Törvényszéki csarnok, 1870 (12. évfolyam, 1-101. szám)

1870 / 86. szám - Mai igazságszolgáltatásunk jellemzéséhez

342 §-us érve alá bevonni, törvénytelenség, jogtalanság és i méltánytalanság lenne, — de 4-er. A jogegyenlőséget is mélyen sértené, irigységet sőt boszut keltene fel a sérelmet szenvedett úrbéresekben nem csak a volt földesúr irányában, hanem a náluknál szerencsésebb azon úrbéresek irányában is, kiknek ugyan azon jogalapon nyugvó állományaikat sikerült megtartani vagy vissza nyerni, csak azért, mert nem egyeztek — holott épp oly természetű állományt birtak, mint a kik az egyességre reákényszerittettek. A fennebbiekből kitetszőleg minden joggal lehet állítani, hogy az annyiszor emiitett ministeri rendelet 6-ik §-a szerénti egyességen semminemű más egyességet érteni nem lehet, mint az örökváltsági és az úrbéri biróság előtt kötött, minden törvényes kellékekkel ellátott jogérvényes szerződést — s önként következik az is, hogy minden ellenkező magyarázat ellentétben áll az idézett rendeletek szellemével, szavaival és a méltányos igazsággal; — azért igen óhajtandó lenne, ha a m. k. igazság ügy-ministerium egy kibocsátandó rendelet által ezen §-us értelmezésére nézve az úrbéri törvényszékeknek kellő irányt adni el nem mulasztaná. Közli egy erdélyi ügyvéd. Mai igazságszolgáltatásunk jellemzéséhez. Ha felütjük a jogtudományi szaklapokat, hétről hétre, panaszra panaszt találunk azokban összehalmozva törvénykezésünk jelen szomorú állapota fölött. S volna bár fele igaz annak, mit jogászaink kitünőbbjei hazánk főbb városaiból összeírnak; egyszer valahára legalább pár cseppet kellene a sajgó sebre adni. — Ám önök nem tudják, hogy nálunk vidéken a seb már elfenésedett! Nem tudják, mi égető kin oly sebet viselni, melyről tudjuk — hisz orvosunk mélyen alszik, — hogy halálunkat idézendi elő. Fiatal ügyvéd vagyok, a kezdet nehézségeivel küzdő s igy kétszeres okom volt és van: féken tartani indulatomat, mely kitör, mint kitörhet az atyáé, midőn egyetlen gyermekét látja sorvasztó lázban a sir felé közeledni. Hisz — különösen vidéki ügyvédnek — panaszt emelni a vidéki bíró bár legszentségtörőbb eljárása ellen, vagy nyilvánosan megbírálni bár leghelytelenebb s törvénybe ütköző ténykedését, egy a kenyérvesztéssel. De mindennek van határa; s ha tudnám, hogy a jelen eset közzététele által börtönbe dobatom — hisz csak a mult évben történt, hogy egy zempléni szolgabíró hírlapi czikk miatt brevi manu fogságba veté a czikk gyanított iróját — megírom azt s kérem közöltetését, hogy eljusson az igazságügyi miniszter úrhoz, ki törvényt hozat s penészedni hagvja siralmas börtöneink legmélyebb fenekén. A gálszécsi szolgabírósághoz még f. évi april 2-án benyújtottam egy keresetet B. P. varannó-kerületi szedliczkei lakos ellen 34 frt. megvétele iránt. A kereset másodpéldánya az arra hozott idéző végzéssel alperesnek leendő kézbesítés végett áttétetett a varannói járás főszolgabírójához, ni áj u s h ó 15-én. S bár Varannó Grálszécstól csak egy posta állomásra fekszik, s a posta naponkint közlekedik, a kézbesítési íven mégis csak június 2-ika volt „v é t e t e tt"-kép feltüntetve; vagyis a varannói főszolgabírónak tetszett a megkeresést 17 nap múlva kapni meg Oálszécsből, épen két nappal azután, midőn a tárgyalásnak kellett volna megtariatni. Tiz nappal később a kereset „vissza származtatott," még csak el sem veszett! Kértem uj határidőt s kaptam is július 1 >ra. A másod példány Grálszécsből elindittatott j unius 14-én és Varaonóra érkezett július 14-én! tehát 30 nap alatt, — vagyis ismét egy nappal a tárgyalási határidő után! Megsürgetés következtében ismét vissza érkezett ép erővel szeptember 2-án azon nevetséges s a fennebbiek szerint valótlan főszolgabírói indorsátával, hogy „alperes vállalkozó ember lévén, sokszor nem található hon." Harmadszor is útnak indítani a lebegő keresetet, nincs kedvem ; de felemnek tanácsolni fogom: várja be az első folyamodásu bíróságok szervezését, akkor talán jut Varannónak is egy „fő" járásbiró, ki ha többet nem, annyit bizonyosan meg fog tanulni, hogy a szolgabírói fizetésért legalább máshonnan jött kereseteket illő és méltányos, annak rendi szerint, kézbesittetni, — mellékes kérdés maradván, hogy felemnek s annyi ezer embernek nincs-e szüksége a sejthetlen távolban levő szervezetig is —• fáradtsággal szerzett s kikölcsönüzött filléreikre. Gondolkozzanak ezen igazságügyi minister és a vármegye kegyelméből szbiró urak.*) Timkó József. Senimitöszéki döntvények. Az evangélikusok házassági perei, ha egyházi bíróságaik rendezve vannak, ezek illetősége alá tartoznak. léhát papi Ítéletek is szolgálhalnak {345. §.) végrehajtás alapjául. Az hogy az egyes bir óság a végrehajtást nem szóbeli, (347. §.) hanem írásbeli kérelemre rendeli el, szabálytalanság, de nem semmiség esete. Próféta József neje Nagy Anna ellen Nagy-Szeben helvét egyházmegye egyházi törvényszéke előtt válópert indítván, az egyházi biróság az elválást kimondotta, s a magánjogi kielégittetés eszközlése végett az ügyet a polgári bírósághoz áttette. Ennek folytán felperes az illető egyes bíróságot a végrehajtás eszközlése végett irásbelileg megkereste, s az f. év május 17-kén 519. és július 29-kén 793. sz. a. végzéseivel a foglalást alperes ingóságaira, s a becslést s azután az árverést elrendelte. Ez ellen alperesnő sem. panaszt adott be; mert 1-ör a perrend 345. §. szerint papi ítéletre végre*) Ez az igaz, valódi jogszolgáltatási caricatura, — de igazságszolgáltatásunk valódi, hű képe — Horváth Boldizsár igazsácügyérsége (majdnem üzérsége) alatt! De nem a főszolgabiróban fekszik itt t. barátom — a fő s lényeges hiba — hanem abban, ki oly törvényeket alkot, melyek mellett ily viszásságok tömegesen lehetségesek — abban ki törvényeket teremt, melyeket meg nem tartat; abban, ki oly törvényt szerkeszt, melyet önmaga sem ért. S ez azután az igazságügyérség carricaturája — de valóban igazságügyünk legfőbb kezelésének szinte hü képe ! Ide, e felé kellene, vagy kellett volna már régen irányozni ö-jzpontositott törekvéseiket az ügyvédeknek, ügyvédegyleteknek, jogászgyülésnek stb. — de hol vau mindez? Szerk.