondotta, irányában a kincstár viszkereseti jogát meg­alapította, s részére 1317 for. stb. megtériitésében elma­rasztalta. Indokok: „A pozsonyinegyei fenyítő tszék által 1865 ben hozott s legf. bíróságilag is helybenhagyott Íté­lettel jogérvényesen megalapittatott, hogy Graudernak al­kalmaztatása idején az árvák ügyeit kezelvén, 1856 — 1861. évig elöljárói bizalmának felhasználásával hamis beadványok alapján,! észint beadványok nélkül kieszközlött bitósági utalványok s hamis uyugták mellett az árva­pénztárból összesen 4249 ftot elsikkasztott, mely összeg­ből akkori szbiró Wypfel János utalványozásai mellett 3953 ftot szedett fel. „Gaudernak Frigyes vallomása szerint ezen nagy­mérvű megkárosítást Wypfel János szbiró gondatlan ügy­kezelése tette könnyen lehetővé, mi kétségtelenül igazolva van már azáltal is, hogy az adóhivatalban vezetett árva­tári naplók s jkönyvek vitelével megbízottGaudernaknak az árvavagyon kezelésével első vonalban ellenőrzésül szol­gált külön bírósági elintézésekre, még pedig oly korlátlan befolyást engedett, hogy az a beadványokat maga szer­kesztette, az elintézéseket tervezte, s le is tisztázta. „De még nagyobb mérvű gondatlanság, sőt mulasz­tás is terheli őt az által, hogy a mint kihallgatásánál saját meggyőződésére kiderittetett, oly beadványok alapján utalványozott árvapénzeket, melyek mulhatlanul szüksé­ges okmányokkal felszerelve nem voltak, s több utal­ványt aláirt, melyeknek nyoma az igtatókönyvben nem találtatott. „Az 1853-i ügyrendtartás 68. s 245. §. figyelmen kí­vül hagyásával elkövetett ezen mulasztásai mellett, az adóhivatalnokoknak a kiutalványozott összegek kifizeté­sénél követett szabályellenes és vigyázatlan eljárása, ment­ségül annál kevésbé szolgál, mert az árvák vagyonának kezelése iránt 1854-ben kibocsátott rend. 2—46. §§. sze­rint az adóhivatal e tekintetben a bíróságnak levén alá­rendelve, panaszlott mint bírósági főnök az árvavagyon kezelésére s a szabályok megtartására itt is köteles volt felügyelni. „Azon körülmény sem teszi a felelősségtől mentessé, hogy beszüntetve volt harmadrész fizetése a betiltás alól feloldatott, s az neki egészen kiszolgáltatott: miután a felmutatott pénzügyi felsőbb hatósági intézkedés a fele­lőség kérdését, a minek eldöntésére illetéktelen is volna, nemcsak érintetlenül hagyja, de sőt kártérítési panasz be­adhatását világosan is fentartja. „Ezek szerint nevezett szbiró ellen a hivatalos ügy kezelés és kötelességszerű felügyelet körüli hanyagság és gondatlanság kétségtelenül igazolva levén, őt a mennyi­ben mulasztása az árvák vagyonának, a vezetése s felü­gyelete alatt álló egyének általi megkárosítására alkal­mul szolgált — az alája rendelt Gaudernak által az ár­vák vagyonán elkövetett károsításokért felelősnek kimon­dani s a kincstár által visszkereset utján követelt kár '/3 ban — 1317 frtban marasztalni kellett." — sat. sat. (1871. febr. 16. — 3555. sz. a.) Ez ellen Wypfel János marasztalt hivatalnok felebbe­zést adott be — melyben annak szükségességét fejtegeti, hogy jogérvényes elmarasztalása előtt az ügyállás kide­rítésére bővebb vizsgálat tartassék; nevezetesen kihallga­tandók a károsult íelek aziránt, váljon ő elfogadott-e tő­lük felszereleílen beadványokat, s ilyeket elintézett-e ? ki­hallgatandók azon pénzügyi hivatalnokok, kik az adó és árva pénztári hivatalt évenkint megvizsgálták, aziránt váljon ő ez ügyben hanyagsággal vádolható-e? Ereszben több felsőbb hivatalnokot nevez meg, kiknek kihallgatta­tásához ragaszkodik. A 1 egf. i télőszé k a kir. tábla Ítéletét indokaiból és azért is helybenhagyta: „Mert a büntető eljárás folytán hozott jogérvényes Ítéletek által az elsikkasztott pénzösszeg mennyisége már megalapítva lett, és így e részbeni ujabb kihallgatás és további nyomozás elrendelésének szüksége fenn nem forog; „mert a jelen ügy folyama alatt és védelmének előa­dására felhívott Wypfel János beismeri, miszerint a sik­kasztást elkövetett Gaudernek Frigyesnek árvapénzeket I utalványozott ; miután pedig a kir. tábla által Wypfel j János a kincstár javára azért lett elmarasztalva, mert az • alárendelt tisztviselők mulasztásáért felelősséggel tartozik, | és mert az elsikkasztott pénzösszegekre Wypfel János | könnyelmüleg minden okmány nélkül utalványokat | maga kiállított, illetőleg aláirt, — és ez okokból az árva­j pénztár kezelése iránt, most fellebbezésében kihallgattatni kért tanuk kihallgattatása, Wypfel János saját beisme­rése mellett, a kártérítés kérdésére befolyással nem lenne — a tanúkihallgatásnak elrendelését mellőzni, s a kir. táblaitéletét hely benhagyni kellett." (1871. május 22. — 2822. sz. a.) Egy jogesethez. Igazságszolgáltatásunk illustrálásáva közlöm a kö­vetkező jogesetet. A. birói marasztaló határozat alapján, néhai B. két örököse ellen, a megitélt összeg s járulékai erejéig végre­hajtást foganatosítván, az alkalommal C. ezen birói ac­tusnál jelen lévén, a végrehajtásnak beszüntetése czéljá­ból a követelésnek egyik nagykorú örököst terhelő fe­lére nézve jótállási és fizetési kötelezettséget foga­dott el, de oly feltétellel, miszerint, ha a követelés másik fele a kiskorú örökös gondnoka által ki nem egyenlittet­nék, ugy C. az adott jótállási nyilatkozatát vissza fogja kapni, vagyis: a jótállás a kikötött feltétel nem teljesitése esetén megszünend. E feltétel a kötelező nyilatkozatban benn foglaltatott. Felperes nem igazolta azt, hogy a kikötött feltétel

Next

/
Oldalképek
Tartalom