Törvényszéki csarnok, 1870 (12. évfolyam, 1-101. szám)

1870 / 56. szám - Az örökösödési eljárás jogszabályainak reformjához [4. r.]

Pest, 1870. péntek július 22. 56, szám. Tizenkettedik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, Debreczcni és eperjesi ügyvédegylet közlönye. Tartalma: Az örökösödési eljárás stb. IV. — A legf. ítélőszék kimutatása. — Semmitőszéki határozatok. — Min. rendelet. Az örökösödési eljárás jogszabályaínak reform•jr.-W- jálioz. Mihajlovics Miklós legf. tszéhi tanácselnök úrtól. IV. Egyébiránt az osztály kérdése nem oly egyszerű, mint minőnek látszik, s következményei sokszor igen jelentékenyek; — melyeket — valamint az időpontot, melyben az osztály kéretik — ha az osztály barátságos utón, valamennyi érdekeltek beleegyezésével nem jön létre, figyelmen kivül hagyni nem lehet. Az 583. §. fenntartja ugyan az osztálylyal meg nem elégedő örökösnek a per útját az osztály megtétele után ; azonban az osztály természetben nem mindig létesíthető, hanem legtöbb esetben a hagyaték természetben fel nem osztható ingó vagy ingatlan tárgyainak eladása és a vételár felosztása által vitetik véghez, és az 583. §. e tekintetben nem tesz különbséget, hanem az osztály megtételét feltétlenül rendeli. De mindenesetre akár természetben osztatik fel a hagyaték, akár eladás utján; azon örökösnek jogai, ki az osztálylyal nem elégedvén meg, per utján keres orvoslatot veszélyeztetve vannak. Mert az 5^3. szerint az osztályrészek az illetőknek átadatván, az eladott tárgyak az adásvevés vagy árverés természeténél fogva többé vissza nem szerezhetők; a természetben felosztott ingók, vagy ingatlanok pedig eladathatnak és eladósittathatnak, s a pert inditó örököstárs sem a 324 §. értelmében zárlatot nem kérhet, sem pedig az 588. §. szószerinti szövege értelmében a bíróság a biztosításról gondoskodni nem tartozik. Mert az 583. §. értelmében véghez vitt osztály esetében a pert inditó örökös jogainak biztosítására sem a 324. §. sem az 588. §. nem alkalmazható. Nem az első §., mert senki sem mondhatja, hogy az alnereskint megidézett, vagy megidézendő örökös társ birtoka nem jogos alapon nyugszik, miután ő az osztályrészt bírói kézből vette által, a 324. §. pedig csak oly esetben engedi m g a zárlatot, midőn az ellenfélnek birtoka nem jogos alapon nyugszik. Nem az utóbbi, mert először az 583. §-ban nem történik hivatkozás az 588. §-ra, másodszor ez utóbbi §. csak oly esetben tartozik gondoskodni a birói biztosításról, és kezelésről, midőn a hagyaték válik peressé, vagyis midőn az örökösök valamelyike a hagyaiék átadása előtt az 587.§. értelmében perútrautasittaiik, akkor pedig, ha az osztály megétetvén, az osztályrészek az érdekelteknek már átadattak, hagyatékról szó sem lehet és nem ez, hanem az osztály válik peressé az által, hogy az azzal meg nem elégedő osztályos társ pert indit De ha meg is engedném, mit kereken tagadok, hogy oly esetben is van a prrdtás szerint biztosításnak helye, midőn az osztály megtétetvén, a meg nem elégedő társ pert indit — mit egyébiránt a I hagyaték tárgyainak vevője meg nem köszönne — még I is lehetetlennek tartom, hogy az osztályrészek átadása után a biztosítás kellő időben, és oly mérvben eszközöltessék, hogy a pert inditó társ jogai sérelmet ne szenvedjenek. És ha ez is lehetséges volna, kérdem, mi haszna lenne az osztálylyal megelégedő örökösnek, ha osztályrésze, daczára a bíróilag történt átadásnak, a per kimeneteléig zárlat alatt tartatnék, és mint az 588. §. világosan mondja, zárgondnok által kezeltetnék ? Nem jobb volna-e az osztályt meg sem tenni, mint a birót haszontalan teendőkkel terhelni, és a feleknek költségeket és kárt minden haszon nélkül okozni? miután az osztály érvényessége, vagy érvénytelensége amúgy is a rendes bíróság által hozandó ítélettől van feltételezve. Hiszen az olyan per, melyet az osztálylyal meg nem elégedő örökös indítana, nem lenne más, mint régi törvényeink szerinti osztályigazitási vagy újítási per, melynek az ősiségi pátens általi megszüntetését a jogtudós közönség örömmel üdvözölte. Végre a harmadikra, vagyis az 583. §. azon intézkedésére, mely szerint az osztálylyal meg nem elégedő örökösnek a per megindítására az 589. §. értelmében, — melyre az hivatkozik — 30 napi zárhatáridő kitűzendő, észrevételem az, hogy ezen intézkedésnek gyakorlati értelme nincs, és az igazság által nem indokolható, hogy épen azon örökös, ki az osztálylyal meg nem elégedvén, csak maga szenvedhet kárt a per megindításának késleltetése által, kényszeríttessék a pernek bizonyos határidő alatti megindítására, holott azt a köztörvény szerint az elévülési időlefolytáig tehetné. Az 589. §. szerinti zárhatáridő kitűzésének van ugyan értelme azon esetben, midőn a hagyaték még letárgyalva nincs, s még senkinek sem adatott által,midőn tehát a zárhatáridő kitűzésének czélja az, hogy a hagyaték felfüggesztett letárgyalása és átadása a perre utasított örökös önkényétől függővé ne tétessék; de nincs értelme akkor, midőn a hagyaték az osztály folytán már átadatott; és pedig annál kevésbbé, minthogy a per zárhatáridő alatti megindításának elmulasztása az 590. §. szerint azon következményt vonja maga után, hogy a biró az örökség átadását a perre utasított igényre való tekintet nélkül eszközli. Már pedig ezen következmény az 583. §. esetében beáll még a zárhatáridö kezdete előtt; mert az osztály megtétetvén, az osztályrészek azonnal átadatnak, s így az osztálylyal meg nem elégedő örökösnek, ha a pert a kitűzött zárhatáridö alatt meg nem indítja, nincs mitől tartania. Az 583. §. másik kikezdése tehát másnak nem tekinthető, mint vagy ok- és czélszerütlen jogkorlátozásnak, vagy oly intézkedésn k, mely az örökös ellenében oly fenyegetést tartalmaz, melytől nincs oka félnie. Az 587. § nak hiánya az, hogy azon végzés ellen, 56