Törvényszéki csarnok, 1870 (12. évfolyam, 1-101. szám)

1870 / 55. szám - A legf. itélőszék elnökének leköszönése - Az örökösödési eljárás jogszabályainak reformjához [3. r.]

Pest, 1870. kedden jiilins 19, 55, szám. Tizenkettedik évfolyam. TORVtHfYSZtlTcSARSrOE. Debreczeni és eperjesi ügyvédegylet közlönye. Tartalma: A legf. ítélőszék elnökének leköszönése. III. Az örökösödési eljárás stb. Semmitőszéki határozatok. Min. rendelet. A legf. ítélőszék elnökének leköszönése. •» Imént értes&ljtünk a hivatalos lapból, *) mikép az, mi", felé hetek óta teljes aggodalommal néztünk,; csakugyan'*' bekövetkezett — Melczer István ur lemondása á legf. itélöszéki elnökségről. Ezen lemondás, mely valódi juristáink mindenikét szomorúan fogja meglepni, jogéletünk legújabb tiz évi történelmét tárja fel előttünk, — fájdalom — a jogi átalakulás legsúlyosb viszontagságaival, valódi viharaival, és mi még fájdalmasabb, legnagyobb terjedelemben, a politikai szenvedélyek magasan felcsapkodó áradatában! Ezen tiz évi időszak alatt, — melyet culturai reputátiónk nem csekély hátrányára kiválóan az jellemez: hogy a politikai szenvedélyeket az igazságszolgáltatás terére átvezettük; az alkotmányos, közjogi küzdelmeket a magánjogi reform küzdelmekkel összezavartuk; a politikai szabadság, vagyis felszabadulás érdekeit a magánjogi érdekekkel felcseréltük; — ez időszak alatt a most leköszönt elnök felsőbb törvénykezésünk egyik legkiválóbb tényezőjéül szolgált — őszintén megválva, — mindig a valódi jog ügye érdekében s előnyére — mindig mint valódi jurista, mint a magán jogélet valódi érdekeinek leghűbb őre és képviselője. Ezt tanúsítja már az elhírhedt or. bírói tanácskozmányban való szereplése,melynek minden nyilvánulása nemcsak kitűnő szakismereteket mutatott fel, hanem egy teljesen független, a nemzeti balitéletektől ment és felvilágosodott jellemet is tanúsított, a felforgatás zabolátlan iránya, a magyar chauwinismus vészteljes kinövései ellenében, melyek még egy Deák Ferencz bölcs tanácsainak és intéseinek sem engedtek — igazságügyünk máig sem helyrehozhatott hátrányára. Ezt követte a magyar curia visszaálli tása, melynek roppant nehézségekkel járó újjászervezésében átidomitásában az oroszlánrész ismét őt illeti. Még súlyosabb volt azonban feladata a roppant összegre szaporodott ügyhalmaz ellenében, mely főleg a kir. táblára nehezedett. Úgyszólván óriási erőt fejtett ki, hogy az ügyek és elintézések között az egyensúlyt helyreállítsa. De hasztalan, mert kijátsza azt a jogrendszer rendkívüli hiányossága, és az, hogy a hatalom mindent alárendelt a politikai érdekeknek, még a felsőbb bírói kinevezéseket is! És ezen szomorú körülmények közéletünk legújabb éveiben sem nyerhettek lényeges, és tetemesben kedve*; B. P. Közlöny jul. 17. számban: Melczerlstváncuriai legf. ítél, osztálya elnökének e hivatalától saját kérelmére történt felmentése alkalmából hosszasb szolgálati ideje alatt szerzett kiváló érdemei elismeréséül Lipótrendem nagy keresztjét díjmentesen adományozom. 1870. jul, 15. Ferencz József, Festetics. | zőbb változást. — Egy jobb társalmi épület küLnáza, a j parlamentáris diszitmények, czifraságok megvannak, — de távolról sem az is, mi a biztos, elégült benlakhatást biztosithatná — mindenekfelett egy jobb igazságszolgáltatás, s ebből kifolyó jogrend helyreállítása Ezen érdekek valódi kielégítése, még úgyszólván meg sem kezdetett; mig másrészt a politika túlnyomó uralma folyvást tart — kiterjedve — jobban mint az előbbi rendszer alatt — még a kinevezésekre is. A legf. ítélőszék elnöke ez átalakulási mozgalmakban is tevékenyen közreműködött az igazságszolgáltatás javítására; kijelölte a kirívóbb hiányokat, tanácsokat adott elhárításukra, sürgette lankadatlanul az orvoslást. Vajha csak mind ez is annak idejében s kellő mérvben teljesíttetett volna. Mindenekfelett a felsőbb törvénykezés javítása, kezelésének gyorsítása s tökéletesítése képezte ernyedhetlen munkásságának főfeladatát. Mondhatjuk, e férfiú összes gondjai, úgyszólván minden gondolatja ezen tiz év alatt, a curiai törvénykezés érdekeinek voltak szentelve. Nem volt arra elegendő a folytonos nappali munkásság; azt rendesen még az éjjeli órákkal is szaporította, nála az élet élveit egy magasb értelemben felfogott hivatás betöltésének élvei helyettesiték; a nyugalmat ő csak a kötelességek legbuzgóbb teljesítése nyújtotta megnyugvásban kereste. Ugy, hogy mi akkor, midőn e nemes férfiutói, fényes állomásáról való lemondásakor, legbensőbb s legőszintébb üdvkivánalmaink kíséretében búcsút veszünk, — épen azon ügyre nézve, melynek oly szilárd kitartással, annyi önfeláldozással szentelte életét, jobbat és üdvösebbet nem is óhajthatunk mint azt, vajha — minn azonban egyelőre kételkedünk — sikerülne a kormánynak a legf. Ítélőszék élére egy második Melczert találhatni! Az örökösödési eljárás jogszabályainak reformjához. Mihajlovics Miklós legf. tszéki tanácselnök úrtól. III. A. harmadik anomália, mely az 580. §.tartalmából következik, abban áll, miszerint az eljárást kérelmező örökösök akár kiegyeztek maguk között, akár nem, tartoznak kimutatni, hogy az örökségi jog őket kizárólag illeti; hogy tehát a törvény az örökösöktől negatív bizonyítást kíván. Mert hogy az örökös azt bizonyíthassa be, miszerint őtet az öröklési jog kizárólag illeti, köteles bebizonyítani, hogy oly személy nem létezik, kinek ugyanazon hagyatékra mint örökösnek hasonló, vagy alaposabb 55