Törvényszéki csarnok, 1871 (13. évfolyam, 1-101. szám)

1871 / 26. szám - Az ügyvédi rendtartás javaslatához

103 Örökösödési jogeset. Alig van törvény, mely oly mélyen bevágjon a nemzet beléletébe, ugy szólván szivébe, mint az örökösödési törvény, mert alig van ember ki ezen törvényre ne szorul na, melytől függ sokszor nemcsak egyesek, hanem családoknak is századokra kiható életboldogsága, vagy boldogtalansága,— azért ugy a törvényhozásnak, az ily törvény létesítésére, mint a birónak a törvény helyes magyarázata, s végrehajtására, kiváló s fő gondot kell forditani. Több esetek jeleztettek már e lapok hasábjain, melyek a törvény, ha akarom vemhes ha akarom nem vemhes módjára, a felsőbb bíróságok által történt alkalmazását közölték, — jogéletünk érdekében szükségesnek találtam én is, egy az örökösödési törvény különféle magyarázatára forditani a szakértők figyelmét. Tagadhatatlan az,hogy az ideig. törv.sz. 10 —12. §§. a végrendelet nélküli törvényes örökösödésben az ági örökösödést hozták be, ugy hogy az egyik vagy másik ágtól leszármazó vagyonban, — ugyanazon ág lemenő vagy felmenő ágbeli egyenes vagy leszármazó örökösök örökölnek. így itélt a legfőbb ítélőszék a kir. Táblával egyezőleg, — 1870. év febr. 18. 2525 sz. a. özvegy Letzcher Alajosnénak Letzcher Vilmos hagyatékára vonatkozólag, Leszher Katalin elleni örökösödési ügyében, kimondván: „Végrendelet és leszármazók hátra hagyása nélkül elhunyt örökhagyók utáni öröklési rendet, az ideig. törv. sz. 10—12. §-ai szabályozván, ezekben pedig arról, hogy az apai ágról leszármazott vagyonból, az anyát törvényes osztályrész illesse szó sem lévén — felperes keresetétől elmozdittatik, s a Leczher Vilmos után hátramaradt, s arra apjától szállott örökség egészben alperesn. Ítéltetik." Eszerint Leczher Vilmos hagyatéka, az édes anya Leczher Alajosné kizárásával, Leczher Katalin, mint az apai ágról oldal rokonra hárult azon vagyonra nézve, melyet Leczher Vilmos atyjától, Leczher Alajostól örökölt. És ez a törvény szerint correct Ítélet volt. Szalay Imre végrendelet, s lemenő örökösök nélkül elhalván, ennek apai testvére Szalay Erzsébet, az apától nyert örökség két fél ház örökösseként jelentkezvén, az Ungh-me gyei törvényszék által, a Szalay Imre hagyatéka, az ideig. törv. sz. 12. §. szerint mint az apától öröklött vagyon, a nagy-apai lemenő ág egyik tagjának, Szalay Erzsébet mint legközelebbi rokonnak, vagyis mint Szalay Imre édes apja édes testvérének, a birtok bizonyítvány kiállíttatott. Ezen birtok bizonyítvány ellenében, özvegy Szalay Jánosné, mint örökhagyó Szalay Imre édes anyja Szalay Erzsébet ellen pert indítván állítja, hogy a hagyaték férjével közösen szerzett vagyon őt illeti. Ungh-megye tszéke, a már kiadott birtok bizonyítvány ellenére, a Szalay Imre hagyatékát nem felper«snek, hanem a perben nem álló örökhagyó nagy-anya özvegy Szalay Györgynének itélte oda. Alperes Szalay Erzsébet támaszkodva a világos örökösödési törvényre, s a fen jelzett döntvényre ezen ítélet ellen a p. t. r 248, 293, §§. 11. pontjában nyert semmiségi jogát mellőzvén egyedül fellebbezéssel élt, hogy a bíróságot hasztalan munkával ne fárassza, s az ügynek hamarább eldöntését ne akadályozza. A kir. tábla az első bírósági ítélet megváltoztatásával felperest keresetétől elmozdította, s a Szalay Erzsébet részére kiállított birtok bizonyítványt helyben hagyta, vi| lágosan jelezvén, az ági örökösödés törvényes jellegét indokolásában mely következőleg hangzik : „Mert felperes keresetében maga azt állítja, hogy a keresetbe vett, és a 3 •/. birtok bizonyítvány alapján alperesekre tulajdonjogilag bekebelezett vagyon, fiára Szalay Imrére, ennek atyja Szalay János után háromlott, minthogy pedig az ideig. törv. szab. 10. §-a az ági örökösödést, akkép alapította meg, — hogy leszármazók hiányában, az apa és anya hivatvák az örökösödésre,s pedig oly módon, hogy az apai ágról származott vagyon, az apára, az anyától az anyára száljon vissza, a 11. §. pedig azt rendeli, — hogy ha az apa vagy anya, vagy közülök már egyik sem élne, a magyar törvények értelmében, az az apát az apai, az anyát az anyai ágon leszármazott oldal rokonok képviselik, a közszerezmény alapján tehát felperes által követelt házas társi öröklésnek, azon okból, mert Szalay Imre személyében egyenes leszármazó maradt, helye nem lévén s minthogy az ősiségi törvények szerint, a vagyon természete, többé figyelembe nem jöhet az ideig. törv. szab. szerint pedig a kereseti vagyonban, Szalay Imre örökhagyó elhaltával az ági örösödés beállott, ezeknél fogva, felperesnek, a másod rendű alperest illető, mivel sem bizonyított állítása, hogy az az Örökhagyó Szalay Jánosnak nem egy közös anyától, —származott testvére, a keresetbe vett örökség — minőségénél fogva, figyelembe vehető nem lévén, a keresetbe vett vagyonról, mint leszármazó örökösök nélkül elhalt Szalay Imre után Szalay Erzsébet férj. Horváth Istvánné, mint Szalay János örökhagyónak, egy közös apától származó testvérje részére, kiállított, és alperesileg 3 /. alatt beperesitett birtok bizonyitvány jogosan kiállitottnak tekintendő." (Vége köv.) Semmitöszéki döntvények. Az itt következő döntvények, illetőleg elvi határozatok közvetlenül a semmitöszék döntvény-gyűjteményéből vannak kiirva és hiteles alakban közölve, megjegyezvén, mikép ezen döntvények a Semmitöszék döntvény-könyvébe csak e napokban lettek beirva. Vegyes házassági kötelék felbontása iránt katholikus alperes ellen irányzott kereset felelt bíráskodásra az egyházi bíróság tartalik illetékesnek az 1870. sept. 29-kén hozott teljes tanácsülési határozat szerint. Nagy Miklós soproni lakos református Perlaki Somogyi Anna szombathelyi kathol. lakos ellen Sopron város tszéke előtt házassági kötelék végfelbontása iránt pert indított. Alperes a bírói illetőség ellen csak az elleniratban tett kifogást. A tszék. 1870. jun. 10-kén 2295. ez. végzéssel felperest ez ügyben az illetékes egyházi bírósághoz utasította; mert vegyes házasságoknál a felek elválasztása, házasság érvénytelenítése, vagy felbontása iránti keresetek az 1868. 48. t. cz. 1. §. szerint mindig alperes illetékes bíróságánál nyújtandók be s csak az ügy itéletteli befejezésével teendők át további eljárás végett felperes illetőségéhez; jeleu esetben pedig alperes mint katholikus illetékes bíróságát a szentszék képezi; és mivel a perr. 51., 53. §§. szerint házassági ügyekben a felek magokat más bi26*