Törvényszéki csarnok, 1870 (12. évfolyam, 1-101. szám)
1870 / 87. szám - Irtvány törvény-javaslat indokai [2. r.] - Igazs. min. javaslat a bérföldekről
347 biztosítás elrendeléseért folyamodott, kimutatván, hogy a fizetési határidő már rég lejárt, községi bizonyitványnyal pedig azt, hogy veszélyezve van követelése. A szolgabiróság 1870. febr. 27-kén 107. sz. a. kelt végzéssel Marinozer Mihály ellen a biztosítást megadta, ellenben Orbán Erzsére nézve megtagadta, — minthogy ez az e. bir. 1869. évi 447. sz. Ítélettel a kereset alól felmentetett. Ezen végzés ellen felperes semm. panaszt adott be — főkép azon alapon, mert az első bírósági elutasító ítélet még jogerőre nem emelkedett, tehát követelési jogukról még elütötteknek nem tekinthetők. A semmitőszék e panaszt elvetette „mert a biztosítási kérvény alapjául szolgált B. alatti kötelezvény alapján beperelt alperesek közül Orbán Erzse az A. alatti e. bir. ítélettel a kereset terhétől felmentetvén, habár ezen Ítélet ellen (felperes) felebbezéssel élt is, mindazonáltal a fenebbi kötelezvényt reája vonatkozólag oly teljes hitelű okiratnak nem lehet tekinteni, mely a biztosítás elrendelésére a perr. 338. §. értelmében alapul szolgálhatna." (1870. okt. 26. — 9939. sz.) Nem forog fenn semmiségi eset, ha a bíróság felperes kértére az első izben lefoglalt s igény-keresettel megtámadott ingóságokon kivül alperesnek egyébb ingóira a folytatólagos végrehajtást, foglalást, elrendeli. Nem áll, hogy az első alkalommal lefoglalt ingókra bejelentett igény-perek eldöntéséig folytató foglalást eszközölni nem lehetne; azon feltevésből, mintha addig nem tudhatni, hogy azon ingók kielégítési alapul szolgalhatnak-e? A 412. §. ily esetekre nem alkalmazható. Reif Áron Veszprémmegye, pápai járás szbirája előtt Takács Jánost 10 frt. iránt beperelvén, alperes elmarasztaltatott 1868. évi sept. 7-kén kelt ítélettel s felperes kértére, 1869. évi dec 31 én kelt végzéssel ellene a végrehajtás elrendeltetett, mi 1870. január 5-kén foganatosíttatott is. —Minthogy azonban az ekkor lefoglalt ingókra igény támasztatott, s felperes követelése fedezettnek nem tekintethetett, f. év jul. 24-kén, az folytatólagos végrehajtás eszközöltetéseért folyamodott, mi a szbiróság f. évi jul. 25-kén 538. sz. végzésével meg is adatott. Ezen végzés ellen a 1 pere s sem. panaszt adott be aug. l-jén 407. sz. alatt, mert ezen második végrehajtás időelőtti, mig az igényper be nem fejeztetik. A semmitőszék azt elvetette ; „mert a bíróság az által, hogy az előbbi foglaláshoz nem ragaszkodó s a perrend 358. §. szerint a végrehajtás tárgyára nézve különben is kijelölési joggal biró végrehajtató kérelmére a folytatólagos végrehajtást elmarasztalt alperesnek az első foglalás alkalmával végrehajtás alá vett, s tulajdoni igényekkel megtámadott ingóságaira is — elrendelte, a 297. §. bármely pontja alá vonható semmiségre alkalmat nem adott." (1870. okt. 27. — 10018. sz.) A végrehajtási kiküldött a lefoglalt ingókat, kedvezőbb verseny reményében, elárverezés végeit közeli piaczra elszállitathatja ; de ezt az érdekelt felek meghallgatása nélkül nem teheti. Ennek elmulasztása semmiségi esetet képez. Gróf Kunnak, Dáne Mózes elleni végrehajtási ügyében a kiküldött Székely-Udvarhely járás egyes birósága f. év jnnius 7-kén 399. sz. a. hozott végzésével alperes lefoglalt ingóira az árverést Udvarhely városába tűzte ki 5 mi ellen sem. panaszt adott be; mert az árverés a bíróság székhelyén kivül eső helyre tüzetett ki, s igy az által hogy azt nem a helyszínén rendelte eszközöltetni, alperes megfosztatott azon jogától, hogy a lefoglalt ingók helyett másokat ajánlhasson árverés alá. A semitőszék e panasznak helytadva, az egyes bíróság 399. sz. végzését megsemmisítette, s azt utasitotta, hogy az árverés mely helyen leendő megtartásának kérdésében a feleket meghallgassa„me r t az ügyviteli szab. 197. §. szerint az árverésre kiküldött jogosítva van ngyan, számosabb vevő versenyének reményében az eladandó ingókat valamely közel eső piaczra szállitatni; — a felhívott szakasz azonban a kiküldött ezen intézkedését a felek meghallgatásától tevén függővé, a végrehajtó bíróság semmiséget követett el, midőn a lefoglalt tárgyak elárverezés végett leendő elszállítását az érdekelt felek meghallgatása nélkül rendelte el." (1870. okt. 21. — 9774. sz.) Irtvány törvényjavaslat indokai. (Vége.) Erdély és a kapcsolt részekre nézve a javaslat 14. §-a szintén az 1854. június 21. nyiltparancs 19. §-ban foglalt rendelkezéseket veszi alapul, azonban több a méltányosság által parancsolt módosításokkal és pedig különösen: a) A 2. pont alatti esetben a nyiltparancs szériát a földesúr nem köteles az irtványbirtokosnak az irtási költségeket megtéríteni ; azonban alig lebetne az igazsággal összeegyeztetni, hogy valaki valamely birtokot saját fáradságával és költségén használhatóvá tegyeu <M azt — habár a jogszerű birtokosnak is — minden kárpótlás nélkül átengedni tartozzék. Nem lehet itt alkalmazni azon jogelvet sem, hogy a roszhiszemü birtokos nem követelhet kárpótlást, mert a volt földesúr és az irtványbirtokos között fennállott jogviszony ezen elv alkalmazását anüál is inkább kizárja : minthogy a volt földesúr az irtványoktól járó tartozások elfogadása által azon jogi vélelem feltevésére jogosit, hogy utólagosan a történt irtásba beleegyezett s ilyképen az irtványbirtokos netaláni rosz hiszemü birlalását jóhiszemüvé változtatta át. Nehogy egyébiránt az irtványbér mennyisége felett hosszadalmas és költséges perlekedések váljanak lehetővé: az irtásbér maximumának törvény általi megállapitása szükségessé vált. b) A 3. pont esetében a földesúr a visszaváltásnál a nyiltparancs szerint bizonyos feltételek alatt köteles volt az irtási költségeket megtéríteni: minthogy azonban ezen kérdés megoldása csak hosszú perlekedésre szolgáltatott okot: ezen esetekben ugyanazon megoldási módozat fogadtatott el, a mely Magyarországra nézve javaslatba hozatott. c) A 4 pont alatti intézkedés azért szükséges : nüvel Erdélyben, az úrbér behozva nem lévén, az úrbéri birtok kimutatása több nehézséggel volt összekötve és sok esetben a bizonyíték nehéz volta miatt valósággal nem úrbéri — hanem irtott birtokrészekért is országos alapból nyújtatott kárpótlás. De a kárpótlási eljárást most, midőn a megváltott birtokok egy része már harmadik személyek kezeibe jutott, felzavarni sokkal több bonyodalommal járna, semhogy megkisérleni tanácsos lenne. lgazs. min. javaslat a bérfőldekröl. 1. §• Azon külső földek, melyek nem müvelés, beültetés vagy más haszonvétel végett, mun87*