Törvényszéki csarnok, 1870 (12. évfolyam, 1-101. szám)

1870 / 81. szám - Hg. Karagyorgyevics per [5. r.]

324 járni. Enuélfogva az egyes államok büntetőtörvényei nem lehetnek egyenlők, s elég sajnálatra méltó igyekezés az, ha egyes jogintézmények a belföld viszonyainak tekintetbevétele nélkül ültettetnek át. (Folytatása következik.) Hg. Karagyorgyevics per(Folytatása.) En soha Szerbia trónját nem kerestem, családomat oda a hálaérzet emelé, melylyel felszabadítójának áldozott, s midőn engem a trónra emelt, a legkisebb vágy avagy utánjárás nélkül történt ez. Később pedig, 16 év múlva, midőn felszólittatám koronám letételére, tettem azt a nélkül, hogy a legkisebb ellenszegülést mutattam volna, pedig csak egy szavamba kerül, s hazámfiai között a harcz megindul; de én nem akartam, hogy vér folyjon, hanem elhagytam a trónt. Ismerve ezen körülményeket, ellenségeim jobbnak találták, hogy a gyilkosságba bevonva, a trónt nem az én, de fiam számára jelöljék ki, mely elérendő lett volna, azonban tudva, minő befolyások, minő hullámzó alapokon nyugszik Szerbia trónja, fel sem tételezhető, hogy én azon helyre állitsam serdülő fiamat, hol erös férfiak nem birtak megállni. Feltéve azonban, de meg nem engedve, hogy forradalmat akartam előidézni, ezt egy oly társasággal, minő Radovanovits Pálé volt, teljes lehetetlen lett volna elérnem. Hisz Szerbiában nem egyszer volt már forradalom, s kik állottak azok élén ? — mindenkor a legelső, a legnépszerűbb emberek, mert a nép mások után nem indul. Miként folyamodhattam volna tehát én Radovanovits Pál és társaihoz, ezen társadalmilag is megbélyegzett egyénekhez. Ez még csak fel sem tehető. Az mondatik, hogy csak pézzel segélyzém őket, mert a mint felperesi ügyész ur saját tudomása szerint állítja, nekem sok kincseim vannak, s ez irányban, a vizsgálatot is kiterjeszté ; kérdem, hol vannak tehát ezen sok kincsek ; vádiratában erről emlitést nem tesz, pedig bizonyosan felemlíti, — ha megtalálja vala. Pedig csakugyan még oly kis országban, mint Szerbia, sok kincsek kellenek egy forradalom előidézésére, s miután ilyenek a vizsgálódások daczára is nincsenek, következik, hogy forradalmat előidéz nem nem is lehetett volna. Áttérve a vádirat egyes indokaira, felperesi főügyész ur oly egyénnel kívánja a vádat indokolni, ki a világnak bármely bírósága előtt is tanúságot nem tehetne. Ezen ember ugyanis Radovanovits Pál, egy a dinastikus kormányformának halálos ellensége, a respublika behozatala után rajongó egyéniség, ki évek óta azon törekszik, hogy hazájában, az általa kedvelt kormányformát meghonosítsa, midőn pedig testvére Radovánovits Ludomil megkegyelmeztetése végett hiába fáradozott a fejedelemnél, ezt már nemcsak mint fejedelmet, de mint embert is gyülölé és így mint forradalmár, és mint magán bosszú által vezérelt, működött a fejedelem ellen. E végből testvérét, Györgyöt elküldé Magyarországba Ivánkára, hogy a fejedelmet megöli, de az rögtön visszautazván, a terv kivitele nem sikerült; ezután többekkel tanácskozva, a fejedelmet nagynénjénél Tomaniánál akarta lemondásra bírni, vagy ha kell, megölni; Marits azonban e tervet rosznak találta és saját maga vállalkozott a fejedelmet Topcsiderben meggyilkolni. A bünszerző tehát egyedül Radovanovits Pál volt, s hogy én ezen emberrel, kinek czéljai, a nekem tulajdonitottakkal homlokegyenest ellenkeznek, nem szövetkezhettem, eléggé világos. Ki is Megjelen e lap hetenkint kétszer — kedden és pénteken. — Előfizetési ár: helyben és vidékre egész évre 8 írt, fél évre 4 ft negyedévre 2 ft. ausztriai értékben. — Szerkesztői szállás: belváros, kalap-utcza 11-ik. sz. a. 2-ik em. balra emelte ezt a belgrádi államügyész, midőn kijelenté, hogy Radovanovits sem az én, sem a fiam érdekében nem működött. A felperesi főügyész ur azonban szembe száll a belgrádi kollegájával, azonban, hogy neki van igaza, azt bizonyitaui sem kisérli, de nem is lehetett volna nekie, miután az csak józan észszel fel nem tehető rólam, hogy ha én családom számára a trónt akarom megszerezni, egy olyannal szövetkezzem, ki minden áron a respublikát kívánja meghonosítani. És feltehető-e, hogy én oly emberekkel szövetkezzem, kiknek anyagi viszonyaik ziláltak, semmi befolyással nem birnak, a midőn mégis csak meg fogja engedni felperesi főügyész ur, hogy ismerem Szerbiában a befolyásos egyéneket s igy nem fordulok azokhoz, kiknél a szövetkezésre mit sem találok. Azonban, ha mindazok daczára, ha mégis olyan volna ezen tanú t. i. Radovanovits Pál, kinek vallomására épiteai lehetne valamit, azonban ő vallomását visszavonta s attól, melyet kényszer mellett vettek ki belőle, később elállott. A vizsgáló bizottság előtt ugyanis 1868-ik június 9-kén mindent tagad, szintúgy jun. 10-ikén is, végre június ] 1-dikén valamit kezdett s ekkor elmondá, hogy ő az Obrenovicsok határozott ellensége lévén, ezeket megbuktatni és a respublikát behozni, vagy ha ez nem sikerül, Kara Pétert fejedelmi székbe ültetni törekedett ; e végből a fejedelmet elébb Ivánkán, majd Tomanijánál kívánta meglepni, végre abban állapodtak meg társaival, hogy Topcsiderban fogják meggyilkolni, miért is az utóbbi időben Trifkovitsal — tehát nem én velem, — levelezett, az uj alkotmány tervet Trifkovicsal, tehát ismét nem én velem közölte is, hogy ez, azt Péter fiamnak átadva, tanulmányozza, ha váljon ez alapon elfogadná-e az uralkodást, s a midőn az alkotmány tervet 1868. jan. 24-én Temesvárott Trifkovicsnak át adta, ennek is csak annyit mondott, hogy ő forradalmon dolgozik, de a fejedelem meggyilkolásáról szó sem volt. Ezek szerint én mitsem tudtam a dologról s velem misem lett közölve s még az sem lett tisztába hozva, hogy Radovanovits tervei közül, melyik lett volna tehát az, melyhez én, hozzájárulásomat adtam volna. Azonban a belgrádi vizsgáló bizottság ezen vallomással nem volt megelégedve, s minden áron azt óhajtá, hogy Radovanovits oly módon váljon, miszerint én pénzzel segitém az összeesküvőket; az alább jelzendő módon tehát Radovanovitsot azon vallomásra birta, hogy Trifkovits őt 1867. Júniusban levélbelileg felszólitá Szerbia hangulatát kipuhatolni s azután én felhívtam őt Pestre 1867. sept. 8-án és saját házamban megegyeztünk volna, hogy Mihály fejedelem bármi módon eltávolittassék, s helyette fiam Péter emeltessék a trónra. — Ugy, de ezen vallomás alapján most már elő kellett volna kérni azon felhivó levelet, be kellett volna bizonyítani, hogy sept. 8-án Radovanovits csakugyan Pesten volt. — A vizsgáló bizottság azonban örömében, hogy most már ellenem is van valami, mindezt tenni elmulasztá. Elmulaszta még akkor is, midőn Radovánovits, az ellene alkalmazott kényszertől menekülve, ezen vallomását vissza vonta, mert hisz, ha megvizsgáltatik ez, kitűnik vala, hogy tőlem oly levél nem létezik, a kitűnik, hogy Radovanovits sept. 8-án Szerbiában Topolyán volt, s ha ez kitűnt, megsemmisül Vilotievits és Antonovits előadása, hogy én pénzzel segélyezni ígérkeztem az összeesküvőket, mi által ártatlanságom derült volna ki, mit a vizsgáló bizottság nem óhajtott. (Folyt, köv.) Felelős szerkesztő és ki&dó-tulajdonor SZOKOLAY ISTVÁN. Petién. Í870. Nyomatott Koeti Sándor saját nyomdájában hal-piacz ét al-dunator tarkán 9. tz. a.