Törvényszéki csarnok, 1870 (12. évfolyam, 1-101. szám)

1870 / 48. szám - Ellenkező birói határozatok [2. r.]

190 17. 20. 21. 22. 26. 45. 46. és 79. tétel alatt összeirt aszú- | borok, továbbá a 11. 23. 28. és 50. tétel alatti máslás, és | a 12. 13. 25. 27. és 51. tétel alatt összeirt veres borok hordóstól ugyanazok, melyek neki H. A. által eladattak és birtokába bocsáttattak, oda Ítélte, s azt következőleg indokolta: „S.J. és M. S. hit alatt kihallgatott tanuk egyhangzólag valják, hogy H. A. és H. J. közölt bizonyos borok eladása felett készített szerződvényt aláirták, hogy H. A. és P. T. háza pinczéjében H J. a tanuk előtt borokat hordónkint és egyenkint kijelelten átadott, és hogy ezen átadás S. J. vallomásakint 1868. év végével, vagy 1869. év elején, M. S. vallomása szerint pedig 1869. 1-ső napján, s igy mindenesetre oly időben foganatosíttatott, midőn a H. A. elleni végrehajtás még nem eszközöltetvén, ugyanaz a felperesnek D. szerint eladott borok felett szabad tulajdoni, és rendelkezési joggal birt, ezen egybehangzó vallomások által tehát a D. alatti adásvevési szerződésnek valódisága, a felperesnek azon alapuló tulajdoni joga, az eladott tárgyak átadása, és a borok eladási ára tökéletesen bebizonyitottnak tartandó, — tekintve azonban, hogy a boroknak fajok szerinti átadása, csak S. J. a 3./- ellenkérdésre 4. pont alatti válaszából tűnvén ki, felperes az igényelt tárgyak azonosságára nézve csak félpróbát hozott fel, — ennélfogva annak kiegészitéseül részére a vtk. II. r. 103. §-hoz képest a pótesküt oda Ítélni, és annak letételétől a per kimenetelét feltételezni kelletett. „K. Zs. vallomása tekintetbe nem vétethetik, mert eltekintve attól, hogy a pinczekulcsoknak átadása a tulajdon szerzésére megkívántató tettleges és törvényes átadást nem pótolhatja, H. A. a D. alatti szerződvényre nézve állítólag ezen tanú előtt tett kijelentése ugyanezen szerződvénynek érvényét, és felperesnek azon alapuló tulajdonjogát meg nem gyengítheti." (1870. január 11. 18. sz. alatt.) Ezen két ellentétben álló birói végzésre panaszlottak felebbezése folytán a legf. ítélőszék következőleg határozott. „A királyi váltófeltörvényszéki végzés megváltoztatása mellett az eljáró váltótörvényszék végzése indokolásánál fogva hagyatik helyben. (1870. márt. 15. 75. sz. a.) Legfőbb itélöszéki döntvények. Nyilvánkönyvi jogot nyert harmadik személy ellenében roszhiszemüség esetében csak kitörlési keresettel lehetvén élni, az errei jogosultságot meg nem szüntetheti az, hogy azzal egyidejűleg a bekebelezést megelőző névtévedés kiigazítása is kéretik. Szabó Károlyné szül. Szabó Julianna Szatmármegye tszéke előtt következő alperesek u. m. Gréresy János, özv. Márki Jánosné szül. Grönczy Klára, Márki Zanet, mint néhai Márki Borbála örököse, — Márki Ferencz és Barbás Borbála mint néhai Márky Zsuzsanna örököse ellen a m. szálkai 421. sz. telekkönyvi birtokra nézve G-éresi János javára bejegyzett kizárólagos tul aj donijog kitörlése és felperes közös tulajdoni jogának visszajegyzése iránt 1865-ben pert indított, mi 1866-ban letárgyaltatott, és 1867-ben tanúkihallgatással befejeztetett. A megyetszék felperest keresetével elutasította következő indokok alapján: „Felperes keresetének helyt adni nem lehetett, mert | azt felperes a telekk. rend. 148. §-ra fektetve, közös tu| lajdoni jogának a m. szálkai 421. sz. telekk. birtokra leendő visszajegyeztetése iránt támasztotta; azonban az idézett törvény értelmében lehető előbbi nyilvánkönyvi állapot visszaállítása végett azt, hogy a kérdéses birtok valaha az ő nevére is közösen lett volna telekkönyvezve, állítja ugyan — de teljességgel ki nem mutatja; mert hogy a G-éresi János nevére lett átíratás előtt a m. szálkai telekkönyv készítésekor t.i. a 421. sz. telekjkönyvbe közös tulajdonosul jegyzett Szabó Jánosné felperes volna, az általa vitatott névhasonlitásból eredhetett tévedésből, kimutatni nem tudta; mert midőn egyrészről önmaga mondja, hogy ő Szabó Károlyné, született Szabó Julianna, mely név alatt perel is, a magával ugyanazonosittatni kívánt egyén pedig a telekjkönyvbe Szabó Jánosnénak van beírva, Márki Borbála születési névvel, — mely felötlő különbségből immár láthatóvá lett, hogy az állitólagos ugyanazonosság a miut ki se volt mutatható, úgy a tárgyalás folytán nem is mutattatott ki; — megczáfoltatván különben is felperesnek — Szabó Károly volt férje nevének a Szabó János névhezi némi hasonlóságból következtetni megpróbált ugyanazonossága — alperes által a tárgyalási jkönyvhöz 1. sz. a. mellékelt esketési bizonylattal, mely szerint felperes Szabó Károlyné 1860-ban lett, s ekként a megyei telekk. tszéknek 1857. s 1858-ban lett készítésekor, eme csekély hasonlatosságból származtatott névbeli tévedés nem is történhetett, s hogy valósággal nem is történt, legvilágosabban tünteti elő azon tény, hogy a telek könyben állott Szabó Jánosné Márk Borbálának, és nem Szabó Juliannának van tisztán kiirva; — a közös birtoklás továbbá nem ád elegendő törvényes alapot arra, hogy a telekk. törv. 148. §. értelmében kért, de egyátalában nem igazolt, — s ennélfogva felperesre nézve nem is létezett telekkönyvi előbbi állapot visszaállittassék; vagy más szavakkal, hogy egy a felperes által is elismert tulajdonosok nevében kiállított, ezek részéről meg nem támadott, érvénytelennek felperes által sem bizonyított szerződés alapján történt telekk. átírás megváltoztatassék, és épen e tszék által; különben is a felperesi kereset alatt lappangtatva czélzott telekk. kiigazításnak az illető telekkönyv készítésekor történt hibás vagy tévesztett bejegyzés ellen levén helye, — mit felperes állított ugyan, de nem igazolt, — az ily szerződés szerinti átíratást, milyen a fenforgóesetbeli is, ez uton megváltoztatni nem lehet; annyival is inkább, mivel ha kétségtelenül igazolta volna is felperes a kérdéses birtokbóli vételét, mégis az az ideig. törv. szab. 21. §-ban fentartott oszt. polg. tkönyv 440. §. szerint a bekebelezést előbb kért alperest illeti. — Ha felperes jelen keresete érvényesithetése czéljából jónak és szükségesnek fogná találni, a tárgyalás folytán úgy is emlegetett bünfenyitő útra leendő átvitelét ezen ügynek — az előtte nyitva levén — tetszésétől tetetik függővé. „A kérdéses birtoknak alperessel közös használatát felperes tanúkkal igazolni láttatván, s ennélfogva ezen keresetet nem egészen alaptalanul idéztetvén, a követelt, de ki nem mutatott költségek megalapitandóknak nem találtattak." (1868. aug. 29. — 2410. sz. a.) Felperesnő felfolyamodása folytán a kir. tábla 1869. mart. 9. — 31,618. sz. a. Ítéletével a tszék ítéletét, annak indokaiból helybenhagyta. (Vége köv.)