Törvényszéki csarnok, 1870 (12. évfolyam, 1-101. szám)

1870 / 18. szám - Legsürgősb igazságügyi reform kérdéséhez

Pest, 1870. péntek uiartins 4. 18. szám. Tizenkettedik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. Debrcczeni és eperjesi ügyvédegylet közlönye. Tartalom: Legsürg. reform. — Semmitó'széki ügykimutatás. — Semmitöszéki határozatok. Ijegsürgösb igazságügyi reform kérdéséhez. E szaklap utóbbi számaiban néhány czikk jelent meg Osvald kir. táblabíró úrtól, melyekben hű rajzot adott legtöbb igazságszolgáltatásunk jelen helyzetéről, mathematikai számokkal bizonyitgatá, mondhatom szakavatottan, jogigényeinknek meg nem felelhető eredményeit, az ahhoz kötött nemzeti várakozás és reményeink meghiúsultát ; és számtani bizonyossággal következtette annak a jelen állapotban további fönn nem maradhatását és tarthatlanságát. Módot is ajánlott a helyzet javítására, a birók szaporításában. Rögtön megjelent Barna ügyvéd ur czikke, ki szintén osztozik Osvald úrral azon nézetben, hogy legfőbb igazságszolgáltatásunkon segítenünk kell, de eltér tőle a birák számának szaporítására nézve. 0, ugy mond kevesebb bírákkal is beéri mint Osvald ur,s állítását azonnal számokkal bizonyítgatja. Következett ezek után Vajkay kir. tábl, biró ur czikkével, ki Barna állításait czáfolgatta, különben szintén elégedetlen a helyzet voltával. Abban tehát mind a hárman megegyeznek, hogy a helyzet tarthatlan, azon minden áron segítenünk kell, mit én is aláírok, a segély módjában sem térnek el lényegesen nézeteikl t, i. a birák szaporításában mit én sem ellenezhetek. De főhibát követtek el mindhárman az által hogy csupán a fejnél kezdték és végezték a test orvoslását, a midőn az egész test beteg. Nem csuda, hisz ők is magyar emberek velem együtt kik a fején hiszik ütni a szeget akkor is, midőn szüntelen melléje vernek. Hogy ekkor a szeg nem megyén be a neki szánt helyre, shogy ekkor arra, nehezebb s több tárgyakat aggatni lehetetlen az magától érthetődik, Azt hisszik azon tisztelt urak, hogy azon esetre, ha legfőbb törvényszékeink bíráinak száma annyira fog szaporittatni, miszerint a beérkezendő egyes darabok hétről hétre azonnal földolgoztatnak, hátralékok nem maradnak, a mivel nagyon sokat mondtam, — hogy ekkor már igazságszolgáltatásunk ugy a mint van, rendén lesz? Én határozottan tagadom. Minden jó igazságszolgáltatásnak fő kelléke a gyorsaság és olcsóság. Ott hol egy deczember 3-kán beadott sommás ügyben, még pedig Pestvárosánál, hol különben az egész eljárást majdnem mintául lehet fölállitani birói szakavatottságánál fogva, még csak a következő év február 5-kén tűzetik tárgyalási határnap, ott gyors igazságszolgáltatásról szólani nevetséges. Tegyük föl, hogy alperes a tárgyalásra meg nem jelenik, ellene ekkor makacsság mondatik ki, neki az ítéletet kézbesitni kell, s csak ezen kézbesitéstől számítandó 8 nap alatt lehet ellene a végrehajtást kérelmezés — így épen 5 hó telik bele, a mig alperest exequálni lehet; ha pedig az ügyet minden stádiumon kell keresztülvinni, egynehány forintot alig meghaladó egyszerű sommás ügynek keresztülvitele az árverést is bele értve 8 hólnapba kerül. Ez gyorsaság? Nem — az a sommás eljárás kigunyolása, arczulesapása, nevetségessé tétele, de egyúttal hitelünk teljes aláásása és tönkretétele is. Meg kell jegyeznem még azon körülményt is, miszerint ezen roppant gyorsaság most honol nálunk Pesten, a mikor 3 egyes biró van, mindenik mellett működik egy segéd biró, kik nem tanácsnokok, kik noha a perrendtartás szerint ítéletet nemis hozhatnak mit a semmitőszék is kimondott, mégis ítélnek, s a közönség belenyugszik gondolván: hilf was helfen kann — mi ma gyárul annyit teszen, hogy segits magadon, aztán a hon atyák és igazságügyérünk is segitendnek ügyeden, ha oly szerencsétlen találtál lenni, hogy perbe keveredtél. Nem is szükséges tehát szolgabiráink bíráskodásáról szólani hol a tárgyalás közben az esküdt urnák a nélkül, hogy a tárgyat befejeznék egyszerre mehetnékje van, mert a szomszéd faluban hajtó vadászatot rendeznek, s nem törődik azzal, hogy az ügyvédek II-dik, Hídi k megyéből fáradtak a legroszabb téli időben a tárgyalásra. Hát ezen első bíróságokon hogy segítsünk. Szaporítsuk a bírákat —lesz a felelet. Igen de a forgalom a műveltség fejlődtével nőttön nő, az ügyletek szaporodnak s igy a kétes jogkérdések is, a midőn tehát ismét szaporítsuk a bírákat ? Hisz ily reform eljárással csupa biróságot csinálnánk az egész országból, csak legyen aztán a ki fizesse is azokat. — Másutt rejlik itt a baj, nem is annyira a testben, mint inkább a rosz levegőben, mely rosz levegő nem más, mint a minden kritikán alatti perrendtartásunk. Ezen levegőt kellett volna már rég szellőztetni keletkeztével azonnal, és gyökeresen átjavitani. Mit lehetett is volna már tenni régen de nem az eddig használt erők, vagyis inkább erőtlenségek útmutatása, tanácsa és közreműködésével, hanem a legjelesebb birák és ügyvédekből alakított enquete segítségével, melynek munká18