Törvényszéki csarnok, 1870 (12. évfolyam, 1-101. szám)

1870 / 54. szám - Az örökösödési eljárás jogszabályainak reformjához [2. r.]

Pest, 1870. péntek julins 15. 54, szám. Tizenkettedik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, Debreczeni és eperjesi ügyvédegylet közlönye. Tartalma: II. Az örökösödési eljárás jogszabályainak reformjához. Egy örökösödési kérdés. Semmitöszéki határozatok. Min. rendelet. Az örökösödési eljárás jogszabályainak reformjához. Mihajlovics Miklós legf. tszéki tanácselnök úrtól. II. Azok után, miket előbbi czikkemben a hagyaték via facti elfoglalásáról röviden megemlítettem, most áttérek a prdtás örökösödési eljárásra vonatkozó szabályainak bírálatára, hogy kimutassam, miszerint azok jelen szerkezetükben — a jogérdekeknek megfelelőleg — fen nem tarthatók. Az 562. §. a városi tszék gyámhatósági osztályát mint oly hatóságot említi, mely az örökösödési eljárás vezetésére van hivatva. Nézetem szerint ez nem helyes; mert a gyámhatóság nem birói, hanem csak administrativ hatóságnak tekintendő, melynek hatásköréhez sem az örökségi jogok feletti határozathozatal, sem oly birói cselekmény, mely ily határozatnak alapjául szolgál, hanem csak a gyám vagy gondnoknak kinevezése, azoknak a gyámoltak és gondnokoltakkali elbánása, ez utóbbiaknak érdekük képviseltetése, a vagyon mikénti kezelése feletti őrködés, a gyámok és gondnokoknak az árvák érdekében adandó utasítás, számadásaiknak megvizsgálása, a gyám vagy gondnok által kötött, a gyámoltak, és gondnokoltak vagyonát terhelő szerződések, ugy szintén az örökösödési eljárás folytán létrejött egyessógek megbirálása, ezeknek jóváhagyása, vagy a jóváhagyás megtagadása sat. tartozik. De legkevésbbé sem tartozik hatásköréhez azon kérdés eldöntése, ki legyen valamely elhunyt személynek örököse. Egyébiránt, ha már a prrdtás városokban a gyámhatóságotszerepelteti az örökösödési eljárásnál mint bíróságot, miért nem teszi azt a megyékben is, hol szintén vannak gyámhatóságok ? a megyei gyámhatóság hatáskörét az 575. §. értelmében csak a gyámnak, illetőleg gondnoknak kinevezésére szorítván. Az 575. szerint — mennyiben az 560. § b) pontjára hivatkozik — a távollévők részére gondnok kinevezése a gyámhatóságot illeti. Már pedig, ha a távollévők kis korúak, vagy olyanok, kik gondnokság alá tartoznak, részükre ugyanazon 575. §. szerint — a mennyiben azaz 560. §. a) pontjára hivatkozik — a gyámhatóság amúgy is rendel gyámot 5 azonban ha a távollévők önjogosultak, azokhoz a gyámhatóságnak semmi köze. Ehhez járul az is, hogy e tekintetben az 575. § az 576. §-al ellentétben van, miután amaz szerint a távollévőknek gondnokot a gyámhatóság nevez; emez szerint pedig azt a bíróság, mely a hirdetményt kibocsátja, rendeli, és pedig a távollévők veszélyére. Azon gondnok, kinek kinevezése a gyámhatóságot | a dolog természeténél fogva is illeti, lényegesen különbö| zik azon gondnoktól, kit a biróság a hirdetmény kibocsátásakor nevez ki, vagy kinevezni fog; miután amaz a gondnokoltat minden ügyleteiben képviseli, emez pedig azt csak az örökösödési eljárásnál képviseli, és csak örökségi osztályrészét kezeli, és amannak kinevezése kizárja emennek kinevezése szükségét. Igaz ugyan, hogy az 576. §. csak általában a kinevezett gondnokot említi ugy, hogy ebből azt lehetne következtetni, miszerint az 575. §-ban emiitett gondnok az 576 §-ban említettel azonos; de ha igy lenne a két §. értelmezendő, akkor az 576. §-banelőforduló ezen szó „veszélyére" az 575. szerint a gyámhatóság által kinevezendő, illetőleg kinevezett gondnokra nem alkalmazható, mivel a gyámhatóság, az általa kinevezett gondnok működése és teendői felett saját felelőssége alatt felügyelni tartozván, a gondokot nem nevezi ki a gondnokoltnak veszélyére. Ezek szerint a két §. szövegéből világosan ki nem vehető, váljon azon gondnokon kivül, kit a gyámhatóság az önjogosult távollévők részére — fentebb kifejezett nézetem szerint illetéktelenül nevez ki, a hirdetvényt kibocsátó biróság is nevez-e ki egy gondnokát, a kinek teendője nem más, mint a távollévőt az osztály megtételénél — hát ha csak egy örökös van, s osztály lehetetlen? — képviselni. Az 577. §. felesleges, s különben sem tartozik a perrendtartás szabályai közé, mert az önkényt értetődik, hogy az örökösök, mint közös tulajdonosok, nem kényszeríthetők arra, hogy közösségben maradjanak. Ugyan ez áll az 578. és 579. §§-ra nézve is. A birtokbiróságnak az 580. §-ban szabályozott illetékességét az örökösödési eljárásra nézve épen oly kevéssé találom indokoltnak, mint a gyámhatóságét. Ugyanis a hagyaték fogalma alatt foglaltatik az örökhagyó jogai és kötelezettségeinek összege, kivéve a tisztán személyieket; örökös pedig az, ki ezen jogokba és kötelezettségek összegébe, vagy hányad részébe lép. Az örökösödési eljárásnak tárgyát tehát nem a hagyatékhoz tartozó javak minősége, hanem azon kérdés képezi, váljon kit illet azon jogczim, melynélfogva valaki az örökhagyó jogaiba és kötelezettségeibe léphet. Ezen kérdés megoldása pedig a 18. és 37. §§-ra nézve tett észrevételeimben érintett illetékességi elv szerint nem a birtokbiróság, hanem a személyes biróság hatásköréhez tartozik; a telekkönyvi hatóságnak, mint a birtokbiróság egyik osztályának hatásköre ott kezdődvén, hol, az örökös az átadási (beszavatolási) végzés alapján a tulajdon — mint telekkönyvi jog bekebleztetése végett a telekkönyvi hatósághoz folyamodván, a 19. §. jő alkalmazásba. 54