Törvényszéki csarnok, 1870 (12. évfolyam, 1-101. szám)

1870 / 47. szám - Ellenkező birói határozatok [1. r.]

187 Idősb Frey István végrendelet hátrahagyásával elhalván, az örökösök egyrésze a végrendeletet aggályosnak | nyilvánította, s annak perutoni érvényesítésére határidőt kért kitüzetni, kereset be nem adása esetére pedig a hagyatékot törvény szerint elintéztetni. — A tszék 1869. okt. 21. a meg nem elégedőket Istvánt, Rózát Jánost, Annát keresetük 30 nap alatti beadására utasította. Azok azonban határidőre keresetüket be nem adván, később decz. 4-kén igazolási keresetet adtak be, ujabb határidőt kérvén keresetük beadhatására. — A tszék decz. 9 én kelt végzésével igazolási tárgyalásra határidőt ki nem tűzvén, e helyett 20 napi halasztást engedett azon okból, mert az ellenfél a perr. 590. §. értelmében osztályért még nem folyamodott. Ez ellen özv. Frey Mária sem. panaszt adott be ; mivel igazolási kereset adatván be, ez tárgyalandó, nem pedig halasztás engedendő lett volna; és mivel a végzés indoka sem alapszik törvényen, miután 590. §. szerint, ha zárhatáridő alatt kereset be nem adatott, az örökség átadása bármikor kérelmezhető', mit panaszló időközben meg is tett. A Semmitőszék ennek helyt adott, a tszék decz. 9-ki végzését megsemmisítvén; mert eltekintve attól, hogy a tszék nem a kérelem felett határozott akkor, midőn igazolás kéretvén, határidő halasztást engedett; azonfelöl szabálytalanságot követett el azáltal is, hogy az igazolási kérelmet, miután ilyennek jelen esetben helye nincs, hivatalból vissza nem utasította." (1870. febr. 26.1250.sz.) A perrend 399. §-nak végrehajtás alóli kivétele a köztisztviselők 300 ftot meg nem haladó nyugdijára nézve — a katonatiszti nyugdijakra is kiterjed. Füsti Rauch Kálmán nyugalmazott katonatiszt Komárom város egyesbirósága által HeíFter Szilárd részére 215 frt. tőke s járul, erejéig elmarasztatván s ellene 1869. decz. 13-ikán 619. sz. a. a végrehajtás elrendeltetvén, ez más elegendő alap hiányában katonatiszti nyugdijára, mely 273 ft. 66 krban járt — kitérje sztetett. Alperes ez ellen 1869. decz 15-kén semm. panaszt adott be azon okból, mert a perr. 399. §-sa a katonatiszti nyugdíjra is alkalmazandó levén, alperes nyugdija ki van véve a végrehajtás alól, mert az 300 ftig sem terjed. A Semmitőszék e panasznak helyt adott, és az e. bir. végrehajtási végzését s eljárását a 297. §. 18. p) alapján megsemmisítette, a mennyiben az alperes nyugdijára is lett elrendelve és foganatosítvaj „tekintve, hogy a perr. 399. §-a köztisztviselőknek 300 ftot meg nem haladó nyugdijait, tekintet nélkül polgári, vagy katonai közszolgálataikra, a végrehajtási zálogolás alól kiveszi, és igy jelen esetben alperesnek 273 ft. 66 krnyi nyugdija törvénytelenül lett lefoglalva." (1870. mart. 9. — 1423. sz.) Az 1869. jun. 1-vel életbelépett perrenddel ellentétes szabályrendeletek megszüntettelvén, ezek közé sorolandók a lakbérleti szabályzatok is, a mennyiben azon törvénynyel ellenkeznek-, s a felebbvilelt csak birtokon kivül engedik meg. Néhai Pollák Márk s Borbála hagyatéka gondnokai Pest belváros egy esbiróságához beadott folyamodásukban a Dittmár gyár részéről Zách ügyvezető által bérbentartott bolthelyiséget 1870. május l-re felmondatni kérték, mi 1869. nov. 8. 7807. sz. a. azon meghagyással kézbesit| tetett, hogy netáni észrevételeit ellenfél 14 nap alatt | adja be, ellenkezőleg e felmondás a pesti lakbérleti szabályok 13. §-ként jogérvényesnek tekintetvén, a helyiség kiüríttetése hatóságilag eszközöltetik. — A lakbérlő által az el nem fogadtatván, felperes által a felmondás érvényességének kimondása iránt kereset adatott be, melynek letárgyalása után az egyesbiróság 1869. decz. 28. 11012. sz. a. ítéletével a lakkiürittetést elrendelte. Ez ellen alp. felebbezést adott be, melyet az egyesbiróság 1869. decz. 28. végzésével, a lakbérleti szabályok 21. §-sa értelmében csak birtokon kivül fogadott el. Ez ellen alperes sem. panaszt adván be, a Semmitőszék azt elfogadta s az egyesbiróság fentebbi — a felebbezést csak birtokon kivül megengedő végzését megsemmisítette ; „mivel az átmeneti intézk. l.cz. szerint az 1869. jun. 1-vel életbelépett perrend rendeleteivel ellenkező minden törvény vagy szabályrendelet azon naptól fogva hatályon kivül tétetvén, a megtámadott végzésnek azon a perrend szabályaival ellenkező intézkedése, melynélfogva alperes felebbezése csak birtokon kivül engedtetett meg, megsemmisítendő volt." (1870. febr. 16. — 1193. sz ) Az öröklési eljárás folyama alatt zárlatot rendelő végzés ellen nincs helye kifogásoknak. — A biztosítási zárlat {324. §.) s a hagyatéki eljárásra vonatkozó 588. §. intézkedése közt lényeges különbség forog fenn. — Itt tehát a kifogások elintézésétől nem tétethetik függővé a zár alá vett hagyatéki javak jövedelme mikénti kezelése iránti intézkedés. Lemák-Arányi felperesnek Szűcs András alp. elleni zárlati ügyében Szatmárnémeti város tszéke f. év 1203. sz. a. végzést hozott, melynélfogva Gyulai Lajos, mint néhai Szűcs János s neje hagyatéki zárgondnokát a zár alá vett jószág jövedelmei kezelésétől — Szűcs András által beadott kifogások elintézéséig eltiltotta. Ez ellen felperes sem. panaszt adott be; mert a zárlat és gondnok ellen kifogásokkal lehetvén élni, csak e kifogások tárgyalása után lehet a zárlat felett határozni, tehát a zárlat alperes egyoldalú kérelmére helytelenül lett megszüntetve; mert a zárlat alapjául szolgáló végzés szerint a perr. 588. §-ként volt a zárlat foganatosítandó, az tehát a jövedelemre is kiterjedt. A Semmitőszék annak helyt adott, az 1203. sz. alatt végzést megsemmisítette (297. §. 22. p.) s a tszéket az 588. §. értelmében oda utasította, hogy az érdekelt feleket a hagyaték mikénti kezelése iránt meghallgatván, ha közöttük e tekintetben megállapodás létre nem jönne, a hagyaték mikénti kezelése iránt határozzon; „mert a tszék néhai Szűcs János s neje hagyatékára a zárlatot a perr. 588. §. értelmében rendelvén el, a 327. §-t helytelenül alkalmazta, minthogy az öröklési eljárás folyama alatt zárlatot rendelő végzés ellen kifogásoknak nincs helye; a kifogások elintézésétől tehát a zárlat alá vett hagyatéki javak jövedelmeinek mikénti kezelését függővé tenni nem lehet; hanem az 588. §. szerint a bíróság azt a felek meghallgatása után, ha közöttük megállapodás létre nem jön — hivatalból tartozik meghatározni. (1870. május 20. — 4115. sz.) A községi bíráskodásra vonatkozólag is van helye a semmiségi panasznak, de csak a hatáskör s illetékesség tekintetéből és nem más kérdésekben is. A községi bíróság Ítélethozatalra csak akkor képesített, 47*