Törvényszéki csarnok, 1870 (12. évfolyam, 1-101. szám)

1870 / 78. szám - Jogászgyülés sept. 26-ki ülései [2. r.]

310 büntetés ellenesei is felállított elméleteikkel elválaszthat- | lanul összekötik, — továbbá a nép közérzületének és gondolkodásának átalakítása, ez épen nem rögtönözhető, hanem csak egy jól szervezett nópnevelésnek lehet, hoszszabb idő utáni üdvös eredménye, és csakis akkor, ha eme üdvös eredmény bekövetkeztével, a nép a közműveltség azon fokára lépett, hogy kedélyére egy más, a halált helyettesítő büntetésseli fenyegetéssel is oly hatást gyakorolhatni, mely őt a hason bűntettnek elkövetésétől szintén visszariasztani fogja, csak akkor leend czélszerü a halálbüntetésnek törvénykönyvünkböli kihagyása. Ezen időpont bekövetkeztéig azonban a haszonlesésből elkövetett gyilkosságok eseteinél a halálbüntetés az állambani közbiztonság czéljából fentartandó, de végrehajtásának nyilvánossága véleményem szerint beszüntetendő lenne, mivel a halálbüntetés végrehajtásának czélja ezt nem követeli, a végrehajtás czéljául általunk nem az elrettentés, hanem annak kikerülése lévén elfogadva, hogy a halálbüntetésseli fenyegetés illusoriussá ne váljék, mely kitűzött czél elérve van az által, ha a kivégzés a kiküldött végrehajtó, és a törvény kijelelte tanúk jelenlétében elzárt helyen végrehaj tátik. Jogászgyülés sept. 26-ki ülései. II. szakosztály meg nem alakulván, ma nem tarthatott ülést. III. szakosztály ülésében mintegy 200 jogász jelent meg. A tanácskozás tárgya E n g e r t h pestvárosi tiszti ügyész büntetőjogi indítványa volt, mely így hangzik : „Az uj büntető törvénykönyv alkotása alkalmával a halál mint büntetés mellőzendő, mert a halál, nem büntetés — mint ilyen jogi alappal nem bir, és a kivánt czél elérésére nem is alkalmas." Az indítványozó röviden csak azt jegyzi meg, hogy ezen kérdést annyira megérettnek tekinti, miszerint nem is tartja szükségesnek hosszasabban indokolni. Ha lesznek ellenvélemények, fentartja magának a vitatkozás befeje zése előtt ezekre válaszolni. — Ezután Friedmann Bernát, eléadó jelenti, hogy az indítvány ellenében egy ellenvélemény érkezvén be Brode Lipót pesti ügyvédtől, ezt előbb egész terjedelmében felolvastatni indítványozza, ennek megtörténte után fogja saját nézetét előterjeszteni. Ezen ellenvélemény a halálbüntetés megtartását javasolja a következő indokolással: szükséges, úgymond, a halálbüntetés megtartása addig, míg az állam a közbiz tonsáff fentartására alkalmasabb eszközökkel nem bir Eló'bb ezeket kell megteremteni s csak, ha ezekkel bírni fogunk, lehet e kérdés felett vitatkozni. De a halálbüntetést különben is jogosnak tartja, mert ugyanazon érvek, melyek a halálbüntetés jogossága ellen szoktak felhozatni, a szabadságbüntetés ellen is felhozhatók. Az államnak épen olyan joga van az emberi élethez, mint az egyéni szabadsághoz. Egyik sincsen neki lekötve, s mégis gyakorolja, mert a közbiztonság, az államlét követeli. Czélszerü a halálbüntetés, mert elrettentő hatása kétségbevonhatlan. Igazságosan mérhető ki, mert a legaljasabb indokokból eredő gyilkosságokra levén csak alkalmazandó, ezen legsúlyosabb büntettek igazságosan toroltatnak a legsúlyosabb büntetéssel vagyis halállal. Kötelessége alkalmazni a halálbüntetést, mert felelős az állam a polgár élete ellen elkövetett merényletekért. Közművelődési állapotaink még nincsenek azon fokon, hogy a halálbüntetés eltörlése veszélytelenül megtörténhetnék. Ha igaz is, hogy a halálbüntetésnek egy igen nagy hiánya van, mert ha ártatlant ér, az helyrehozhatlan; igaz másrészről az, hogy ezen hiányt a börtönbüntetés sem nélkülözi. Ha valaki megszenvedte az igazságtalanul reá rótt börtönbüntetést, ez sem hozható helyre, ha utólag az igazság, s a tévedés fel is derül. Ezeknélfogva nem pártolja a halálbüntetés megszüntetésére nézve tett indítványt; s arra kéri végezetül a jogászgyülést, hogy ezen kérdés eldöntésében nem a szív, hanem az ész tanácsait kövesse, ne keresse az olcsó popularitást." Ezen vélemény felolvasása után Friedmann Bernát előadó emel szót. Igazat ad az ellenvéleménynek, hogy e nagy horderejű kérdésben nem a sziv, hanem az ész érveinek kell döuteni. S egyetért arra nézve is az ellenvéleménynyel, hogy e kérdés nem annyira jogossági, mint inkább czélszerüségi és szükséggességi szempontból ítélendő meg. Igazat ad, nem azon okoknál fogva, melyek az ellenvéleményben hozatnak fel, nem is azért, mintha elismerné, hogy az államnak joga volna mindenhez, a mit czéljai elérésére szükségesnek tart; hanem meddőnek tartja a jogosság iránti vitatkozást azért, mert nincsen reménye, hogy az állam ezen képzelt jogáról lemondjon addig, mig azt czélszerü és szükségesnek tartja. Azért tehát épen a czélszerüség és szükségesség tekintetében akar czáfolólag szólni. S épen e két pontnál már eltér nézete az ellenvéleményben foglalt gondolkozás-menettől. Abban az, a mi szükségesnek látszik, czélszerűnek vétetik. Nézete szerint pedig csak az lehet szükséges, a mi egyszersmind czélszerü is. Minden büntetésnek, hogy czélszerűnek legyen nevezhető, következő kellékekkel kell birnia. Legyen mindenekelőttabüntetés igazságosan kimérhető, javulást ki nem záró, helyrehozható, ha ártatlant ért, elrettentő, biztos bekövetkezésü. A mely büntetés, nem ezen kellékek legfőbbjeit nélkülözi, azt czélszerü büntetési nemnek nem tekintheti, az nem egyéb mint egy kétségbeesett eszköz, melylyel a rendé zetlen belviszonyokban sinlődő állam, a saját hibái s mulasztásai által okozta veszélyeket erőszakos módon eltávolítani iparkodik. De sikeretlenül iparkodik ezredek óta s iparkodása örökké sikertelen marad; mert a választott eszköz nem czélszerü. A halál nem büntetés, mert minden embernek meg kell halni, a halál órája az emberre minden perczben bekövetkezhetik. Sokan keresik a halált. Ha életunt gonosztevőt ért, a ki lelkiismerete furdalásai miatt e földön örömöket már nem talál, arra nézve nem egyéb mint egy pár percznyi fájdalom, melyen a keresett örök nyugalmat vásárolta meg. Azok pedig, kik még hévvel ragaszkodnak az élethez, a halálos Ítélet kimondása által rendesen olyan kétségbeesésbe ejtetnek, hogy akkor, midőn a büntetés rajtok végrehajtandó lenne, már önkivüli állapotban vannak, nem éreznek. Elfogadja tehát az indítvány azon motívumát, hogy a halál nem büntetés. Eltörlendőnek tartja a halálbüntetést továbbá azért is, mert a bűntett nagyságához képest nem arányosítható, azért igazságosan ki nem mérhető. Az elkövetett gyilkosságnak is vannak végtelen fokozatai. Az egyik könnyen ölő eszközzel fosztja meg egy embertársát az élettől, s másik