Törvényszéki csarnok, 1871 (13. évfolyam, 1-101. szám)

1871 / 32. szám - Az eperjesi ügyvédegylet észrevételei az "Ügyvédi rendtartás" törvényjavaslat első tervezetére

126 hivatásuknál fogva mindennap azon kellemetlen helyzetben vannak, hogy a birák tévedéseit, hibáit, elfogultságát, vagy épen önkényét, rosz akaratát felfedezni, s azok ellen nyíltan és tartózkodás nélkül, és nem tekintve azt sem, hogy az ügyvédi munkadijak megállapítása, a még most is fenálló szabályok szerint, a bíráktól függ, — fellépni szoktak, fellépni kénytelenek! Miért is a mi előleges véleményünk az, hogy a szóban levő első tervezet és az aziránt beérkezendő észrevételek alapján véglegesen megállapítandó ügyvéd rendtartási törvényjavaslat a törvényhozás alkotmányos tárgyalása alá, a többi összes törvényjavaslatok előtt, haladék nélkül bocsátandó lenne. És most áttérünk ezen első tervezet részleteire: Ezen első tervezetnél, legnagyobb sajnálatunkra ismét azt tapasztaltuk, hogy ennek készítője — holott az igazságügyi törvényeknek a legszabatosabbaknak kellene lenniök — a szavak kellő választásában s a magyarnyelv kívánalmai szerinti elhelyezésében igen sok helyen nem volt szerencsés. Azonban e fogyatkozást mi csak általános figyelmeztetésül érintvén és azt csakis ott, a hol a tervezet érdeme ellen is van kifogásunk, fogván különösen is — de csak közvetve, tehát minden különös kiemelés nélkül — kitüutetni; annak helyreigazítását azoknak hagyjuk fenn, kik a végleges törvényjavaslat megállapítására hivatva lesznek. Ezenfelül előre bocsátjuk itt még azon megjegyzésünket is, hogy a mely §-ra nincs észrevételünk, azt hallgatással mellőzzük. Mihez képest: Mi az 5-dik §-t 1 sőnek, a 6-dikat 2-diknak s a 4. 3-diknak, az 1-sőt pedig 4-diknek, s a 2-dikat és 3-dikat 5-diknek és 6-diknak tennők, azonban a szerkezet szavainak kellő összefüggés végetti módosításával. Mert helyesebbnek tartjuk, hogy előremenjen az, hogy ki és mikép lehet ügyvéddé, — s hogy azután következzenek az ügyvédkedhetésnek feltételei. Azonfelül kivánnók ezen §-okat illetőleg, hogy: A mostani 2-dik § ból a „honpolgárság" kelléke a mostani 5-dikbe tétessék át; miután az állam külföldi jogászok kiképzésére különös költséget nem fordíthat, s az egyetemi és jogakadémiai előadások hallgathatása az ügyvédi vizsgák letehetésétől egészen különböző — mert az államnak semmi külön költségébes idővesztésébe sem kerülő — dolog. A mostani 3-dik §. kezdete, szabatosság okáért, így szóljon: „A felvétel megtagadandó: ha" sat. A mostani 4-dik §-ban kellően megkülönböztessék a vizsgák tartására jogosítottak összesége az esetenként eljáró öttagú albizottságoktól talán az által, hogy a második bekezdés maradjon el, s a harmadik bekezdés következőleg módosittassék: A bizottság elnökét és helyettesét az igazságügyminister nevezi ki minden év elejével, a bizottságnak — a szükségnek megfelelő számú — többi tagjait pedig szintúgy minden év elejével egyik felében az igazságügy-minister, s másik felében a budapesti ügyvédi kamara. Minden egyes vizsga elővételéhez azonban csak egy, az elnökből, és a minister s a kamara által kinevezettek közül két-két tagból álló albizottság szükséges." S ha a pesti kir. tábla helyébe kerületenként fognának királyi táblák felállitatni: akkor szerintünk, a vizsgáló bizottságok is kerületenként lennének ugyanazon módon felállitandók. Végül: A mostani 5-dik §. 1 -só és 2-dik pontja után, azok| kai „és" által összekötve, következnék a 2-dik §-ból átvett 3-dik pontul: „hogy magyar honpolgár" ; a négyévi joggyakorlatot pedig mi sokalván, azt háromévire kivánnók leszállitatni; s az „igazságügyministeriumnál" és a „közjegyzőknél" kitöltött gyakorlatot, mivel az nem törvénykezési gyakorlat, mi számba nem vehetőnek tartjuk; s azt sem ismerhetjük el, hogy a jogtanárság, bármily hosszú idejű is legyen az, a joggyakorlatot hacsak legkevésbé is pótolhatna. (Folyt, köv.) Legfőbb itclöszéki döntvény. A törvénytelen — de házasságtörésen kívüli születésű gyermekek, törvényi (ab inlestaloj örökösödéssel birnak anyjuk szabad rendelkezésű vagyonában. Ezen, az illető körökben nagy feltűnést okozott elvi határozat tárgyául következő jogeset szolgált. Özvegy Horváth Jánosné született Sűrű Anna d.füldvári lakos, 1867. évi september 1-én elhalálozván: maga után Anna leányát, férjezett Koller Mihálynét törvényes házasságból született, — és Rozália férjezett Pék Mihályné törvénytelen születésű és nagykorú gyermeket hagyott hátra. — Az özvegy végrendeletet nem tett; következésképen: az ideigl. törv. szab. I. rész 9. §-a erejénél fogva minden vagyonának Anna nagykorú mint egyedüli törvényes születésű gyermekére szállania kellet volna. A törvényes születésű utód barátságos uton hajlandó volt a törvénytelen szül gyermekkel akkép kiegyezni, hogy neki a tisztán anyai vagyonnak felét átadni hajlandó volt. Az azonban azzal nem elégedvén meg — még azon javaknak is felét követelte, melyek az örökös édes atyjáról származván — de telekkönyvezés alkalmával az örökhagyó özvegy saját nevére írattak. Ekként a barátságos egyezség megszűnt. Ennek folytán Pék Mihályné a törvénytelen gyermek 1868. évi február 15 én „örökösödési osztály" czim alatt Kollerné mint egyedüli törvényes örökös ellen a szegzárdi törvényszék előtt keresetet indított.—Felperes keresetében nyíltan beismerte, hogy az örökhagyó végrendeletet nem tett, beismerte persorán azt is, hogy az örökhagyónak törvénytelen gyermeke, — kereseti jogát egyedül azon basisra fektette, hogy az általa hivatkozott és kihallgatni kért tanuk előtt örökhagyó többször akként nyilatkozott volna, hogy az összes birtoka Kollerné és felperes között egyenlő arányban osztassék fel. — Azonban ezen különben is alaptalan állítás, minthogy az állítólagos nyilatkozat végrendelet kellékeivel nem birt, figyelembe nem vétethetvén— az eljáró törvényszék azon törvényből merített és felperes által sem kifogásolt ellenvetésekre, hogy hazai törvényeink: különösen a Verbőczy H. t. könyv I. rész 106. 2. §-a 108. czimei, és főleg az ideigl. törv. szabályuk 9. § a erejénél fogva, hol nyíltan kimondatik, hogy végrendelet nem létében azörökhagyónak minden vagyona a tőle leszármazó törvényes gyermekekre száll, és végre ugyan e szabály 18. §-a szerint felperesnek törvényes örökösödési joga még azon esetben sem leendene, ha épen semmi törvényes végrendeleti örökös nem maradt volna, mert ezen esetben i? a szentkorona ügyvédének öröklési joga nyílnék meg, felperest keresetétől elmozdította. — Az eljáró törvényszék indokaiban különösen kiemelte, hogy: fenálló hazai törvé-