Törvényszéki csarnok, 1870 (12. évfolyam, 1-101. szám)

1870 / 10. szám - Őszinte szó az igazs. miniszterhez, vonatkozva annak egy körrendeletére

38 1868. év végével bünfenyitő hátralék . 139 1869. évben befolyt 733 összesen 872 elintéztetett 1869. évben 739 marad hátralék 133 Az egyes tételek összevonása után feldolgozandó tárgy volt 14,349, feldolgoztatott 12,097, maradt 2252, az összes 14,349 darabból 5 ülnök között felosztva, esik egy ülnökre kivétel nélkül mindennap 7 darab, mi teszen mindenikénél évenkint 2869 darabot. Áz ülnökök közül, a mint ez minden collegiumnál történik,egyik többet, másik kevesebbet dolgozott, vannak, kik eleget dolgoztak, de jutalékát egyik sem dolgoztaiéi. Ez azonban nem vehető hanyagságnak, mert a fentebbi számok csak csekély része a könnyű, tanácskozást nem igénylő ügy; a törvényszéki ülnök nem is dolgozhat naponkint csendesen szobájában, neki tanukat kell kihallgatni, hagyatékokat tárgyalni és osztályokat rendezni, gyámi számadásokat vizsgálni, örök részeket utalványozni, végrehajtásokat foganatosítani, vételárt elosztani sat. néha az is megtörténik, hogy bünvizsg álatok megtételére kiküldik, söt politikai kiküldetésekre is használják, — mind oly munkák és teendők, melyek idejét elrabolják, és munkaerejét apasztják. A fentebbi kimutatás szerint, ünnep nem ünnep kivétel nélkül minden napra mindenik ülnökre esik 7 darab, és ez — azthiszszük— annak ki egészségére és családjára is köteles gondot fordítani, közeledik a sokhoz és azt csak is ugy győzhetni meg, hogy még nem léptünk egészen a vén korba, — s azért is nekünk jutott a megye igás szekere. Mit mondanak ehhez azok, kik a curiánál hetenkint csak 3 munkanapot véve, naponta még 5 — 6 ügy kidolgozását is sokalják? Mi ez azon teherhez képest, mi az első bíróságokra sulyosodik? Már pedig, ha a felső bíróságok igazságszolgáltatása fontosabb, eldöntőbb is, de igaz az is, mikóp ennek alapját az alsóbb bírósági tkezés képezi, s ettől aránylag, intensive, a felsőbb bíráskodás tökélye is feltételeztetik. Mindezekből meggyőzödhetik a közönség; hogy a birói pálya nemcsak felelősséggel jár, de phisicailag is terhes, de azért még is köszönettel és hálával vagyunk itt az alsó fórumon azok iránt, a kik oda emeltek. Őszinte szó az igazs. miniszterhez, vonatkozva annak egy körrendeletére. A birói hatalom gyakorlására vonatkozó törvényt nem tarthatjuk ugyan távolról sem kielégitőnek, de ha már meg van — jobb hiányában, — méltán óhajtjuk életbeléptetését, — s tekintettel az abnormis állapot felötlő s kiszámithatlan hátrányaira, még képzelni se birjuk annak helyes okát, miért késedelmeskedik a kormány, illetőleg az igazságügy miniszter a bíróságok szervezésével — mi a szakértők által már évek előtt hangosan sürgettetett, a mi iránt még mindigosak ígéreteket, legföljebb tervrajzokat nyerünk. — Magukat a lényeget képező szervezeti törvényjavaslatokat a nyilvánosság terén még mind eddig nem láthattuk. Köztudomású, és ha jól tudjuk az ország törvényhatóságaihoz legközelebb intézett s az 1868 évi 54-ik törvényczikkben szabályozott törvénykezési eljárást szigo.ruan követni meghagyó igazságügyministeri k ö rre nd e 1 et n e k i s épen az volt szülő oka, hogy a törvény a bíróságok igen nagy részétől ignoráltatik, mi természetesen nem kevésanyagi kárt okoz, a mint ezen körülményt az érintett ministeri rendelet is kétségtelenül beismerni látszik. De higyje el az igazságügyminiszter úr, hogy körrendeletek által, bármily tömegesen bocsáttassanak azok ki, a bajon segítve soha sem lesz s az a bíróságok szervezésének halasztásával csak folytonosan nagyobbodik. És ezt nemcsak különösnek nem,de sőt természetszerűnek találjuk. Bíróságaink nem jelentéktelen része áll oly egyénekből, kik a már elfogadott s csak életbe még nem léptetett törvénynél fogva, nem felelvén meg az abban megkívánt kellékeknek, kineveztetésre igényt sem tartanak. Már az, ki ilyen bíróról kétségtelenül felteszi, hogy bizonytalan tartamú hivataloskodása alatt, hivatásának kifogástalan buzgalommal iparkodik megfelelni, az — megengedem — igen loyalisan gondolkozik, de bizony nem sok emberismerettel bir. A bizonytalanság okvetlenül nagyobb mérvben hüt, mint melegít, azon bíró buzgalmán is, kinek a kineveztetéshez talán — pláne alapos — reménye van. Már most, ha tekintetbe veszszük még a közigazgatási teendők roppant halmazát, mely — úgyszólván lehetleniti a bírónak, hogy eljárása a törvénykezési rendtartás követelményeinek kifogástalanul megfelelő lehessen, — ugy be kell ismernünk, hogy az uj perrendtartás szabályainak országszerte majdnem tulnyomólag gyakorolt mellőzéséből, eddig is már sokszorosan bekövetkezett hátrányok nem az egyes bíráknak, hanem a bíróságok szervezése késedelmének, is igy a kormány nehézkes lassúsága s kimagyarázhatlan bár szokásos huzavonásának rovandó fel, Tudnék felhozni megyéket, hol a szolgabiróságoknál még mindig a régi eljárás dívik, s nevezhetnék meg bírákat, kik az abnormis állapot szülte csekély munkakedvüket, s ebből kifolyó hanyagságukat nem is palástolják, s elősorolhatnám tömegét azon anyagi károknak, melyek a bíróságok rendezetlensége s szervezésének halasztása folytán egyesekre helyrehozhatlanul háramlottak. De hát hiszen ez az igazságügyminister előtt — mint azt fentebb érintett körrendelete is tanúsítja — eléggé ismeretes, — se sorok igénytelen irója különösen hozzá szól; szavai pedig — higyje el a miniszter ur! — csak a nagy többség méltó óhajtásának viszhangját képezik, s egyszersmind oly egyéntől származnak, ki kineveztetésért nem folyamodott, és nem is fog folyamodni. Truskovszky Aladár, ügyvéd. Semmitöszéki határozatok. A perrend 22. §-nak azon rendelkezése, mely a szentszékek előbbi illetősége ellenében a vagyonjogi peres kérdéseket tekintet nélkül a követelési összegre a polgári törvényszékekhez utasítja, csak a házassági viszonyból eredő követelésekre vonatkozik. Az ki nem terjed azon vagyonjogi vitás követelésekre, melyek csupán eljegyzés folytán támasztatnak, midőn házassági viszony még fen nem forog. Ily esetekben a rendes birói illetőség áll, t. i. 300 ftig a sommás bíróság illetősége. Kis Francsiska hajadon Babits Antal ellen, kitól te-