Törvényszéki csarnok, 1870 (12. évfolyam, 1-101. szám)

1870 / 101. szám - A választott biróságról. Törv. rendt. 512. §.

402 felállított telekkönyvek sincsenek szakképzettekkel ugy | ellátva, hogy mindenikéi kielégitőnek talalálhatnók. Szá- : mosan gyönge tapasztalatlan erőkből alakitvák, honnan j a gyakori tévedés, hiány a telekk- ügyek kezelésében, s az ezekre vonatkozó gyakori panaszok. Mikép lenne még akkor, ha a járásbíróságok mellett is alapíttatnának telekkönyvek? Nem előre látható-e hogy miután a sajátságos ismereteket s jártasságot igényelő telekkönyvi ügyekben kellően szakképzett erőkben ugy is szűkölködünk — az uj telekkönyvek legnagyobb részt gyönge, járatlan egyénekkel fognának betöltetni? Az igaz, hogy az így előállított közelség a falusiaknak némi könyebbségére szolgálna. De mit ér ezen kényelem, ha az a jogbiztosság rovására eszközöltetnék? Mit érne bármi más előny, ha a telekk. ügyek rosz, hibás kezelése által, mi pedig rosz kezek között előrelátható, minden ügyletek s dologi jogok veszélyeztetve lennének ? És ez — bátran mondhatjuk — szükségkép arra vezetne, hogy a telekkönyvi intézmény, ezen összes jogrendszerünben még egyedül fenmaradt biztosítékunk — gyökereiben megingattattassék. A zavarok, bonyodalmak, melyek a hibás kezeléstől elmaradhatlanok, a telekkönyvek iránti bizalmat megfogják ingatni. A dologi hitel, melyre pedig oly nagy szükségünk van, legnagyobb mérvben csökkenni fog. Nem hisszük, hogy azok kik előtt az egyesbirák melletti telekkönyv most oly kívánatosnak mutatkozik, ezen eredményeket kívánnák. De biztosak lehetnek, mikép a dologi jogbiz'osság ezen veszélyei ily szervezés folytán okvetlenül elő fognak állani. Ugy véljük, a jelen értekezésünk folyamában előadottak elégségesek, hogy az igazs. minister legújabb szervezési tervezete felett,tekintve akár a tökéletesb kifejlődést, akár a szabadelvüséget, alapos ítéletet hozhassunk. —- De kétségtelen, mikép a törvényhozást is súlyos felelősség terhelendi, ha ismét elhamarkodva, kellő megfontolás nélkül fog annak törvényesitésében eljárni. A választott bíróságról. (Törv. rendi 512. §.) Azon feltételek meghatározása, melyek bekövetkezte valamely szerződés érvényének megszűntét vonja maga után, — tulajdonkép az anyagi jog körébe tartozván, — méltán kérdés támadhat az iránt, — váljon a törv. rendt. 512. §-a a biró-választási szerződés megszűntének eseteit olykép állapítja e meg, — miszerint régibb jogállapotunkat teljesen megváltoztatva, a választott bírósági szerződés hatály vesztésének oly esete, mely az 512. §. három pontjának valamelyike alá nem soi-ozható, — többé elő nem fordulhatna. — Vegyük fel például azon esetet, hogy a szerződő felek egyike csőd alá kerül. — Egészen eltekintve azon befolyástól, — melyet a csőd megnyílta a bukott minden vagyonjogi viszonyára természetszerűen gyakorol, s mely befolyás alól épen a biróválasztási szerződést kivonni semmi ok fen nem forog, — nem lehet semmi kétség az iránt, hogy a választott bíróság illetősége azon perekre nézve, — melyekelőtte a bukott ellen folyamatban vannak, — csőd esetében szükségkép megszűnik ; — nem csak az 1840. csődtörv. 2. §-ának világos rendelete | folytán, hanem azért is, — mert ellenkező esetben a bukott azon hitelezője, kivel a bíró választási szerződést i megkötötte, követelése érvényesítésének egyedül lehető módjától minden jog és igazság ellenére egyenesen elzáratnék. Az ellen is alig lehetne komoly ellenvetést tenni, miszerint a per tárgyának elenyészte, vagy a kikötött idő lejárta, szintén maga után vonja a biró-választási szerződés megszűntét, bár ez esetek egyike sem fordul elő a törv. rendt. 512. §-ában. — Ezek szerint a biró-választási kötés hatály vesztésének mindazon esetei, melyek a kötelmi jog általános elvei hez képest ipso jure beállóknak tekintendők, — a törv. rendt. 512. §-a által kizárva egyáltalán nincrenek. Tüzetesebb kifejtést igényel már azon tétel indokolása, miszerint a választott birák egyikének halála is maga után vonhatja a biró-választási szerződés hatályának megszűntét. — Eddigi törvényes gyakorlatunk, — támaszkodva a római és canoni jog — e kérdés körül kifejtett elveire, — a választott birák egyikének halála következményéül a biró-választási szerződés megszűntét állapította meg. — A törv. rendt. 512 § pontjai közt ezen eset nem csak hogy elő nem fordul, — hanem e szakasz az iránti intézkedést is foglal magában, mikép történjék a választott bíróság kiegészítése azon esetben, ha a birák egyike az ítélet meghozatala előtt elhalálozott volna. — Mindazonáltal e törvényből magából kideríthető, miszerint a biró-választási szerződés a birák valamelyikének elhalálozása folytán két különös esetben még is megszűntnek tekint endő, s a választott bíróság kiegészítése az 512. §-ban meghatározott módon helyt nem foglalhat; — nevezetesen: a) ha a haláleset az eljárás megindítása előtt következett be és b) ha a biró-választás a t'Jrv. rendt, 498. §-ban meghatározott módon történt. A mi az első esetet illeti, — az 512. §. végpontjának szavaiból világosan kitűnik, miszerint a törvényhozás a választott bíróság kiegészítését csak azon esetben rendeli, — ha valamelyik tagja az eljárás megindítása után halt el — és ehez képest c«ak is ezen esetre állapítja meg a kiegészítés módját — E szerint régibb, idevonatkozó törvényes gyakorlatunk csak részben szenvedett módosítást az 512. §. intézkedése által, s a hivatkozott §. régibb törvényünk azon intézkedésének, miszerint a biró-választási szerződés a birói tag halála által megszűnik, nem derogál azon esetre, ha a halálozás az eljárás megindítása előtt következett be. Részben ezen tekintet alá jön a b) alatti eset is, azon különbséggel, hogy mig annak okát, miért tett e törvény oly feltűnő különböztetést a halál mikori bekövetkeztére nézve — kissé nehéz belátni, — addig könnyen felfogható észszerű okok harczolnak a törvény azon intentiója mellett, miszerint a választott bíróság kiegészítéséhez csak azon esetre nyújtott módot, ha a választott bíróság a törv. rendt. 499. §-ához képest alakult meg, — az alakulás másik módjának esetére pedig régibb jogszokásunk hatályát nem módosította. Azon lényeges különbséget, mely a választott bíróságnak a törv. rendt. 498. és 499. §§-ai szerinti megalakulása közt a szerződő felekre nézve fenforog, — legjobban kitünteti azon körülmény, miszerint a 498. §, esetében, mind az öt bíró mindkét félnek közvetlen vá-