Törvényszéki csarnok, 1870 (12. évfolyam, 1-101. szám)

1870 / 72. szám - Kételyek a végrehajtás körül - A debreczeni ügyvéd-egylet észrevételei az urbéri stb. ministeri törvényjavaslatokra [1. r.]

Pest, 1870. péntek september 16. 72, szám. Tizenkettedik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. Debreczeni és eperjesi ü&yrédegylet közlönye. Tartalma: Végrehajt, kételyek. — Debreczeni ügyvéd egylet az úrbéri törvényjavaslatokról. — Semmitőszéki határozatok. Kételyek a végrehajtás körül. Kókay Károly tszéki ülnök úrtól. Nem rég egy nemesi birtok került végrehajtás alá, el is árvereztetett, az árverés alkalmával azonban kételyek támadtak két követelés felett, melyek egyike be van kebelezve, a másik pedig nincsen. A bekebelezett követelés életjáradéki, eltartásiszolgalom, kiterjed a birtok jövedelmének egy harmadára, és illeti az özvegyet a végrehajtás alá vett feleknek annyát. Ezen özvegy az árverés alkalmával azt kívánta, hogy az ő szolgalmi joga mint teher érintetlen hagyattassék, és a vevő azt átvállalni köteleztessék. Az özvegynek ezen kivánsága, az árverési feltételekben nem foglaltatván, és sem az anyagi, sem az alaki törvények által nem támogattatván, figyelembe nem vétetett. A végrehajtási árverés megszüntet minden terheket, kivéve némely netán szükséges reál szolgalmakat Ezt foglalja magában a perrendt. 456. §-a. A perrendtartás a 443. és következő §§-ban a vételár elosztását szabályozza, de csak oly követeléseket említve, melyek — kivéve az előnyös tételeket, — a közéletben mint kölcsönök fordulnak elő, de olyféle eltartási szolgalomról, milyen az általam közlött esetben az özvegyet illeti, említés nem tétetik. Ennek következtében juristáink közt az ily szolgalmak kifizetése iránt elágaznak a nézetek. Az én szerény véleményem szerint az özvegynek életjáradéka személyes szolgalom lévén, csak addig illeti a jogosittottat míg él. Az életjáradék maga kamatokat képvisel, ennek évi mennyisége tehát kitudandó, és tőkésítendő, a tőke azután a vételárból levonatván, biztos helyre elhelyezendő, az özvegynek halála után pedig, a megállapított rangsorozat szerint, a következő hitelezők között elosztandó, a kik az özvegynek halálát bevárni kötelesek. Mivel pedig az évi életjáradék mennyisége, és így az elhelyezendő tőkének nagysága felett 100 esetben 99-szer egyezség nem fog sikerülni, a perrendt. 447. §-nak végkikezdése alkalmaztatván, az özvegynek az utánna következő jelzálogos hitelezők ellen perbe kell szállani, mely azután mindnyájuk sorsát eldöntendi. A második követelés a rom. kath, lelkésznek congruája, melylyel a volt birtokosok hátralékban maradtak, és a mely bekebelezve nincsen. Miután hasonló követelések a perrendt. 446. §-ban elősorolt előnyös tételekhez nem tartoznak, kétely támadt aziránt, hogy azok hová soroztassanak. Nézetem szerint a patronatusi jog és teher, mivel nem magánjogi czimen alapszik, míg a törvényhozás máskép nem rendelkezik, átszáll a vevőre; de a lelkésznek követelése csak személyes követelés lévén, annak hátralékos mennyisége nagyon is vitás lehetvén, általa, vagy az ordinariatus által mindazon biztosítási lépések megteendők, melyek a magánjogi törvények szerint szükségesek, hogy a congrua csőd vagy végrehajtás esetében a lelkésznek kifizettessék. — Hogy a lelkészeknek ezen irányban kivételes előnyös állásuk volna, erre én sem anyagi sem alaki törvényt nem ismerek. Ezen okból tehát legczélszerűbb leend, ha az évi congrua mindenütt bekebeleztetik, mi által annak esetleges hátraléka csőd vagy végrehajtás alkalmával kiszámitalván kifizettetik. Magától értet5dik, hogy csak egy évi bekebelezett hátralék fizettethetvén ki, a lelkésznek gondjaihoz tartozand régibb hátralékokat magának behajtatni, mi ugyan alig fog valahol megtörténni, mivel a lelkész urak is szükségelvén a mindennapi kenyeret, illetményeiket sok időre hátralókban nem hagyandják. A debreczeni ügyvéd-egylet észrevételei az úrbéri stb. ministeri törvényjavaslatokra. Mindenekelőtt hazafiúi örömmel üdvözöljük a m. k. igazságügyminiszteriumnak az úrbéri, s rokon birtokviszonyok rendezését tárgyazó törvényjavaslatait, mint nagy horderejű mozzanatot azon czél felé, hogy jogi és birtokviszonyaink a hűbéri maradványok kötelékeiből teljes kibontakozásra, s hazai jogéletünk, iparunk, hitelünk és forgalmunk üdvhozó felviruláselé vezéreltessenek. Alig lehet oly elszigetelt vélemény, mely szerint az úrbéri s azzal rokon birtok, és jogviszonyokra vonatkozólag többé semmi törvényhozási intézkedés szüksége nem forogna fen azon oknál fogva, mert az úrbéri birtokrendezés az országban már legnagyobb részt keresztülvitetett, a még hátralevő rendezésekre pedig a fennálló törvények, és ideiglenesen érvényben hagyott rendeletek kielégítők. Teljesen osztjuk azon indokokat, melyek az igazs. minisztériumot eme törvényjavaslatok tervezésére inditák, s melyek abban őszpontosulnak, miszerint szükségesnek, sőt részben mellőzhetlennek mutatkozik, hogy az úrbéri törvények alapelveinek megfelelő, és az országbírói értekezlet, s az országgyűlés által is ideiglen elfogadott rendeletek helyes szabályai alakszerüleg törvénybe igtattassanak, egyszersmind az észlelt hiányok pótoltassanak, a bíróságok által küiönbözőleg felfogott rendelkezések 72