Törvényszéki csarnok, 1870 (12. évfolyam, 1-101. szám)

1870 / 19. szám - További eszmék az államügyészség szervezéséhez [2. r.]

Pest, 1870. kedd martins 8. 19, szám. Tizenkettedik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, Debreczeni és eperjesi ügyvédegylet közlönye. Tartalom: Államügyészség. — Semraitöszéki határozatok. — Debreczeni ügyvédegylet. További eszmék az államügyészség szervezéséhez. Chorin Fer enc z jogtudor ügyvéd úrtól (Aradról). II. Az államügyészség szervezésének egy igen fontos tényezőjét azon állás képezi, melyet a közvádló a törvénykezésirendőrséggel szemben egyrészt, másrészt pedig a vizsgáló biró irányában elfoglal. A bűntények kikufatása, az illető bűntettes felfedezése, a szükségelt bizonyitéki eszközök összegyűjtése körül, a czélszerüen szervezett törvénykezési rendőrség igen nagy szerepet játszik, és kétségtelen tény, hogy az erre vonatkozó intézkedések megtétele, nem a közigazgatási rendőrség feladatát képezheti, melynek rendeltetése a jogbiztonság és a rend megzavarását megelőzni, és ha e baj még is beállott, annak káros következményeit enyhíteni, — azonban ép a törvénykezési rendőrséghez tartozó személyek, és hatáskörük meghatározásánál, sajnálatra méltó fogalomzavar mutatkozik, mely mind az egyéni szabadság, mind pedig a közbiztonság érdekeivel ellentétben áll. Azon szervezés, melylyel a franczia törvénykezési rendőrség, a Code d'instruction criminelle alapján bir, állításomat kétségtelenül igazolja; a mezei és erdei őrök a polgármesterek, a vizsgáló és békebirák, a gensdarmerie tisztjei, mind ezen személyek helytelenül a törvénykezési rendörséghez soroztainak'; de végtére is a polgárok szabadságának veszélyeztetése, mely a törvénykezési rendőrség fogalmának túlságos kiterjesztése által előidéztetik, nem annyira a személyek nagy számában rejlik, kik rendőrségi teendőkkel megbizvák, — mint inkább azon hatáskörben, melylyel ezen személyek felruházva vannak. A polgárok személyes szabadságára végtére is körönbös, hogy a törvénykezési rendőrséghez, oly személyek is soroztainak, kik oda nem tartoznak, hacsak eljárásuk köre szorosan körülvonalozvaés a vizsgáló biró teendőitől ha t á r o z o 11 a n e 1különítve van. Egy gyors büntető igazságszolgáltatás érdekében, még némileg menthető, ha oly esetben, midőn a halasztás veszélylyel van összekötve, az államügyész vezetése alatt álló törvénykezési readőrségnek megengedtetik, hatáskörét kiterjeszteni, és némely okvetlenül szükségelt vizsgálati cselekvényeket véghez vinni. De még ezen sürgős esetekben is, a rendőrség vizsgálati teendői szük körre legyenek szorítva, és eljárásuk legfelebb oda irányoztassék,hogy a bűntény nyomai épségben tartassanak, és a gyanúban vett személy a vizsgáló biró eleibe állittassék. Ezen szempontból kiindulva, azon szervezés, mely a vizsgáló birót a törvénykezési rendörséghez sorozza, nemcsak helytelennek, de veszélyesnek is mondható. A gyanús egyének szem előtt tartása, a szükségelt nyomozások megtétele, és a bizonyítékok összegyűjtése, mindez a törvénykezési rendőrség feladatához tartozik, — mig ellenben a vizsgáló biró a létező bizonyítékok felhasználásával, a tényálladékot törvényes alakban kitárni és minden pártállástól elkülönítve, azon indokok elfogulatlan méltánylására van hivatva, melyek az államügyész indítványát támogatják, vagy az alapjától megfosztják, — ezen teendők pedig a törvénykezési rendőrség feladatát, nem szabad hogy képezzék. A franczia büntető eljárás egyik legroszabb oldalát képezi, hogy az államügyészség és a törvénykezési rendőrség hatásköre, természetellenesen kiterjesztve lett, mert a Gode d'instruction criminelle 32 és 46 §-ai értelmében az államügyész és segédszemélyzete, tetten kapatás esetében, az elővizsgálathoz szükségelt cselekvényeket, u. m. szemlót, házkutatást, kihallgatást, és aleltároztntást, maguk teljesíthetik. Ép azon körülmény, hogy az államügyészség azon joggal ruháztatott fel, hatáskörét oly természetellenesen kiterjeszteni, és a bírói teendők körében oly mélyen benyúlni, nem kevéssé hatott arra, hogy részrehaj latlansága iránt a bizalom lényegesen csökkent, — s hogy a vádló rendszer ellen ÍDtézett ezen táraadás még élesbitessék, a tettenkapatás fogalma kiterjesztetett még azon esetekre is, midőn a közhir — clameur pub'ique — bizonyos személyt egy bűntény elkövetésével vádol, vagy midőn valaki birtokában oly eszközök találtattak, melyekről következtetni lehet, hogy az illető birtokos egy elkövetett bűntény szerzője vagy előmozdítója volt, — mely visszaélés káros következményeit neveli még azon körülmény is, miszerint ezen jog az államügyész vezetése alatt álló rendőri közegekre is átruháztatott, kik a fentebb megnevezett esetekben, az elővizsgálati lépéseket a nélkül, hogy utasítást kérni kötelezve lennének, önmaguk teljesíthetik. Minden jogász tudni fogja, hogy a clameur publique mily megbizhatlan bizonyitéku symptomát képez, s hogy mi sem veszélyesebb az egyéni szabadságra, mintha ily ingadozó körülmény alapján, a rendőrség az elővizsgálatot maga teljesitheti, mi hogy a törvény betűjének és szellemének elég tétessék, hogy a bűnösség é3 ártatlanság támpontjai kiemeltessenek, sok észt, emberismeretet, és tapasztalatot feltételez. Ha a vizsgálati cselekvények fontossága és komolysága kellőleg mérlegeltetik, ha figyelembe vétetik, hogy ép ezen eljárás az, mely az egyéni szabadságra nézve kiváló fontossággal bir, egy pillanatra sem kételkedhe-