Törvényszéki csarnok, 1871 (13. évfolyam, 1-101. szám)

1871 / 34. szám - Még egy szó az ügyvédi munkadijakról

134 lyeket a megbízó megfizetői vonakodik, ez újbóli megindítása e azon pernek, melyet a perbeli felperes a perbeli alperes ellen indított? Itt mások a felek, más a vitás kérdés. A per a jogérvényes érdemleges határozattal be van fejezve. Amott pedig egy önálló per keletkezik, melyben ismét mások a felek, és más a vitás kérdés, Ezen, az ügyvédi dijak iránti vitás kérdés — épen azért, mert a fizetés megtagadása, illetőleg az annak alapjául szolgáló kifogások folytán vitássá vált — csakúgy intézhető el a törvénykezési eljárás szabályai szerint, mint minden más vitás kérdés. Itt költségszaporitásról, időpazarlasról szó sem lehet. Ba a fél az ügy védnek járó dijakat bármi okból megfizetni vonakodik, ezen dijak más uton, mint minden más követelés, be nem hajthatók, t. i. a rendes per utján. Ez természetesen idői e is pénzbe is k rül; de ez a dolog természetében fekszik, mert idő és pénz nélkül perlekedni nem lehet. Ha a vesztes fél ügyvéde a perbeli határozatban részére megállapított dijakat mindjárt végrehajtás utján be hajthatná, mikép ezt Gtcsályi ur óhajtja, ez—az igaz — kevesebb időbe és költségbe kerülne. De a vesztes felet nemis a felperes részéről a kereseti követelés végett, hanem egy a perben nem álló harmadik személy, sőt mi több, a védelemre hivatott saját kép viselője részér ól egy a beperlett követeléstől önálló követelés végett kereset, kihallgatás és formaszerü marasztalás nélkül mindjárt végrehajtással megtámadhatni, ez oly eljárás volna, melyet daczára annak, hogy kev< sebb időbe és költségbe kerülne, mint a helyes jogszolgáltatás alapelveibe ütközőt feltétlenül elvetendönek tartok. A telekkönyvekben ki nem tüntetettjogérvényesség hatálya. SztaukoviesGyörgy tszéki ülnök úrtól. (Nagy-Becskerekről.) M'g az illetők a telekkönyvvel s annak kezelésével meglehetősen megismerkedve nem voltak, a törvénynek kisebb hiányai nem.valának annyira észlelhetők, s igy tudtommal az eset nem fordult elő, hogy a jogérvényességnek a telekkönyvekbeni ki nem tünteté-e áltai valaki megkárosít tátott volna; mindazonáltal a legközelebbi időben eme hiány miatt csak véletlennek köszönhetni, hogy nagyszerű kár elhárittatott, melynek oka azon kö rülmény lenne, hogy a telekkönyvben a jogérvényesség kitüntetve nem volt. Az eset következő: Egy a régi törvények szerint zálogba adott 1Ü0Ü holdnyi birtok a telekkönyvbe felvétetvén, arra a zálogadók, mint tulajdonosok s zálogtartók, mint zálogos birtokosok bekebeleztettek ; — ez utóbbiak terhére jelentékeny jelzálog felülkebeleztetvén, találkozott vevő, a ki a zálogtartóktol a jogot megvásárolta, e szerint a zálogtartók neveit törül te tvén, helyettük magát mint zálogos birtokos betelek konyveztette; ekkor a zálogadók s tulajdonosok, az uj zálogtartó birtokos ellen kiigazítási keresetet indítván, abban kimutatták, hogy a záloglevelek hiányosak s érvénytelenek; az eziránt elrendelt tárgyalásnál a beperelt zálogtartó megjelent, és azon ürügy alatt, mintha bizonyítékai rendbehozatalához hosszabb idő szükségeltetnék, többször halasztást kért, mig vég- I téré az ismét a hatóság részéről kitűzött határidőre nem | jelent meg, ennek folytán ellene a nemvédelembőli itélet megejtetett és a zálog- s birtokjog törlésének bekebeleztetése elrendeltetett. Ekkor a volt zálogadók most már korlátlan tulajdonosok folyamodtak, miszerint a zálogtartók terhére rótt s zálogos bi. tokra felülkebelezett jelzálogok — ruente íündamento ruit et superaedificatum törvényes elvnél fogva — t sültessenek, a mi szintén megengedte tett, ennek azonban kiadatása előtt megjelent a volt s ügyét vesztő zálogtartó, de most már adásvevési szerződésekkel, és ezek alapján kérvényezte a tulajdoni jognak átkebeiezését, s miután — értetődik külön előadó s más tanácskozási szakmányban — az is elrendeltetett, akkor mind a felülkebelezés törlesztését rendelő, mind pedig ezen tulajdoni jog bekebelezésre vonatkozó végzések kiadattak, s az előbbiek jogérvényességét be nem várva, az uj tulajdonosnak a tiszta t-lekkönyvi lap kiállíttatott, mellyel birtokosa, a pesti egyik intézetnél száz ezer forintnyi kölcsönt kieszközölvén, 4U,000 frtot fel is vett, minek nagy híre járván, egyedül ezen véletlennek köszönhetni, hogy a távirati sebes intézkedésekkel sikerült a 40,000 forintot visszafizettetni, s igy a károsítást megelőzni, de még inkább a törvényszék és a telekkönyvnek hitelét, a közvélemény előtt megóvni. Ily módon történik a rendesen kiállított okmányoknál, melyek alapján a bekebelezés elrendeltetik, a végzések kérvényező bemondása után kiadmányoztatnak, de ezek ott, mivel a fél ismeretlen, nem kézbesitetnek, a miről kérvényező értesitetik, hogy joga érdekéből ellenfelének hollétét bejelentse, ez azonban jogát tovább ruházván, a felhívással nem gondol, a jogutód pedig a telekkönyvbe betekintvén és a tik. rend. t>2. §. szerinti jegyzetteket találván, ha bejegyezvényét a hatóság hivatalába beadta, nem is álmodozik, hogy jogelődjeinek jogaik érvénytelensége miatt bajba eshetik. Hogy tehát ez eshetóségi károsítások elő ne fordulhassanak, és hogy a jegyeztetés annál világosabb legyen, és ne legyen alkalom a bekebelezés ere leti érvénytelensége miatt, a telk. rend 62. 141. §§. szerint kétségtelen jogok szerzőit megkárosítani, elháritlanul szükségesnek tartom a telekkönyvekben a jogérvényességeket is kitüntetni. Ezt pedig a legegyszerűbben lehetne eszközölni azzal, ha a rajzónnal felirt számok mindaddig nem törültetnek, mig a vevények utáni jogérvényesség be nem bizonyittatik. És mégis, hogy a számnak bejegyeztetése látható legyen, lehetne azt rajzónnal egyszerűen aláhúzni, s a kiadott kivonatokban, valamint megjegyzések „elintézetlen" ugy azt is: „még nem jogérvényes" felemlíteni. A Senimitószék határozatai. A törv. rdttás 51 §-át, mely azt mondja, hogy a nemilletékes bíróság is illetékessé válik, ha alperes ellene kifogást nem tesz, eddig általában csak a hatáskörben egyenlő bíróságok közti válogatásra értelmeztük, a kivételes eljárásoktóli eltérésre pedig nem, a mint hogy egy ötforintos váltó is a váltótszéktől el nem vonható, s más bíróság köteles azt hivatalból magától elutasítani. Kaptam most azonban a semmitőszéknek 1870. 711. sz. a. határozatát, mely nemcsak az ellenkezőt állitjr, hanem annak alapján a semmiségi panaszt a helyett, hogy csak elvetné, minősítve „mer ben alaptalannak" bélyegzi.