Törvényszéki csarnok, 1870 (12. évfolyam, 1-101. szám)

1870 / 3. szám - Felsőbb itélő székeinkről [3. r.]

10 közszükség orvoslását, sem az e részbeni figyelmeztetést | nem gátolhatják. Én tehát ezen szükség nyilvános ismer- | tetésébes nézeteim bővebb indokolásába azért bocsátkoztam, hogy a nagy közönség a valódi helyzettel, miről biztos tudomása nem lehet, akimutatott alapos adatokból kellően megismerkedhessen, és tudja, hol kell keresni a baj orvoslását, és hogy a helyett, mig a sorrend és törvény miatt figyelembe nem vehető sürgetéseivel, s ezzel járó felvilágositásadással az annyira elfoglalt birák és elnökök idejét sikertelenül veszi igénybe, — forduljon a törvényhozás azon tényezőjéhez, mely a bajon segithet, és segíteni hivatva van. Bár itt saját érdekem épen úgy szóban forog, mint bárki másé; mindamellett mint egyik legigénytelenebb tagja a kir. itélő tábla birói testületének, ezúttal sem tűztem volna ki feladatomul helyzetünk ismertetését s a nagy közönség nyilvános útbaigazítását, — ha azon körülménynél fogva, hogy a bíróság kapuján régóta kifüggesztett ügyek előadásához nem juthatva, ezen adatok összeszerzésére időt nem nyerek a nélkül, hogy ezen időt az élőmbe adott munkától elvonjam. Másik főbb hibája az előbbeui rendszernek a f elebbezési jog körüli visszásságban rejlett; mert a sommás ügyeknél több felebbviteli fok használtathatott, mint a rendes eljárású pereknél s azonfelül még amazok a kir. itélő táblán harmadbiróilag kilenczes tagú tanácsokban vizsgáltattak meg. A mostani törvénykezési rendtartás a felebbviteli jogra s a felsőbb birói tanácsok tagjainak számára különbséget az ügyek természetéhez képest nem ismer, és igy a sommás ügyek is, melyek az előbbi rendszer alatt rnásodbiróilag — a sz. kir. városok ügyeit kivéve — a megyei törvényszékeken intéztettek el, most a többi rendes perekkel együtt, melyekben első folyamodásilag társas bíróságok Ítélnek, a kir. itélő táblán 5, a legfó'bb itélőszéken pedig 7 tagú tanácsokban döntetnek el, s még ezek felett áll — a legfőbb Ítélőszék határozata ellen is megengedett panasz folytán — mintegy 4-ik forumképen a semmitőszék. Az előtt ily sommás ügyekben a törvény rendszerint csak birtokon kivüü felebbezést engedvén, azok a harmad és negyed bírósághoz csak gyérebben vitettek fel; most azonban e viszony egészen másképen áll. Az eddigi tapasztalatból ugyan még nem lehet meghatározni azon arányt, melyben az egyes bíróságoktól érkezett beadványok az ö?szes beadványokhoz állanak. De nem esik messze a valótól, ha azt veszem alapul, hogy közép számítás szerint mindrn egyes bíróságtól egy éven át 20—25 per felebbeztetik.Miután pedig Magyarországban Erdélyt ide nem értve — azon hivatalos jelentések szerint, melyek e tekintetben a legfőbb itélőszéki elnök felhívására a hatóságok részéről beküldettek, hozzá számítva EZ idóközileg rendezett tanácscsal ellátott városok egyes bíróságait, mintegy 815 egyes bíróság van: az ezektől egy év alatt felebbezett ügyek összes száma 16— 20 ezerre bizton tehető; tehát ötös tanácsok mellett már magában ezen ügyek elintézésére 40 — 50 birói tag kívántatik. Tekintve pedig azt, hogy a kir. táblai birák évi fizetése 3000 frt., lakpénze 400 írt ; a pótbirák fizetése 1500 ft.. lakpénze 300 ff.; — figyelemre méltó kérdésnek mutatkozik: nem volna-e status oeconomiai szempontból czélszerűbb az ily felebbezett sommás ügyeket másodbiroságilag végrendezésig a kellő helyiségekkel is ellátott kerületi vegyes bíróságokra bizni? a hol a birák fizetése 1500 frt. a pótbiráké 1200 ft., lakpénzök nincs, mégis aránylag sokkal előnyösebbhelyzetben vannak ezen fizetések mellett, mint a kir. tábla pótbirái. Igaz, hogy 6 millió plus van az államköltségvetésben kimutatva, és igy annál kevesebb az ok, némelyek kifejezése szerint, a f u k a r kod ás r a épen a justitia kezelésénél, mely különben is behozza a befektetett összeget. De figyelemmel azon sok 100 milliót tevő államadósságokra, melyeket mégis — ha lehet — apasztani kellene, vannak teljesen alapos okok, melyek a segélynek ezen takarékosabb módját ajánlják. Ily szempontból még az is jelentékeny előnyt helyez kilátásba, ha a sommás ügyekre a kir. itélő táblán külön, mint pl. a telekkönyvi ügyekre van, 4 — 5 tanács alakíttatnék, mint érintém hármas tagokkal, a mi által több munkaidő nyeretvén, bár ez ugyan a személyzetszaporitás szükségét egészen el nem enyésztetné, de legalább 6—8 taggal mégis kevesebbre korlátolná. A kivánt segélynek fentebb előadott bármely módja találtassék illetékes helyeken legidőszerűbbnek és elfogadhatónak, az minden kétségen felül áll, hogy a segély halaszthatlan, még pedig azért is, mivel a czélba vett további gyökeres reform kellő sikerhez ismét nem vezetne, ha előbb a fenálló bíróságoknál összehalmozódott hátralékok, melyek nagyrészben a rövid idő alatt történt több rendbeli jogi hányattatásokon át összebonyolittatván. mint a törvénykezésnek mélyen rágódott sebei nem orvosoltatnak, s az ügymenet rendes folyamba nem hozatik. Jóllehet ezen közérdekű adatokat és nézeteket egyénileg hozom a nyilvánosság elé, meg vagyok győződve, hogy azok helyességét s valóságuk érzetét velem számosabban osztandják. Semmitöszéki határozatok. A főrendiház tagjai irányában Pest város birói illetősége személyes kereseteknél lörvényszerüleg megalapitottnak nem tekinthető, habár igazoltatik, hogy az illető a felsőházban helyét elfoglalta s az ülésezési időszak alatt Pesten tartózkodik. Az ily kötelességszerű tartózkodás az illetőséget megalapító lakhely tekintetében Cperr. 30—32. §§-banJ felállított fogalmaknak nem felel meg. Azon rendes perekben, melyek az uj perrend hatályba lépte elölt tételtek folyamatba, és az előbbi bíróságnál, illetőleg annak illetékességében meghagyattak, az illetőség elleni kifogásoknak a perr. 98. §. szerinti megtétele nem rendeltetik, de nem is rendeltethetik. Beghin P. C. mint felperes gróf N. N. ellen 99 font sterling 10 shilling tőke s járulékai erejéig Pest város tszéke előtt 1869. máj. II dikén pert indított, melyben a tszéki ítélet 1869. év nov. 9. 49,641. sz. a. alperest elmarasztalta. Ebben egy lényeges pont az volt, mely az alperesi kifogások elvetésével a birói illetőséget megalapította; „mert az átmeneti intézk. rend. III. és X. cz. szerint a folyamatban levő perek úgy átalában az eljárásra mint az illetékességi kifogás beadásának módjára és idejére nézve a perrend szabályai alá esvén ; miután a kereset alperesnek 1869. máj. 25-én helyben — Pesten - kézbesittetett, ugyanaz az idézett rend. X. cz. szerint köteles lett volna illetékességi kifogásait június 9-ig külön benyújtani, mit alperes elmulasztván, azokat mellőzni, s tekintettel arra hogy alperes a keresetlevél azon kitételét, hogy alperes