Törvényszéki csarnok, 1870 (12. évfolyam, 1-101. szám)

1870 / 81. szám - Jogászgyülés sept. 27-ki ülései [3. r.]

322 het. De ha e tekintetben közló nézete téves volna is: abban | már épen nem hiszi, hogy tévedne, midőn állítja, hogy egyoldalulag nem, hanem csak az előjegyzést nyert fél meghallgatása, illetőleg tárgyalás előrebocsátása után lehet az előjegyzés kitörlését elrendelni. Közlő azon véleményben van, hogy a kir. tábla inkább azon ötletből hagyta helyben az e. b. végzést, mert épen azon ülésben, melyben ezen előjegyzési ügy előadatatott, Ítéltetett el a követelés érdemére vonatkozó per is, melyben az első bíróságnak az előbbi feloldás folytán hozott ítélete annyiban módosíttatott, hogy Sch. J. ugyan személyére nézve elmarasztaltatott, de mint A. fiának t. és t. gyámatyja felmentetett. Semmitőszéki határozatok. Azon körülmény, hogy az illető fél hivatalos szolgálatban el volt foglalva, hogy a miatt elutaznia kellett, nem képez oly megjelenési akadályt, mely elhárithatlannak tekintethetnék, és az igazolást indokolhatná. Kleinman György N.-Kanizsa város sommás bírósága előtt Pausicz Antalt — vasúti gőzmozdony vezetőt — 7 ft. 32 kr. iránt beperelte, s azt a bíróság — miután a tárgyaláson meg nem jelent, a keresetben elmarasztalta. Ennek folytán alperes igazolási kérelmet adott be, előadván, mikép a tárgyalásra elhárithatlan akadály miatt nem jelenhetett meg; miután gőzmozdony vezető levén, hivatalos szolgálatban elutaznia kellett; miért maga helyett megbízottul nejét küldötte, de az képviselőjéül el nem fogadtatott. Felperes tagadja, hogy itt elhárithatlan akadály lett volna, mert a mozdonyvezető főnökétől a tárgyalásra engedélyt eszközölhetett volna, vagy törvényes képviselőről idejekorán gondoskodhatott volna; milyennek azonban meghatalmazás nélkül a nőt nem lehetett elfogadni. A bíróság ennek folytán az i g a z o 1 ás i kérelmet elutasította. Ez ellen alperes semmiségi panaszszal élt; A Semmitőszék azt elvetette; ..mert azon körülmény, hogy alperes a tárgyalási napon szolgálati viszonyánál fogva elfoglalva volt, — a megjelenésre oly akadálynak, melyet megbizott kinevezése által — mint ezt az igazolás feletti tárgyalás alkalmával valóban meg is tett,— elháritani hatalmában nem állott volna, nem tekinthető; és „mert törvényeink szerint a nő férje törvényes képviselőjének nem tekintethetik, alperes neje pedig írásbeli meghatalmazás nélkül jelent meg a tárgyalásnál." (1870. augusztus 30. — 8497. sz.) Mint minden egyes periratra nézve {312. §.) úgy a tárgyalási határnapra meg nem jelenés miatt is (312. §.) csak egyszer élhetni igazolással. A további igazolási kérvények hivatalból visszaulasitandók. Fuchs Edének Nóvák Ottó ellen Lőcse város sommás bírósága előtt indított adóssági perében alperes makacsságból elmarasztatott, halasztási kérelme elvettetvén. Ezután igazolási kérelmet adott be, mire május 24-ke tüzetett ki, de alperes erre sem jelent meg s ujabb határidőül június 9 ke lett kitűzve. Alperes e napra sem jelenvén meg, az előbb hozott marasztaló Ítélet megujittatott. Ez ellen ujabb igazolással élt azon okból, mert postai késedelem miatt képviselője a megbízatást későn kapta meg. Ezen kérelmével elutasittatott. Ez ellen alperes sem. panaszt adott be; mert szerinte igazolásnak többször is van helye, s a felhívott 312. §. csak rendes perekre alkalmazható s csak a periratokra nézve zárja ki a többszöri igazolás kérhetését. A Semmitőszék a sem. panaszt elvetette s az azzal élő N. Ottót 20 ft. birságban elmarasztalta; „mert a mellett, hogy az igazolási kérelem tárgyalására f. é. május 24-re határnapot rendelő végzés az igazolást kérő alperesnek május 15. kézbesittetvén, a kitűzött napra meg nem jelent — felperes ajánlatára június 9-ke ujabb határnapul kitüzetett, s noha az erre vonatkozó végzés május 27. kézbesittetett személyesen — eme határnapom megjelenését is elmulasztotta, az eljáró bíróság az által, hogy a 180 sz.a.hozott makacssági Ítéletet hatályba léptette, a perr. 310. §. értelmében helyesen intézkedett; „mert a perr. 312. §. szerint minden egyes periratra nézve, s így a 306. §. alapján a tárgyalási határnaprai meg nem jelenés miatt is a fél csak egyszer élhetvén igazolással, a bíróság az ujabbi igazolási kérelmet a 313. §. értelmében hivatalból helyesen utasította vissza. (1870. aug. 26-kán. — 7553. sz. a.) Jogászgyülés sept. 27-ki ülései. (Folytatás) lV-ik szakosztály. Kőnek Sándor: Együttesen akarja mindkét indítványt tárgyalni, mert a jogakadémiák reformjánál az egyetem állapota az irányadó. Tagadja, hogy a munkafelosztás elve a tanításnál hasznosan alkalmazható volna; aszaktani túlhaladott álláspont a XVIII-ik század álláspontja. Korunkban a tudományok magasabb öszhangban egyesülnek, a jogász tanul mást is, mint jogot: philosophiát, mathematikát stb. Ott, hol a jogi kar az államtudományitól szétválasztatott, mint Németország néhány egyetemén, megbánták e reformot. A mi a vidéki jogakadémiákat illeti, azokra nézve tökéletesen egyetért Dárdayval, csakhogy a felekezeti akadémiákra nézve azt javasolja, hogy azok maradjanak meg, de ugy, hogy az állam gyakorolja rajtok a felügyeletet, mert nem akarná az egyes felekezetek vallási érzületét megsérteni. Ez értelemben indítványt terjeszt be. P i s z t ó r y Mór győri jogak. tanár hosszabb beszédben, kikel az állam- és jogtudományok elválasztása, s a vidéki felekezeti jogakadémiák korszerűtlensége ellen. Állításait a gyakorlati életből merített frappáns példákkal illustrálja. A vidéki akadémiák közütt 3 osztályt különböztet meg: 1) az u. n. kir. jogakadémiákat, 2) a püspüki lyceumokat és 3) a protestáns jogakadémiákat. — Mind a hármat határozottan kárhoztatja, de satyrájának éle különösen a két utóbbi ellen fordul, melyekben a vallás rovására a tudomány nagy csorbát szenved. Pártolja Ho f fmann véleményét, hogy t, i. „a jogtudomány és jogtanulmány érdeke kívánja, hogy jogiskolákat csakis az állam állítson fel, hogy a vidéki jogiskolák (jogakadé miák stb.) egészen az egyetem jogi fakultásának mintájára szerveztessenek, és hogy alsóbb minőségű, silány jogiskolák az országban sehol se türessenek." Hozzá ki-