Törvényszéki csarnok, 1870 (12. évfolyam, 1-101. szám)

1870 / 75. szám - Észrevételek a perrend hiányairól 7. [r.]

298 sére, melyszerint ingatlan jószág függő termését csak ugy, | lehet végrehajtás alá venni, ha a kérdéses jószág más hitelező javára zálogjoggal terhelve nincsen. — Midőn itt igénybejegyzésről emlités sem tétetik a 416. és 417. §. közötti különbségnek okát felfedezni nem tudom, miután .azon kürülmény, váljon a jószágtermése foglaltatik le, vagy az haszonbérbe adatik, a végrehajtás lényegére nézve különbséget nem tehet. Ilaimaii—Berta-féle jogeset. Közli Balogh Sándor ügyvéd váltójegyző. Az 1848-ki eseményeket megelőző években kötött jogügyletből származott oly tulajdoni igényper fog remélhetőleg még e hónap folytán a kir. tábla elbirálása alá kerülni, mely sajátságosságánál fogva megérdemli, hogy tüzetesb ismertetése e szaki, hasábjain helyt foglaljon. Az eset a következő: Haiman Dávid tamási lakos 1845 i február 13-án Berta István tamási földműves gazdának másfél telkét s két házát egymásután következő 15 évre haszonbérbe vette, s az errőli szerződését az akkoriban fennállott szokás, s az 1836-ik évi IV-ik t. czikk követelményeihez képest az uradalomnak be is mutatta. — Berta István azonban hitelezőitől szorongattatva, haszonbéri telki állományát, még ugyanazon év május hó 3-án, még mielőtt a bérleti szerződés az uradalomtól visszaérkezett volna, a következő tartalmú okmány mellett 1330 ftért örök áron eladta: „Nyugtatvány 1330 ft. váltóról, irván egyezerháromszáz harmincz forintokról váltópénz értékben, melyeket én alább nevezett s irt, miután tetemes adósságaim miatt a szükségtől kényszeritetvén, — azok lefizetésére nézve pénzre mulhatlan szorulnom, és igy Heiman Dávidhoz, kinek szerződésileg jobbágyi telkem haszonvételét bérbe nyújtottam, — noha ez különben a haszonbért csak évenkiut fizetni tartozott volna, — folyamodnom kelletett, — mint a most nevezett Heiman Dávidtól a kikötött szerződési évekre járandó egész összeget, hogy felvettem, s igy mivel a szerződésben kikötött évekrei valamennyi járandóságot kérésemre jótékonyan elóre s egyszerre kezemhez fizette, annak okáért azzal teljesen és örökösen kielégítettnek vallván magamat, többé sem a házhoz, sem 15 évek után annak történhető eladási magasb árához — bár miként keljen is az el, — soha semmi jogomat nem tartván, követelésem nem lészen, tehát most és jövendőre ez iránti mindennemű keresetnek, maradékaim részéről is végképpen ellent mondok, s erről e jelen nyugtatványomat, — irni nem tudván, saját kezem keresztvonásával hitelesítve kiadtam Tamásiban május 3-án 1845. -j- Berta István tamási telkes jobbágy. Előttünk Kovács József m. k. biró — Bíró István m. k. esküdt, Turbók József s k. esküdt, Csuklyi József jegyző (P. H.) 1852-ik évi apri' 28-kán bemutattatott Ozorán, más jogainak épségben tartása mellett a szerződő feleket illetőleg helybenhagyatik k. m. f. Korbonits Elek m. k. já rásbiró. Jelen nyugta, s illetőkép adásvevési szerződés mai napon előttünk is bemutattatván, s miután az ebben foglalt ház é* l2/4 teleknek örök áron történt eladását Kovács József 1845-iki évi biró — Biró István és Turbók József esküdtek előttünk élő szóval is tanúsítván, — igazolják, | azért mint jogszerű adásvevés általunk is helyben hagyatik, és a vevő Haiman Dávid kérése következtében a város iktató könyvébe beíratni határoztatott. Kelt Tamásiban mártius 26-kán 1853. Szalay János vbirája, Szabó István esküdt, Tóth József esküdt, Kurucz János esküdt, Keszthelyi Ferencz jegyző előtt és által." 9 Ezen egész terjedelmében leirt okmány alapján, mely egy örök adásvételi szerződés minden kellékeivel nem bírt ugyan, de azért Heimannak a tulajdonjogot a vett telek és tartózandóságaira nézve, annak tartalma, s azon kitétele szerint, hogy a bérleti ingatlanságokhozi minden joga s keresetéről örökre lemond, kétségtelenül megadta, a vevő az úrbéres telekbe, mint állományának tulajdonosa belelépett, az úrbéri szolgálmányokat, mint ilyen teljesítette, az adót fizette, itt ép ugy, mint az uradalomnál az ál lomány tulajdonosának ő tekintetett. Ez állásában találta Heiman Dávidot az 1848-ki szabad intézmény, mely az úrbérest telkének urává tette, s bár ezt Berta István csak ugy tudta, mint bárki az országban, az iránt, hogy az eladott telekre nézve tulajdoni jogát fenntartani akarja, soha nem nyilatkozott, sőt 1852. évben a fentebb leirt nyugtára vezetett elismervény szerint az 1845-ik évben kötött örök eladást sajátjának, s reá nézve kötelezőnek ismervén, a vevővel együtt Ozorán az ott székelt járási szolgabíró előtt megjelent, s telke eladását hivatalosan is felvallotta. Innét mindketten Tamásiba visszatérvén, az 1836. IV-ik t. cz. értelmében a városi elöljáróság s jegyző előtt az 1848 ik évben történt eladást ujolag jogérvényesnek jelentvén ki, a községi úrbéres könyvbe ünnepélyesen beiktattatta; az eladást tehát még akkor is, midőn nemcsak telke állományának, de magának a teleknek is immár kétségtelen tulajdonosa volt, jogérvényes s magára nézve kötelezőnek beismerte. Ekként Heiman Dávid magát úrbéres telke s házainak tulajdonosául nyugodtan tekinthetvén, abba tetemes beruházásokat fektetett, a telket virágzóvá, az omladozásban állott házikókat pedig földig lerontván szép uri lakká változtatta, végre mint tulajdonos, a helyszínelés alkalmával a telket nevére irattá, mi ellen sem Berta István, sem a községbeliek közül senki fel nem szólalt, miután köztudomású volt, hogy a teleknek nem tulajdonosa többé Berta, ki azt nem csak egyeseknek, de Tamási város közönségének is árulgatta, de vevőre Heiman Dávidon kívül sehol nem talált. Csak később izgattatott fel a pénzéből kifogyott Berta István, miként telkét megkísérthetné visszaszerezni, minek folytán az Toluamegye telekkönyvi törvényszéke előtt Heiman Dávid ellen telekk. kiigazítási keresetet adott be, melytől első bíróságilag elmozdittatott ugyan, azonban mind a fennállott soproni feltörvényszék, mind az időközben visszaállított hétszemélyes tábla, az első bírósági ítélet megváltoztatásával a keresetnek helyt adott, s a teleknek felperes Berta István nevérei átíratását elrendelte, azért, mert a jelen jogügylet megbiráíásánál alapul az 1845 február 13-kán kötött haszonbéri szerződés szolgál, mely szerint Heiman Dávid csak bérlő, de nem tulajdonos volt, ilyenné az 1845. május 3-án kiállította nyugta által sem vált, met-t azon időben a jobbágy csak a telkébe tett befektetésinek, de magának a teleknek tulajdonosa nem volt, következőleg azt el sem is adhatta, de azt Heiman sem vehette volna meg, mert mint izraelita birtokképességgel nem bírt.