Törvényszéki csarnok, 1871 (13. évfolyam, 1-101. szám)

1871 / 43. szám

172 nuk kihallgatását s szakértői szemlét rendelt el, hogy a felmutatott buza-mustrák összehasonlitassanak és a suly s minőség meghatároztassék. A 2241-dik szám alatt 1870-dik évi april 21-kén kelt tszéki végzéssel a kijelölt tanuk kihallgatása s a buza összehasonlítás eszközöltetése végett kiküldött szbiró a tanukat — háromnak kivételével — kihallgatta és a szakértői szemlét foganatosította, mely alkalommal alperes aziránt is kérte a szakértőket kihallgattatni: váljon a szállított gazos buza teljesen kirostálva megütné-e a mustra-buzasúlyát? Felperes ezt ellenezvén, az mellőztetett. Ennek folytán alperes 1871. jan. 27-én beadott észrevételeiben a hiányzott tanuk kihallgattatá-át, és a szakértői szemlének fent érintett irányban való kiegészítését kérelmezte. A tszék 1871. febr. 23-kán 782. sz. a. kelt végzésével a szemle pótlását elrendelte. Ez ellen felperes a 297. §. 1., 10., 11. pontok alapján semm. panaszt adott be; mert a szemle megtartása s az észrevételezés után a tszék nem volt jogosítva ujabb szemlét rendelni. ASemmitószéke panaszt elvetette; okok: A perrend. V-ik fejezete nem zárja ki, a már megtartott birói szemlének szakértők uj kihallgatásával való kiegészíttetését, — ha a bíróság ezt az ügy alapos eldöntésére szükségesnek találja. Az eljáró tszék tehát az által, hogy az 1870. dec. 23-kán megtartott szemlének kiegészítését szükségesnek találva, a gabona minősége felett alperes által kért irányban a szakértők uj kihallgatását rendelte el — ugyszinte, hogy 2241. sz. a. végzéssel kihallgattatni rendelt, de ki nem hallgatott tauuknak kihallgatását megtámadott végzésével elrendelte, a perr. 297. §. 1., 10. s 11. pontjai alá vonható alaki szabálytalanságot nem követett el." (1871. május 23. —3507.) Birói bevezetési s átadást tárgyazó kérvény nem gyökeredzik a perrend szabályaiban s mint ilyen birói eljárás alapjául nem szolgálhat. Az arra eszközlöll eljárás hivatalból megsemmisítendő. A betlenfalvi műmalom részvény társulat részéről Müller János és Liszkay Antal örökösei ellen szepes tátraaljai szbirósághoz kérvény adatott be, melyben birói bevezetés és átadatás kérelmeztetett. A szbiróság 1870. dec. 19-kén kelt végzéssel a kérelmet elutasította, és kérvényezőt az illető tulajdonjog kimutatása végett rendes peruira utasitotta, s az ugy eldöntéséig a birói bevezetés s átadás eszközöltetését felfüggesztette. Ezen végzés ellen kérelmező felebbezést adott be, melynek folytán a kir. tábla a 297. §. 1. pontja alá eső és hivat alb ól figyelembe veendő semmiségi esetet látván fenforogni, az ügyet a Semmitőszékhez áttette. A Semmitőszék az eljáró bíróságnak megtámadott végzését és eddigi egész eljárását a 297. §. 1. p. alapján hivatalból megsemmisítette; „m e r t a fenforgó eljárásnak alapul szolgáló birói bevezetést s átadást szorgalmazó kérvény az 1868: 54. t. cz. szabályaiban nem gyökeredzvén, az annak alapján teljesített egész eljárás minden következményeivel a per. 304 — illetve 297. §. 1. p. alapján hivatalból megsemmisitendő volt" (1871. május 2. — 4693. sz. a. Hozomány és hilbér tekintetében biztosításnak házasfelek közt nincs helye, ha sem végelválás sem haláleset fen nem forog. A honpolgároknak a törvény rendeleteivel ellenkező kikötései a bíróságot nem kötelezhetik. Biedl férjezett Holczer Berta Holczer Leopold ellen 4531. for. erejéig biztosítási kérelmet terjesztett Temesvár város tszéke elébe, melyben előadja, hogy A. okmány tanúságaként férjhezmenetelekor férjének Holczer Lipótnak 2265 ftot adott át — és nevezett férje az A. szerződés 1. pontja értelmében ugyanily összegű hitbér fizetésére kötelezte magát. Most pedig férjének B. szerint igazolt vagyontalansága miatt követelése veszélyeztetve van, s a per. 338. §. alapján ily esetben a permeginditás előtt is helye van a biztositásnak lejárt követelésekre, melyek valódisága kifogástalan okmánynyal igazoltatik. Márpedig azon kikötött hitbért férje máig sem fizette ki, tehát e követelés lejártnak tekintendő; hozománya pedig férje adóság csinálása által veszélyezve van. A tszék 1871. febr. 11-kén 353. sz. a. kelt végzéssel e biztosítási kérelmet visszautasította; mert a perr. 338. §-ban biztositásnak csak lejárt követelésekre van helye, a házastársak közt kötött szerződések pedig csak végelválás vagy halál esetére tekintethetnek lejártaknak, mely esetek egyike sem forog itt fenn, annál kevésbé vétethetik a kikötött hitbér oly lejárt követelésnek, melynek alapján a biztosítás megadható volna. Ez ellen biztositást kérő semm. panaszszal élt; mert ha alperes ingatlannal birna, a szerződés alapján a hitbér és hozomány arra bekebelezhető lett volna; az előjegyzés pedig egy neme levén a biztositásnak; ha tehát a szerződés alapján a követelés ingatlanra jelzálogilag biztositható, az az ingóságokra is elrendelendő volt. Alperes a hitbért a szerződés 1. pontja szerint köteles lett volna a gondnok kezeibe letenni, mi ugy értelmezendő, hogy a házasságkötés után azonnal, mert törvényeink szerint a hitbér házasságkötés után azonnal leteendő, mit nem tevén a követelés lejártnak veendő. A Semmitőszék azt elvetette, ,,mert a perrend 338. §. szerint biztositásnak csak lejárt követelésre nézve van helye; ilyennek azonban az A. alatti szerződésben foglalt hozomány és hitbér, minthogy a házastársak együtt élnek, nem vétethetik, és igy eltekintve attól, miszerint maguk a szerződő felek is a biztositást azon esetre kötötték ki, ha köztük egyenetlenség vagy per támadván, együtt nem lakhatnának ; — miután az egyesek által a törvény rendeletével ellenkező kikötések a biróságot különben sem korlátolhatják, — az eljáró tszék, a mennyiben végelválás vagy halálozás fen nem forog, a kérelmezett biztositást törvényszerűen tagadta meg. (1871. május 12. — 4579. sz, a.) Felelős szerkesztő és kiadó-tulajdonos SZOKOLAY ISTVÁN. Megjelen e lap hetenkint kétszer — kedden és pénteken. — Előfizetési ár: helyben és vidékre egész évre 8 frt., fél évre 4 frt. negyedévre 2 frt. ausztriai értékben. — Szerkesztői szállás: belváros, kalap-utcza 11-ik sz. a. 2-ik em. balra. Pesten, 1871. Nyomatott Kocsi Sándor saját nyomdájában, hal-piacz és aldunasor sarkán, 9. sz. a.