Törvényszéki csarnok, 1870 (12. évfolyam, 1-101. szám)
1870 / 51. szám - Ne tévesszük össze a perorvoslatokat [2. r.]
203 vén, s a felelősség ezúton csak is az elkövetőt terhelvén, ily esetekben szavatosra való hivatkozásnak helye nincs; „mert továbbá visszahelyezési keresetekben a birói illetőséget nem az alperesnek lakása, hanem a kérdés alatti ingatlannak fekvése szabályozván, — miután jelen esetben a birtok az eljáró főszbiró járásában fekszik, s illetősége az egész járásra kiterjed, — ez ügyben illetékességét az eljáró biróság helyesen alapította meg. (1870. május 31-kén. — 4651. sz. a) Távirali sürgönyök a semmitöszék intézkedésének tárgyát nem képezik. A n. m. Semmitőszékhez 1870. évien Temesmegyéből Nicolaevits Mária név aláirással egy távirat érkezett, melyben az kérelmeztetik, illetőleg szorgalmaztatik, hogy bizonyos Herget Péternek 198. sz. alatt a köztük fenforgó ügyben a Semmitőszékhez felterjesztett semm. panasza mielőbb elintéztessék. A Semmitöszék az illető járás szolgabiróságához intézett rendelvényben azt határozta, hogy a mellékelt közlemény nevezett Nicolaevits Máriának visszaadandó azon értesítéssel, miszerint távirati sürgönyök a semmitöszék intézkedésének tárgyát nem képezik. (1870. május 27-dikén. — 5181. sz. a.) Az árvavagyon kezelésére vonatkozó alsó bírósági határozatok ellen intézett jogorvoslatok elintézése nem tartozik a semmitőszékhez; ily semmiségi panasz nem fogadtatik el. Azonban illetékességi kérdésekben, és hivatalból elutasítandó semmiségi eseteknél — a Semmitöszék hivatása elő áll. Néhai Vallaszky János hagyatéki ügyében Pest város tszéke 1869. apr. 3-kán 21574. sz. a. kelt végzésével Vallaszky Károly mint végrendeleti gyámgondnok, s végrehajtó, özv. Valaszky Jánosné mint kiskorú V. Grusztáv anyja s végrendeleti végrehajtó, továbbá Kuncz Péter és Sprosser Pál szintén végrend, végrehajtók azon kérelmének, miszerint kiskorú V. Gusztáv részére gyámpénztárilag kezelt 2000 for. a gyámhatósági kezelés alól elvétetvén, Valaszky Károly gyámgondnoknak kezelés végett kiadatassék, helyt nem adott. Ez ellen kérvényezők semmiségi panaszszal kapcsolatos felfolyamodást adván be, a kir. tábla f. év jan. 13-kán 4972. sz. a. kelt végzéssel a kérdéses 2000 ftnak V. Károly gyámgondnok kezei közé való kiadatását elrendelte. Ez ellen a gyámügyész hivatalbóli semm. panaszt adott be azon alapon, mert nem áll azon táblai indok, hogy miután Vallaszky Károly végrendelet által a jövedelmek kezelésével megbizatott, ennélfogva a kiskorú és özvegy szükségletein túl fenmaradó nagy jövedelmet a hatósági kezelés alól elvonni jogositva lenne; sőt ellenkezőleg köteles azt a biztos kezelés végett a gyámpénztárba beszolgáltatni; nem levén különben képes a gyámhatóság a felesleges jövedelemből a hagyaték állagát növelni, miután bebizonyított tény, hogy végrendeleti végrehajtó ezen tőkepénzt eltitkolta, s ha azt a véletlen ki nem deriti, nem is lett volna aziránt számadásra vonható. De nem is lehet a készpénz kezelésrei jogosultságot következtetni abból, hogy a hagyatéki ingatlanok kezelésével megbizatott, mert az ingatlanok állaga meg nem sérthető, — de igen is a készpénz, mely iránt a gyámhatóság tartozik felelősséggel. — Végre nem felel meg a táblai végzés az örökjog — hagyatéki vagyon kezelés és gyámhatósági felelősség iránti törvényeknek sem. Kéri a táblai végzést a 297. §.22. p. alapján annálinkább megsemmisíttetni, mert ez ügyben illetéktelenül is határozott. A S e m mit ős z é k a semm. panaszt elvetve következő határozatot hozott: „tekintve, hogy a semm. panaszszal az árvavagyon kezelésére vonatkozó alsó bírósági intézkedések lettek megtámadva; a gyámhatóságoknak ilynemű intézkedései ellen irányzott jogorvoslat elintézésére azonban ezen Semmitöszék hivatva nincsen; tekintve ugyanis továbbá, hogy ez irányban a korábbi törvényes szabályok fentartva lettek, melyek szerint az árvavagyon kezelése tekintetéből hozott bírósági határozatok elleni jogorvoslatok elintézése ezen semmitöszék köréhez nem tartozik, hanem ezek harmadbirósági ellátására a legfőbb ítélőszék van hivatva, — miután sem illetékességi kérdés, sem a perrend 304. §. szerint hivatalból figyelembe veendő semmiségi eset fenn nem forog, — az összes iratok további illetékes intézkedés végett a legf. itélőszékhez áttétetnek. (1870. május 17-én. — 5020.) A 259. §. azon szabálya,minél fogva a per folyama alatti végzések a felek megbízottjainak kézbesítendők — a kir. kincstárra is kiterjed. Tehát nemcsak a kir. ügyészségnek, jogügyi igazgatóságnak, hanem azt képviselő perbeni megbízottjának is kézbesíthetők. Bubreg Antal ügyvéd Pécs város tszéke előtt Schimmer József ügy véd által képviselt kir. kincstár ellen 131 ft. 25 kr. s járul, iránt felhívási pert indított, melyben a birói illetőség ellen kifogások tétetvén, a tszék 1580. sz. a. végzéssel a birói illetőséget megalapította, meghagyván alperesnek, hogy f. év april 6-kán a felhívásra feleletét vagy érdemleges keresetét adja be, különben a felhívásban érintett jog reá nézve örökre érvénytelennek fog nyilváníttatni, miről felperes és a kincstárt képviselő Schimmer József ügyvéd értesitendők. Ezen végzés a kincstárt képviselő ügyvédnek mart. 21-én kézbesittetett s ez azt a kir. jogügyek igazgatóságához Pestre küldötte; később az eszközöltetett ki, hogy az érintett 1580. sz. végzés ismételve kézbesittetett — most közvetlenül a kir jogügyi igazgatóságnak, abból indulván ki, miszerint a peri". 33. 84. 259. §§. szerint a kincstárt érdeklő ügyekben a birói határozatok mindenkor a kir. ügyészségnek rendeltetnek kézbesittetni. Ekkor azon 1580. sz. végzés ellen alperes kincstár részéről semm. panasz adatott be f. év april 7-kén; mert a perr. 38. §. szerint a felhívási kereset azon biróságnál levén benyújtandó, mely a felhívás folytán beadott kereset letárgyalására illetékes, a tszék helytelenül alapította meg illetékességét. A Semmitöszék e panaszt a perr. 282. §. alapján visszautasította; „mert a vétbizonyitvány tanúsítása szerint a neheztelt végzés a felhívott kir. kincstár Pécsett lakó perbeni megbízottjának f. év mart. 21. kézbesittetvén, az az ellen emelt semm. panasz april 7-kén elkésetten adatott be, (298. §. a. p.) a végzés ismételt kézbesítésének pedig helye nem volt azért, mivel a perr. 259. §. azon szabálya, melynélfogva a per folyamában hozott végzések a felek megbízottjának kézbesitendők, korlátozást nem szenved; — ugyanezen §. második kikezdésében foglalt különben is csak a perrend 33. §-ban elősorolt jogi személyekre alkalmazható azon rendelet, — hogy a jogi személyek51*