Törvényszéki csarnok, 1870 (12. évfolyam, 1-101. szám)

1870 / 68. szám - Észrevételek az urbéri birtokviszonyok rendezéséről szóló törvényjavaslatra 4. [r.]

271 ményt, t. i. valamint a törvényjavaslat 32. (1836: VI. | 4.) §-a szerint csak ott illeti a lelkészt erdőrész, hol a fai- | zás őt eddig ingyen illette: úgy legelő' rész is ott illesse, hol eddig legeltetést gyakorolt. Az úrbéri per nem ád senkinek uj jogokat, vagy uj birtokot,csak az eddigieket rendezi. Az erdei legelőnél a 40. §. rendelkezésével nem érthetek egyet, mely szerint t. i. az erdőből kihasitott legelő része a volt jobbágyok erdőilletőségébe nem számítható be; de viszont az azon találtató fák sem illetik a volt jobbágyokat. Ez aligha nyerte meg Tóth Lőrincz (az eredeti minist, codificationális osztályfőnökének) szavazatát, a ki 1857-ben kiadott úrbéri ügyekbeni „Útmutató"-jában világosan azt irta (111. lap), hogy a jobbágy saját legelőjében fogja találni erdei részét és saját erdejében legelőjét. A törvényjavaslat 40. §-nak fentebb idézett szavai ugyanis az absolut rendszer és a provisorium alatt fennállott úrbéri bíróságok által elfogadott azon elvet látszanak akarni szentesíteni, hogy a volt jobbágyoknak legelő fejében kiadandó erdőrészről a volt földesúr áfát levágathatja. Nem mondja ugyan világosan ezt, de ez értelmezhető belőle. Holott pedig ez az erdők fentartását czélzó törvényekkel, melyeknek szigorú megtartását pedig nagy nemzetgazdászati érdekek parancsolják, ellenkezik. Azután helylyel-közzel oly következményű a fáknak kivágatása, hogy az által eszközöltetik, miként se erdeje, se legelője nem lesz a községnek, sőt a közeli földek is teljesen elrontatnak és haszonvehetetlenekké válnak. Mert mi is tudunk számos oly erdős hegyes vidéket, melyekben a hegyek csakis az erdő nevelésére alkalmasak; ha már most ezekről a fa levágatik, sem legelő nem lesz belőlük, mert a föld nem termi úgy meg a fától megfosztatva a füvet, mint a mig a fától be volt árnyékolva és a kisüléstől megóva, — sem erdő, mert hisz a fa levágatott róla, és a folytonos legeltetés által a s írjadék elöletett. Mi lesz tehát ezen hegyekből? A termőföld az esőzések által le fog felületükről hordatni, és nagy vízmosások által teljesen haszonvehetetlenekké fognak válni, a viz által p< dig a szomszéd szántóföldek;, rétek beiszapoltatni. A volt földesúr pedig záros határidő alatt kényszerülve lévén a legelőnek kiadott térről levágatni a iát, azt nem tudja értékesíteni ! Mennyi kár mindkét részről! Mennyire tévesztve a törvény czélzata! íme mennyikároshorderővel bir csak egy fonák rendelkezése is a törvénynek! Ugyanazért nézetem szerint ott, hol legelő is, erdőrész is járul a volt jobbágyoknak (pedig a hol a legelőt erdőből kell pótolni vagy épen egészen abból kiadni, nem igen lesz reá eset, hogy erdő is ne illesse a volt jobbágyokat) úgy kell azt kiszámítva kiadni, hogy semmiféle fa levágatásnak helye ne legyen, hanem inkább a legelő fejében kiadandó erdőn a létező fa értéke is számittassék az erdőrészbe, de természetesen nem teljes becsértékével, hanem levonva valamit annak fejében, hogy a migalegelőbeli erdőn lévő fa vágásban van, addig a legeltetés ott nem folytatható, és ennek fejében inkább több legelő, vagy több erdő Ítéltessék meg; avagy térítsék meg a Jegelőbeli erdőn maradandó fa becsértékét a volt földesúrnak, de az erdő semmi esetre ki ne pusztíttassák! (Egyébiránt lásd Szokolay Istvánnak az úrbéri viszonyok rendezésének ismertetéséről 1856-ban irt munkájának erre vonatkozó részét 180-ik lapon.) Mi lehetetlennek is tartjuk, hogy az alkotmányos törvényhozás a törvényjavaslat ezen elvét, elfogadhassa! Ennyire ellentétbe nem jöhet, saját előbbi, az erdők fentartását czélzó törvényeivei, melyeket, ha még eddig nem lettek volna is, a naponkinti tapasztalás nagyon is sürgetőleg meghozatni parancsolna. Csakhogy azután megtartásukról is kellene erélyesebben mint eddig gondoskodni! A birtok rendezési eljárásról nem szándékozom ezúttal bővebben értekezni. Üdvözlöm a törvényjavaslatot, mint a mely az úrbéri perek eljárását valahára szabályozni akarja, mert eddig azt mondhatni, hogy szabály sem volt arra, hogy ezek mily eljárás szerint folyjanak? Azt azonban visszásnak találjuk, hogy a perbeszédek a járásbirónál adassanak be: és mégis a törvényszékitélje el a pert!Ha már a törvényszék itéli el a pert: csak mégis azelőtt kellenék talán annak lefo'ytatatnia, nem ajárásbiró előtt. Impracticus is ez a része a javaslatnak; az úrbéri perekkel legtöbbet foglalkozó uradalmi ügyészek leginkább azon városokban laknak, melyek a törvényszékek székhelyei, miért tehát az úrbéri perbeli perbeszédeknek általok leendő beadását a vidéken székelendő járásbíróságokhoz utasítani?! és őket azok miatt kiutaztatni, vagy ha póstán küldhetik ki a periratokat, a beadás törvényes határidejéből elvonni annyit, mennyi kell a póstán oda szállításra. Azután óva kodjunk azt a járásbirót azzá tenni, a mi most a szolgabíró, mert majd az lesz hozzá rendszerint utasított perekben is a biró, az lesz az úrbéri per felszerelője, a telekkönyvi, polgári, büntető, váltóügyi végrehajtó, vizsgáló — meg minden, és azután a sok között majd semmire se jut elég ideje! és ott leszünk, a hol eddig voltunk! - - y. - - f. Semmitöszéki határozatok. Végrehaj tási foglalásnál a v grehajlást szenvedő a 463. §. szerint fel van jogosítva valamely tárgyakat joghatálylyal idegen tulajdonként kijelölni; de azok iránt igénykeresetet benyújtani nem képesített. A felhívási keresetek nem tartoznak a végrehajtásra kiküldött bírósági egyén elébe. Kürthy Józsefné ellen Szathmár város egyesbirósága előtt végrehajtás intéztetvén, marasztalt alperesnő a végrehajtást foganatosító bírósághoz tulajdoni igénykeresetet s kapcsolatosan számadásrai felhívási kérvényt, egyszersmind a végrehajtás felfüggesztése iránti kérelmet adott be. — Az eljáró bíróság f. év jun. 24-kén 2440. sz. a. végzésével azon keresetetskérelmet mint a perrendt. 463. s 467. stb. §§. világos szabályaiba ütközőt visszautasította. Ez ellen alperesnő semm. panaszt adott be. A Semmitőszék azt elvetette; „mert a perr. 463. §. értelmében igénykereset támasztására nem a végrehajtást szenvedő, hanem csak oly harmadik személy levén jogosítva, kinek javai a más ellen intézett végrehajtás alkalmával lefoglalva lettek; „a felhívási keresetek pedig a végrehajtásra kiküldött bírósági tag elébe nem tartozván,az első bíróság helyesen járt el, midőn panaszló önnön maga ellen intézett igény — s egyszersmind felhívási keresetét hivatalból visszautasította „a merőben alaptalan sem. panasz tehát elvetendő 68*