Törvényszéki csarnok, 1871 (13. évfolyam, 1-101. szám)

1871 / 29. szám - A debreczeni ügyvédegylet észrevételei az "Ügyvédi rendtartás" javaslatára

114 képesített birák, és gyakorló ügyvédek egyenlő számú bizottsága által teljesíttetik. 8. §-ra. Azon intézkedés, hogy az ügyvéd lakhelye változtatását 3 hónappal elóre bejelenteni köteles, azt feltételezvén, hogy 3 hónapig lakhelyét elhagynia nem lehet, nem helyeselhető, mert számtalan eset adhatná elő magát, hogy e miatt az ügyvéd egy más vidéken kínálkozó ügyvédséget el nem nyerhetne, sőt talán a más pályára léphetése is akadályoztatnék. Azért is elegendő volna egy hónapi idő kitűzése. 10. § ra. Ezen §-hoz még teendő: „c) Nem húzhat az államtól rendelkezési illetéket." 18. §-ra. Tekintve, hogy a javaslat 35. §-a szerint az ügyvednek igen helyesen visszatartási jog adatik a félnek még oly vagyonára is, mely az ügyvéd kezéhez a fél által nem azon ügyben melynek folytán az ügyvédnek a fél ellen követelése van, — juttatott; tekintve, hogy a gyakorlat igazolja, mikép némely felek, és pedig gyakran az ügyvédi kiadások, s jutalomdíj kijátszását czélozzák, sőt végre is hajtják az által hogy midőn az ügyvéd az alperes ellen tett törvényes lépései állal kiadásokat tett, s jutalomra lőn már érdemes, akkor az alperes az ügyvéd háta megett kiegyezik a felperessel, s illetőleg felperes az alperestől követelését, mit sem törődve ügyvéde kiadásával, s munkadijával, felveszi: az ügyvédnek a dolog természetéből folyó kiadásaira s kikötött vagy megállapított jutalomdijára nézve, illetőleg ezek kielégítése tekintetéből fenhagyandó volna a jog az őt megkereső fél eredeti iratainak visszatartására annál inkább, mivel ezek kiadása után követelését a felperessel összejátszó alperes ellen épen nem, a felperes ellen pedig csak rendkívül nehezen, sigen gyakran épen nem is érvényesíthetné, mivel gyakori az eset, hogy az ügyvédet megkereső félnek semmi más vagyona nincs, mint az, melyet követelt ügyvéde utján, s melyet ellenfelétől már megkapott. — De meg a megóvni czélzott ügyvédi tekintély ellen is volna oly iutézkedé=, mely az ügyvédet a saját fele elleni perlekedésre kényszerítené, amaz intézkedés pedig, hogy ily pereket létesítene: kétségtelen; míg ellenben az igazságon és a dolog természetén alapuló ama visszatartási jog az ily nemű pereket eltávolitaná. Ezeknélfogva a 18. §. épen ellenkezőleg kimondandó lenne, hogy „az ügyvéd azonban a fél eredeti okmányait jutalomdija, s kiadásai megtérítése előtt visszaadni nem köteles." 21. §-ra. Észrevételünk az, hogy az ezen §-ban foglalt ezen kitételnek „nem szabad az ügyvédnek ugyanegy időben mind két felet habár külön ügyekben képviselni" minden kétely kizárása végett ily szerkezet lenne adandó: „nem szabad az ügyvédnek ugyanegy időben mind két felet habár külön oly ügyekben képviselni, melyek ugyanazon felek közt merülnek fel." 30. §-ra. A javaslat 27. §-a megengedvén, hogy az ügyvéd képviselt felétől magának kiadásain és idöveszteségi pótlásán felül fáradozásáért illő jutalmat kiköthet, a 30-dik paragraphus annál inkább kihagyandó volna, mivel a per tárgya hányadának jutalomdíj képen kikötése, — ily kikötés által az ügyvéd a per tárgya minél nagyobb mérvben leendő megitéltetésére ösztönöztetvén, a félnek kárára alig szolgálhatna, sőt inkább javára lenne. De meg hány eset fordul elő az életben, a midőn a fél nem is képes mást ajánlani, mint követelésének bizonyos részét, nem képes semmi előleget adni, a mit pe- | dig az ügyvéd méltán megkívánhatván, amaz ajánlatot pedig el nem fogadhatván, mert a törvény tiltja, hány jogos követelés marad érvényesítés nélkül e miatt? És az e tetekintetben mostan fenálló törvényt is aligha lehet akár jogi, akár czélszerüségi tekintetből védelmezni. De ha az ügyvéd a maga fáradozása jutalmát előre kikötheti, legnagyobb biztositékát teszi, mert ekkor nem kell annak megitéltetéseért, mint a javaslat az eddigi eljárást hiven ecsetelve kifejezi: „koldulnia" s attól félnie, hogy az tóle bárkinek önkénye által elvonassék, s kikötött jutalmát akkor is megkaphatja, ha netalán az ő hibáján kivülafél követeléséhez nem juthatna; mi még sokkal természetesebbnek, s a félre nézve előnyösebbnek látnók azon esetet, amidőn a követelés hányad része köttetvén ki: ügyvéd, és fele részesülnének a követelésben s netaláni kedvezőtlen esetre a fél mivel sem terheltetnék, és ezekből folyólag a per tárgya hányadrészének jutalomdijképen kiköthetését világosan is megengedendőnek véleményezzük, 35. §-ra. Eme § harmadik bekezdésének eme kitétele: „ugyana/on ügyben" kihagyandó lenne, részint azért, mert ugyanazon §. 1. 2. lekezdéseiben foglaltakkal ellentétben van, részint, mert igen gyakori az eset, hogy valamely fél minden előleg, és kikötött jutalomdíj nélkül több rendbeli követelést ad át az ügyvé !nek törvényes behajtás végett, s az ügyvéd azokat ily módon szó nélkül el is fogadja, és ez daczára a leendő ügyvédrendtartásnak, ezután is meg fog történni. — Mar most egyik követelés behajtatik, a másik behajtatlannak tűnik ki, és mi természetesebb, mint az, hogy a be nem hajtott követelések törvényes költségei is a bevett követelésekből, melyek más ügyet képeznek, fedeztessenek. — Hiszen ily s hasonló esetekben az ügyvédet saját fele elleni perlekedésre utasítani se igazságos, se czéíszerü nem volna. 36. §-ra Az ezen § ban engedélyezett elsőbbség „az ügyvédi jutalomdijra, s már tett kiadásokra" átalában megadandó volna, mivel a kiadások, s illetmények közt különbséget tenni alig lehet. 38. §-ra. Tekintve, hogy az ügyvéd a feleket nemcsak perben, és a bíróságok előtt, de minden az életben felmerülhető ügyben, és bármely hatóság előtt szóval, és írásban képviselheti s képviseli; tekintve, hogy ezer és ezer egyszerű folyamodásokat kell szerkeszteni az ügyvédnek s igen gyakran sürgősen; tekintve, hogy az ügyvédi megbízás kiállítása a perrendtartás által formaságokhoz is van kötve, melynek minden, és a legkissebb ügyben is kiállítása alig lehetséges; figyelemmel n javaslat 37. §-ára is, mely különben is felelőssé teszi az ügyvédet azért, hogy az illető félnek valóságos megbízottja: a 38. §. ezen tétele „egyéb hatóság" kihagyandó lenne. 43. § ra. A perbeni esküminta iránti intézkedés a perrendtartás keretébe való, a mint erről a fenálló perrend is intézkedik és pedig akként, hogy azt a felek előadásai s a per körülményei figyelembe vételével a per birája állapítja meg, s mielőtt a fél az igy megállapított esküt letenné: a bíróság által az iránt komolyan kikérdeztetik, s igy a felhívott §. azon intézkedése, hogy az ügyvéd az eskümintát készítené el, és a féllel előre aláíratná, s hogy azért ő felelősséggel tartoznék, — nem fogadható el azért sem, mert ezáltal a per folyama nem hogy könnytttetnék, sót hátráltatnék. (Vége következik.)