Törvényszéki csarnok, 1870 (12. évfolyam, 1-101. szám)

1870 / 94. szám - Indokok a telepitvényi törvényjavaslathoz [1. r.]

376 ezek ügyvédjükért felelni s az eljárási költségeket viselni tartoznak; — „mindezeknél fogva a megye tszék 1869. okt^ 20 án 5419 sz. hozott végzését megsemmisítette s azt a viszvégrehajtási kérvény érdemleges elintézésére utasította." (1870. január 27. — 5192. sz, a.) Indokok a telepitvényi törvényjavaslathoz. Az ország némely részeiben, leginkább pedig az alföldön, a munkáskezek érezhető hiánya miatt nagyobb földterületek tulajdonosai — köztük a kincstár is — terjedelmes földbirtokokat népesítettek be távol vidékekről, sőt a külföldről is bevándorlott családokkal. Két czélja volt e benépesítésnek. Egyik az, hogy a nagybirtokosok saját gazdaságuk folytatása végett munkaerőt nyerjenek ; a másik az, hogy birtokaik egy részét, melyet munkaerő és a szükséges beruházások hiányából gyümölcsözővé nem tehettek, hasznosítsák. Az ekképen benépesített területek közönségesen telepitvényeknek, mivelőik pedig telepitvényeseknek neveztettek. A viszony köztük és a földtulajdonosok közt tisztán szerződési, mely mindig a magánjog elvei szerint biráltatott meg. Szerződésük értelmében átvévén a telepitvényesek a számukra kijelölt — néha alig haszonvehető, nem ritkán mocsáros földterületeket: nemcsak a földtulajdonosnak teljesítették a szerződésileg kötelezett szolgálmányokat, hanem idővel szaporodván, napszám mellett a földtulajdonos saját kezelése alatti birtokainak miveléiéhez ia járultak ; azonfelül az átvett birtokokat mivelés alá vévén, haszonhajtókká alkották, beruházásokkal értékesítették, lakházakkal és gazdasági épületekkel ellátták, egyházakat és tanodákat emeltek s ilyképen önálló szerves községekké alakulván ; a cultura érdekeinek tetemesen szolgáltak. 1848. előtt, midőn még az úrbéri szolgálatok fennállottak, a telepitvényesek a szerződési viszonynak megváltoztatását soha sem kívánták. Ha a szerződésben eredetileg kikötött idő lejárt: a szerződés ugyanazon vagy megváltoztatott feltételek alatt uj megállapodás szerint, gyakran pedig hallgatag meghosszabittatott. Az úrbéri tartozások azonban 1848. évben megszüntettetvén : a törvény téves felfogása folytán a telepitvényesek is hasonló bánásmódra tartottak igényt, minek folytán sok helyütt a szolgáltatások megtagadtattak és a telepitvényesek a földtulajdonossal perbe keveredtek. Ezenkívül az 1848. utáni években a szerződések is sok helyütt lejárván; némely földtulajdonos a meghosszabbítást véglegesen megtagadta; a másik pedig terhesebb feltételekhez kö« tötte. Mindezek végeredménye lön: hogy egy pár község már feloszlattatott, másokat hasonló sors fenyeget, némelyek ellen pedig a szolgálmányok megtagadása miatt perek folytattatván : a munkaés pénzerőt productiv beruházások helyett a perlekedések és naponkinti súrlódások emésztik fel, melyek az erkölcsökre is káros befolyást gyakorolnak. A tagadhatlanul létező bajt a kedélyek növekedő izgalma még nagyobbnak tüntetvén fel: szükségessé vált a tárgyat komoly vizsgálat tárgyául venni. Nem szenved kétséget, hogy a megtelepített birtokok és az ezekből alakult községek eredetileg majorságiak voltak ; következőleg törvényszerű egyéb intézkedések hiányában eddig a fel| merült kérdések megbirálásánál — szigorúan véve — csak a magánjog határozatai szolgálhattak zsinórmértékül. Do méltó megfontolást érdemel: ha vájjon megegyezhető-e az állam érdekével, hogy egész virágzó községek, melyek az állam terheinek viseléséhez jelentékenyen járultak, a föld sz'néről nyomtalanul eltöröltessenek ; megegyeztethető-e, hogy egész vidékek a munkás kezektől megfosztassanak, hogy a lakosok, kiknek elődei a megkötött viszony állandóságába vetett bizalommal megtelepedtek, a földet mivelés alá vették és termékenynyé tették, innét tömegesen elkergettessenek ? Nemkülönben megfontolást érdemel az is: ha az állam érdeke csak azt kívánja-e, hogyha községek feutartására nézve történjék ugyan gondoskodás, de tekintet nélkül arra, vájjon annak lakosai belső telkeiken és lakházaikon kivül birnak-e egyéb ingatlant; vagy nem inkább felel-e meg aközérdeknek napszámosokból alakított községek helyett birtokosokból s önálló polgárokból alakitottakról gondoskodni? Ezon szempontoknak és nyomós nemzetgazdasági okoknak figyelembevétele eredményezte ezen törvényjavaslatnak készítését, melynél szem elől pillanatig sem tévesztetett a földtulajdonosoknak teljes kármentesítése. Áttérve a javaslat részleteire, — a telepitvények két csoportba osztatnak : a) az elsőbe tartoznak azok, melyek már 1848. évben a telepitvényesek birtokában voltak és a melyekre nézve a földtulajdonos határozott időre szóló szerződest fel nem mutathat, vagy mutathat ugyan, de a szerződés 1848. év előtt lejárt a nélkül, hogy a földtulajdonos határozott időre szóló uj szerződést kötött volna, — vagy végre melyek iránt 1848. óta örök időkre szerződés köttetett. b) A másodikba tartoznak a határozott időre szóló szerződés mellett létrejött telepitvények. Már az urb. nyiltparanc3 19. §-a megengedte, hogy az örök időkre vagy a férfiág kihaltáig átengedett birtokot az ideiglenes birtokos megváltás utján tulajdonjogilag megszerezhesse. Midőn tehát a törvényjavaslat 3. §-ában megengedtetik, hogy az a) alatt jelzett telepitvényesek összes belső és külső birtokaikat megválthassák : csak az úrbéri nyiltparancs rendelkezése tétetik gyakorla tilag kivihetővé, megszüntettetvén az annak alkalmazása körű eddig felmerült kételyek és nehézségek. Az udvartelki birtokróll szóló törvényjavaslat indokolásában már kifejtetett, hogy mindazon esetekben, melyekben határozott időre szóló szerződés nem létezik, elódázhatlanná válik azon jogi védelem, miszerint a tulaj donos birtokát *saját czéljainak elérése — saját haszna végett másnak átengedvén: ha szándéka lett volna azt valaha birtokába ismét visszavenni, bizonyosan határozott időre szóló szerződést kötött volna. Sőt áll ezen jogi vélelem még akkor is, ha a határozott időre kötött szerződés az 1848. év lejárt és az előbbi viszony uj szerződésnek megkötése nélkül tovább folytattatott, mert az uri törvényhatóság idejében a földtulajdonos minden nehézség nélkül intézkedhetett akár uj szerződés kötése, akár a fennállott viszony megszüutetése iránt és ha ezt még sem tette, bizton szabad következtetni, hogy a telepitvényes birtokot ezen rendeltetése alól többé elvonni szándékában nem volt. (Vége köv.) Felelős szerkesztő és kiadó-tulajdonos SZOKOLAY ISTVÁN. Megjelen e lap hetenkint kétszer — kedden és pénteken. — Előfizetési ár: helyben és vidékre egész évre 8 frt, fél évre 4 ít negyedévre 2 ft. ausztriai értékben. — Szerkesztői szállás: belváros, kalap-utcza Il ik sz. a. 2-ik em. balra Pesten, Í870. Nyomatott Kocsi Sándor saját nyomdájában hal-piacz és al*dunator sarkán 9. sz. a.