Törvényszéki csarnok, 1871 (13. évfolyam, 1-101. szám)

1871 / 27. szám - Az ügyvédi rendtartás javaslatához. (Vége)

106 ra is a pernek végett kell szakítani s ítélettel ellátni, (lásá 124. §.) A 42. § ra egy stylaris és egy érdemleges észrevételem van. A szövegben előforduló „harmadikok" magyartalan kifejezés helyett tétessék „mások." Továbbá azt mondja a javaslat „ha a jelenlevő fél azokat vissza nem vonja azonnal." Kérdés: hátha a fél távol van? A 43. §. az egész javaslatból kimaradhatna. Ha már az előzó §. szerint, a megbízás magában jogot ad az ügyvédnek az eskü kínálásra vagy elfogadásra, magától értetődik, hogy ekkor a minta is előadatik a perben. Minek tehát erre még egy különös, a fél által aláirts az ügyvéd által előttemezett formulát is megkívánni, a czélból hogy ezt a fél megértse. Ezekről intézkedik úgyis a perrend 228. és 242. §. s a különös eskü mintáról csak egy esetben emlékezik, midőn a halál általi eskü kérdésről szól. Az eskü szentsége — hála Istennek, — nálunk még mélyen honol a szivekben s amúgy is kellő ünnepélyességekkel tétetik le. Ne nehezítsük tehát a per folyamát, az ügyvéd és biró teendőit ily közbe szúrt rendszabálylyal, mely míg egyrészt azt sem határozza meg: mikor adassék ezen eskü-minta be a perbe? más részt az elmaradás vagy megtagadásnak következményeit sem sanctionálja! A 45. §. a szegény felek ügyvédi ellátásáról intézkedvén, kijelenti, hogy az ügyvéd a képviseleti dijakat csak annyiban igényelheti, amennyiben az ellenfél azokban elmarasztaltatik vagy a képviselt fél „a per kedvező eldöntése folytán" vagyonhoz jut. Nézetem szerint ezen kitétel: „a per kedvező eldöntése folytán" egyszerűen kitörlendő volna, mert a fél más uton is juthat idővel vagyonhoz; a gondnoki dijak pedig tőle feltétlenül követelhetők s megítélendők. Az ügyvédjelöltekről szóló fejezetet sok részben hézagosnak találom ugyan, ezek kifejtését azonban magokra az illetőkre bizom. — Az 51. §-ban azonban részint pleonasmust, részint ellentmondást látok. Az utolsó tétel ugyanis csak bővebb ismétlése az elsőnek s igy bízvást elmaradhatna; az ellenmondás pedig ott van, hogy a törvény épen a szóbeli tárgyalásnál nem kiván kizárólag ügyvédet. Ha tehát az egész szöveg megmarad ugy, amint van, akkor mégis az utolsó mondatból „szóbeli tárgyalásnál az ügyvédet" szavakat elhagyni véleményezem. Az ügyvédi kamarák választmányának a 55. §-ban megállapított 8 rendes, és 4 póttagból álló számát, a vidékre nézve kevésnek tartom, daczára annak, hogy a kamarai tisztviselők is tagjai a választmánynak. Mert a javaslat szerint több megyék és városok vonatván öszve egy kamara kerületébe, már az arány sincs kellőleg képviselve, azonkívül a helyek távolsága miatt sokan meg nem jelenhetvén, csak pár ember fog dönteni oly sok fontos kérdés felett. A budapesti kamara választmányi számát, a tervezet többre teszi, pedig itt az ügyvédek egy helyen s egy tömegben lakván, könnyen megjelenhetnek. Ki kellenék tehát e számot terjeszteni a vidéki választmányokra is, s ekként módosítani a 67. §. rendelkezéseit. A 75. §-ban foglalt azon tétel, hogy „a birónak az ügyvédet pénzbirságban elmarasztaló határozaia ellen, perorvoslatnak helye nincs" mint retrográd és indokolatlan drákói szigor, — feltétlenül elvetendő. Ezáltal az ügyvéd teljesen a bírói önkény labdájává fajulna, s a burokratiának tág kapu nyittatnék. A mit a javaslat eddig az ügyvéd magas hivatása s önállósága érdekében beszélt és tett, azt ezen egyetlen szabállyal mind tönkreteszi. Sajnálni lehet, hogy ily felfogás is becsúszott a javaslatba ! A 87. §. rendelkezései a fegyelmi bíróság alakítása tekintetében hiányosak. Ezen szakasz ugyanis kimondja azt, hogy a fegyelmi hatóságot első bíróságilag az ügyvédi kamara választmánya gyakorolja, másrészt pedig alább kijelenti: hogy a kamara fegyelmi bírósága az elnökön kívül 4 v. tagból áll. Kik legyenek tehát a választmánynak ezen tagjai és miként alakuljanak? ezen fontos kérdésről a javaslat nem szól. A 113. §. által az ügyvédség önállóságára nézve, veszélyes intézkedés magvát látom letéve, a kir. ügyész nagy hatalmában. Ezen intézkedés jogtalan is, szükségtelen is. Jogtalan, mert fegyelmi esetekben nincs hivatása a kir. ügyésznek fellépni, itt pedig büntett-król nincs szó; felesleges pedig, mert vádló ügyészt a javaslat ugy is állit fel a kamarai ügyész személyében, kinek jogkörét részletesen körülirja. Mire való tehát nyomni az ügyvédet két oldalról is, midőn csak fegyelmi vétségek forognak szőnyegen? Ezen két ügyész egymással rivalizálhat is, és tekintve a kir. ügyésznek mindenbe beavatkozható hatalmát, mellette a kamarai ügyész csak pictus masculus leend. A kir. ügyész ugy is hatalmas orgánuma a kormánynak, s büntettek körül is elég teendője leszen. Ha tehát az ügyvédi visszaélésekre szervezve van fegyelmi bíróság, vizsgáló biztos, vádló ügyész és feljebbviteli hatóság; a keret kész, a felelősség concrét alakban nyilvánul s a kamrai ügyész és fegyelmi bíróság tudni fogják kötelességeiket. A kir. ügyész beavatkozása ellen tiltakoznunk kell. A 116. §. második kikezdésében foglalt rendszabályt indokolatlannak tartom, mert ha már az egyén és polgár, más hatóság előtt tett panasz folytán büntetését elvette: mért büntessük ugyan azon cselekvényeért azonfelül külön mint ügyvédet is? A 117. §. utolsó kikezdésében előforduló praeventiv eljárást, az ügyvédi birság — cautió előleges letételét illetőleg, nem pártolhatom; mert valakit elkövetett vétség nélkül már előre büntetni nem lehet, ha netán többször volt is ellene birság alkalmazva; de arra nézve, hogy miként hajtsa is be ezen óvpénzt a kamara? nem is ad a javaslat semmi sanctiót. A 118. §-ban körülirt ügyvédségi felfüggesztés eseteire is, némi változtatások lennének szükségesek. Mindjárt az a) pont, már előbb indokolt nézetem szerint akként volna módosítandó: „ha ellene a büntető bíróság által perbe fogatás vagy vád határozat hozatott." A b) pont alatti felfüggesztést pedig vizsgálatnak kellenék megelőzni s a felfüggesztést csak annak folytán keletkezett határozat által kimondani. Végül a c) pontban fegyelmi „tanács" helyett „bíróság" teendő, a közvádló helyett pedig „kamarai ügyész" s „a kir. ügyész" szó végkép kihagyandó. Ezek azon észrevételek, melyekkel az előttem fekvő javaslatot ez úttal kisérni kívántam; s midőn azokat a közvélemény Ítélete alá bocsátom, óh j'tom egyszersmind, hogy azok a szabadság és rend, valamint az ügyvédi kar függetlensége és becsülete érdekében, döntő helyeken figyelembe vétessenek.