Törvényszéki csarnok, 1871 (13. évfolyam, 1-101. szám)

1871 / 37. szám

147 perorvoslatul, kérvényező elmozdítandós költségek­ben marasztalandó volt j „Bírói figyelembe nem vétethetett, a kérvényezőnek Noll János, mint tanura lett hivatkozása, mert a hivat­kozott tanú a kérvényező hallgatag beismerése szerint is, de, mint főesküre jelentkező, s mint a kérvényezővel az eskü letételére megjelenő, ugyanazon perben igazolt meg­bízottja, illetőleg ügyvédjének helyettese, ki a p. p. r. 192 §-ának 1. pontja szerint tanuságtételre ellenfél kifo­gása folytán nem bocsájtható; s ha bocsájtható lenne is, ezen érdekelt tanúnak pótesküvel erősiteudett vallomása meg nem gyöngíthetné a törvényes bizonyság által szer­kesztett, s a kérvényező fél részéről sem kifogásolt, — az eskü le nem tehetése, — illetőleg le nem tevéséről felvett közokiratnak valódiságát." Ez ellen az igazolást kérő fél semmiségi panaszt adott be. A Semmitőszék a sem. panaszt elvetette; „m e r t a közokmányként tekintendő tárgyalási jegy­zőkönyvben foglalt azon tényállás, miszerint igazo ást kérő alperes, az eskületételt azon oknál fogva mulasztotta el, mert annak az ítéletben meghatározott tartalmára megesküdni hajlandó nem volt, — íelebbvivő által felhí­vott s a perrend 192. § a pontja értelmében kifogás alá eső tanú által megdönthetó nem levén, s igy annak ki­hallgatása mellőzésével, az igazolás, az első bíróság által helyesen tagadtatván meg, ennek ebbeli határozata ellen emelt. semm. panaszt elvetni kellett.u (1871. febr. 22. — 1760. sz. a) Közli Jusics Lajos. A föeskü illetőségi kérdések eldöntésénél nem alkalmaz­ható. Személyes keresetekben a birói illetőséget, ellenkező fize­tési hely világos kikötése nélkül, csak az adós rendes lakhelye alapítja meg, mire befolyással nem lehel, hogy az adós, hová kü/dendette a fizetési összegei, vagy eziránt leveleit hová in­tézte. Deutsch Lipót Ernszfc Mihály nyitramegyei lakos ellen 150 frt. köles vétel ára s jár. iránt Mosonymegye rajkai járás főszbirája előtt sommás pert indított. — Tár gyaláskor alperes a birói illetőség ellen kifogást trtt, mert ő nyitramegyei sasi lakos, sőt a kérdéses köles át­adása is ott történt, tehát ellenében a mosonymegyei szbiró nem lehet iiletékes, annál kevésbé, mert Oroszvár nem lett fizetési helyül kikötve. — Felperes azt vitatja, hogy az illetőséget csak az dönti el, hogy a fizetést hol kell teljesíteni; hogy pedig jelen esetben a fizetési hely az eladó lakhelye, az maga az ügy természetéből, de al­peresnek felpereshez irt leveléből is kitűnik, — a mely okmány teljes próbaerőre emelése végett az eskütételt felajánlja, illetőleg kínálja. — Alperes válaszolja, mikép a íelmutatott levélből azon alapon, mert Oroszvárra intéz­tetett, nem következik, hogy Oroszvár fizetéshelyül köt­tetett ki. A föeskü pedig illetőségi kérdéseknél nem al­kalmazható. A szbiróság 1870. okt. 12-kén 918. sz. a. vég­zéssel a birói illetőséget leszállította. Ez ellen felperes sem. panasszal élt hivatkozva a perr. 30. 35. §§-okra. A Semmitőszék azt elvetette; „mert azon körülmény hogy a fizetés teljesítésére bizonyos hely kikötve lett volna, felperes által be nem | bizonyittatott; — a főeskü általi bizonyításnak, mint a perr. 221. §. szerint csak végitélet által megalapithatónak, e kérdésben helye nem lévén; ezek szerint tehát jelen sze­mélyes kereseti en a birói illetőséget alperes rendes lak­helye szabályozván, az eljáró bíróság, törvény szerint járt el, midőn felperest keresetével ezen illetősége alá nem tartozó keresetével elutasította." (1870. dec. 6. - 11418. sz.) Az ügy ilélet alá terjesztésének — a 143. § értelmében nincs akkor helye, ha a perirat benyújtásának határnapján a beadott perirat, az ellenfél részéről át nem vétetett. Hasonlóan az igazolási eljárás sem alkalmazható (306. §.J ha a periratnak nem beadása, hanem átvétele mulaszta­tott el. Bárczai Gyulának Hirsch Sámuel ellen Pestmegye Czegléd tszéke előtt; folyamatban levő perében — alperes a felperesi végirat beadására illetőleg részérőli átvételére meg nem jelent. Ennek folytán az ügy Ítélet hozatala alá terjesztetett Alperes igazolási kérvényt adott be, hivatkozva ta­nukra, kik a megjelenési akadályt igazolandják. Felperes észrevételeiben azt fejtegette, hogy itt elhárithatlan meg­jelenési akadály nemlétében, igazolásnak helye nem lehet A tszék 1869. dec. 16-kán 1785 sz. végzésével az igazolást megtagadta. Ez ellen alperes sem. panasszal élt, mert távol­levő ügyvéde helyettesítésről gondoskodott de levele a pósta pontatlansága miatt a helyetteshez későn érkezett. Á Semmitőszék a neheztelt végzést az egész iga­zolási eljárással együtt a perr. 297. §. 1. tétele alapján és a 304. §. alkalmazásával hivatalból megsemmisítette; s a tszéket utasította, hogy az ellenvégirat beadásának határ­idejét a percsomóban jegyeztesse fel, — a végiratot pedig alperesnek, ha átvétele miatt nyilt határidőben a pertár­ban jelentkezik, szolgáltassa át; „mert a perrend 143. §. szerint az ügy ítélet alá terjesztésének azon esetben van helye, ha a választól kezdve valamely perirat a kitűzött határidőben be nem adatott; nem pedig akkor, midőn mint jelen esetben a be­adott perirat beadásának napján az ellenfél részéről át nem vétetett; — szintúgy az igazolási eljárásnak is a 306. §. szerint a perirat be nem adása, s nem annak át nem vétele miatt van helye; „Ezekhez képest merőben törvényellenesen mellőz­tetett az ellenvégirat beadására való határidő kitűzése a percsom óban; törvényellenesen vétetett fel ezen határidő­nek lejárta előtt az ügynek ítélet alá terjesztése; s tör­vényellenesen indíttatott meg az igazolási eljárás a per olyan állapotában, midőn jogkövetkezményeket maga után vonó mulasztás esete nem forgott fenn s midőn kö­vetkezetesen az igazolásra nézve a tárgy teljesen hi­ányzott ; „hogy pedig alperes a helyett, hogy a végirat kia­datását egyszerűen kérelmezte volna, igazolással ólt; az a dolgon mitsem változtat, miután nevezett fél ezen szabály­talanságra az által késztetett, hogy az ügynek időelőtti ítélet alá terjesztése következtében ellenvégiratának bead­hatásától elzáratott (143 §.) s miután a bíróság a perrend szabályainak pontos megtartása felett hivatalból őrködni tartozik, a helytelenül benyújtott igazolási kérvény hi­37*

Next

/
Oldalképek
Tartalom