Törvényszéki csarnok, 1870 (12. évfolyam, 1-101. szám)

1870 / 53. szám - Az örökösödési eljárás jogszabályainak reformjához [1. r.]

210 fogalmával nem is lenne megegyeztethető. Előfordulhat továbbá azon eset, hogy valamely telekkönyvi ingatlan bekeblezett haszonélvezeti joggal terhelve van, mely a jogosittottnak halálával megszűnik, a jogositott meghal, a tulajdonos a haszonéivezeti jogot kitörültetné; de nem tudja, hogy a kitörlésért beadandó kérvényben kit nevezzen meg, mint a haszonélvező jogutódát, ki ellen kérhesse a kitörlést. E tekintetben a tulajdonos hasonló nehézségekkel találkozik, mint az előbbi példákban a hitelező és vevő. Ezen és hasonló esetek a mindennapiakhoz tartoznak. De a rendszeres eljárást, főkép azt, hogy az örököstől megkivántassék, miszerint nyilatkozzék, váljon a hagyatékot elfogadni akarja-e, kivánja a telekkönyvi törvény is, jelesen ennek 74. §-a, mely szerint az örökös hitelezője az erre örökség czimén átszállott ingatlanra csak az örökségi nyilatkozat beadása után kérheti a zá^•°SÍ°S előjegyeztetését, vagy bekebleztetését. De eltekintve ettől, a közhitel érdekében az ingóknál is kivánatos, hogy az örökös hitelezője, mihelyt az örökös nyilatkozik, hogy az örökséget elfogadni kész, zálogjogot szerez' essen a hagyatékhoz tartozó ingóságokra. (Folyt, köv.) Seminitőszéki határozatok. Az 1861. jul. 25-i sajtó-pótrendelet bevezetésének azon kifejezése alatt: „hol a sajtó-rendeletben külön szabály nincs felállítva, a közönséges perrendtartás szabályai alkalmazandók11 — az ezen rendelet kihirdetésekor érvényben volt ideigl. törvk. szabályok értendők. Tehát a perújítás kérdése is ezek szerint eldöntendő. A perújítás jogi kérdésének ugyanezen ideigl. szab. szerinti eldöntése a sajtóbiróság hatáskörébe tartozik. A kir. ügyek igazgatósága a pest kerületi sajtóbiróság előtt Hurbán József tudorleíkész ellen a ,PestBudinszke Vedomosti' politikai lap 1869. évi 7-ik számában megjelent czikk közzététele által elkövetett közbéke és csend erőszakos megzavarására irányzott lázzitás sajtó vétsége miatt sajtópert indított. Ez mult év okt. 21-kén tartott esküdtszéki tárgyaláskor vádlott elitélésével (fél évi fogságra) fejeztetett be, s az ez ellen beadott semm. panasz a Semmitőszék által elvettetett. Ezután Hurbán f. év jan. 7-kén perujitási kérelmet adott be 1 —15. sz. uj bizonyítékok alapján, melyekben fent nevezett lap olvasó közönsége, melynek számára irathatott egyedül a vádczikk, arról tanúskodik, hogy azon czikkből gyűlöletre s lázzitásra való felhívást ki nem olvasott, a minthogy csakugyan de facto azon czikk sehol legkisebb zavargást sem idézett elő. Kétségtelen tehát, hogy ezen bizonyítékok az esküdtek előtt felmutattatván, azon czikkben a közbéke és csend erőszakos megzavarására irányzott lázitást nem kerestek volna. Erre rendelt jan. 19-i tárgyaláskor közvádló a perujitás megengedését ellenzi, különösen a perrend 315. §. c) p. alapján; mert az, hogy a kérdéses czikkben a békezavarásra irányzott lázítás foglaltatik-e, nem egyeseknek a reájuk tett hatásról szóló nyilatkozata, hanem csak a czikk szószerinti tártai ma által alapittathatik meg; és annak megbirálására csak az esküdtek voltak hivatva, nem pedig az egyes olvasók, kik tanúkul az előbbi tárgyalásnál sem lettek volna kihallgathatok. — Erre vádlott részéről válaszoltatott: hogy itt nem az a kérdés: a felhozott bizonyítékok döntők-e vagy sem, hanem csak az, hogy azok ujak-e vagy sem? Az, hogy azok minő erővel birnak, nem a sajtóbiróság, hanem az esküdtszék körébe tartozik. A sajtóbiróság f. é. jan. 20. 3 7. sz. a. hozott végzésével a perujitási kérelmet visszautasította; mert az 1867. máj. 17-ki igazs. min. sajtórendelet 104. §. s az 1867. jul. 25-i perrend. bevezetése értelmében jelen perujitási kérvény elintézésénél az uj perrend szabályai levén alkalmazandók, annak 315. §. c) pontja szerint pedig csak a pertárgyra lényegileg vonatkozó uj bizonyítékok mellett lehet helye a perújításnak. Az 1 —15 alatti magán nyilatkozatokat tartalmazó bizonyítékokkal pedig csak az szándékoltatik bizonyittatni, hogy a vád és elitélés alapjául szolgált czikk olvasása azon nyilatkozatokat aláirt olvasókra nem gyakorolt lázító hatást; ezen ténykörülmény pedig az elkövetett s a bűnösség kimondásával erre egyedül illetékes esküdtszék által már jogszerűen constatált sajtóvétségnek sem tárgyi, sem alanyi tényálladékát meg nem szüntetheti; és igy ezen jogérvényesen eldöntött ügynek uj esküdtszék általi ujabb tárgyalása és elbírálása iránti kérelemre Hurbán J. annálkevesbé lehet feljogosítva, mert a sajtóvétség tárgyi tényálladékának létezése és a bűnösség kérdése nem azon körülménytől feltételeztetett, hogy a vádczikk volt-e a lap némely olvasójára lázitó hatással, hanem attól, hogy az esküdtek meggyőződése felismerte-e a vádkö^leményben a lázítás tényálladékátsbűnösnek találta e annak szerzőjét? e kérdések pedig az erre egyedül illetékes esküdtszék által már jogérvényesen eldöntettek s igy ezen ekkép befejezett ügynek a felmutatott magán nyilatkozások alapján annak uj esküdtszék elébe való utasittatása sem az anyagi, sem az alaki jog szempontjából indokolható nem lenne. Ez ellen Hurbán J. részéről fel folyamodás adatott be következő okokból: 1. mert jelen esetben az uj perrend s ennek 315. §. c) p. nem alkalmazható, mert az 1867-ki min. sajtőrendelet nem hivatkozhatott arra, mint még csak 1869-ben életbelépett törvényre. Midőn tehát a min. sajtórendelet az életben levő tkezési szabályokra hivatkozott, ez alatt c;ak az akkori perrendtartást, tehát az ideigl. törv. szabályokat tarthatta szem előtt, melyek szerint pedig a perujitási kérdés eldöntésénél csak az volt vizsgálandó, hogy uj bizonyítékok hozattak-e fel? — És azt, váljon a bizonyítékokat aláirt 100 honpolgár becsületszava eléggé nyomós é, és azt, hogy azon nyilatkozat által a lázítás tényálladéka nem szűnt-e meg — csak az esküdtszék határozhatja el s az mondhatja ki. A Semmitőszék e folyamodásnak helyt nem adott; mert az 1867. jul. 25-ki min. pótrend. bevezetése értelmében a perújítás iránti folyamodás feletti határozás a közönséges perrendtartás szabályai szerint a saj tóbirósághoz tartozik; a szorgalmazott perújítás jogi kérdését tehát a sajtóbiróság, tekintve arra, hogy az esküdtek az idézett rendelet értelmében csak a vádlott vétkessége felett ítélhetnek — birói hatásköréhez képest helyesen döntötte el; „már pedig az 1867. jul. 25-ki rend. közhírré tétele idejében az ideigl. törv. szab. levén hatályban, ezen szabályokhoz képest, a — vtk. II. r. 194. § nak b) pontja értelmében is csak uj bizonyítékok alapján lehet a perújításnak helyt adni; és igy miután azon körülmény, váljon ama czikk, melynek közhírré tétele miatt perújításért folyamodó vétkesnek Ítéltetett, — az olvasó közön-