Törvényszéki csarnok, 1870 (12. évfolyam, 1-101. szám)

1870 / 41. szám - Az aradi ügyvéd-egylet emlékirata a királyi ügyészség szervezése kérdésében 1. [r.]

Pest, 1870. péntek május 27, 41, szám. Tizenkettedik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSAMOK, Debreczeni és eperjesi ügyvédegylet közlönye. Tartalom : Az aradi ügyvéd-egylet emlékirata stb. — Legfőbb itélőszéki döntvények. — Semmitőszéki határozatok. — Min. rendelet. Az aradi ügyvéd-egylet emlékirata a királyi ügyészség szervezése kérdésében. I. A büntető jogtudomány terén, hosszú küzdelmek után végre azon meggyőződés gyökeredzett meg, hogy egy részrehajlatlan igazságszolgáltatás igényeinek egyedül a következetesen alkalmazott vádló-rendszer képes eleget tenni, mely a büntető eljárás különféle részeit önálló tényezők képviseletére bizza; és a mennyire barátjai vagyunk ezen eljárásnak, és bármily élénk örömmel üdvözöljük az igazságügyminiszter azon elhatározását, a kutató rendszerrel ránk származott visszaéléseket jogéletünkből kiküszöbölni, — ép oly szilárd azon meggyőződésünk is, hogy a hazánkban honosítandó vádrendszer jótékony hatást gyakorolni csak ugy lesz képes, ha óvakodunk azzal együtt oly intézményeket átültetni, melyek a szerzett keserű tapasztalatoknál fogva, méltán ellenszenvet és bizalmatlanságot költenek fel mindazok kebelében, kik jogunk rendszerét, hazánk alkotmányával, nemzetünk sajátságaival összhangzásban és nem ellentétben akarják fejleszteni. A vádlórendszer üdvös vagy viszás hatásának egyik főtényezőjét a kir. ügyészség szervezése képezi. Ott hol az ügyészség a legfelsőbb közigazgatási közegek önkényének rendeltetik alá, és nem az igazságszolgáltatás, hanem a változó kormányérdekek képviseletére alkottatik, ezen intézmény mindazok ellenszenvével fog találkozni, kik a politika által befolyásolt igazságszolgáltatást a caesarismus legveszedelmesebb találmányának tekintik. És ha tekintetbe veszszük, hogy a nemzet képviselőtestülete a századok óta fenállott biróválasztási jogot, azon indokból szüntette meg, hogy az igazságszolgáltatás a pártküzdelmek befolyásától lehetőleg megóvassék, valóban nem képzelhetjük, mivel lehetne azon törekvést menteni, mely ezen ténynyel szemben, a törvényszékek termeiben a kormányérdekek közvádló általi képviseltetését akarja meghonosittani. Miután az államügyészség szervezése a vádló-rendszer üdvös vagy visszás hatásának egyik főtényezőjét képezi, szükséges, hogy ezen intézet életbeléptetésénél, működési körének szoros körülvonalozása és képviselőinek független állása által elhárittassék azon veszély, mikép az a részrehajlatlan igazságszolgáltatás hátrányára, a változó kormányrendszerek érdekeinek feltétlen befolyása alatt, a polgári szabadság elnyomására használtathassák. Ezen szempontból kiindulva, a kir. ügyészség felállításáról szóló törvényjavaslatban, azon jogfejlődésünk múltjával is ellenkező eszmét látjuk következetesen érvénye- | sitve, hogy a büntető igazságszolgáltatás kormányérde- j ket képez, mert máskép megfoghatlan lenne előttünk a törvényjavaslat 5. 6. és 7. §§-sainak azon intézkedése, mely az ügyészség összes tagjait az igazságügy-miniszternek rendeli alá, szolgálati viszonyuk és egymássali közlekedésük szabályozását ugyancsak a legfelsőbb közigazgatási közegeknek tartja fenn, söt mi több, hogy a királyi ügyészekben a függetlenségnek még csirája is elfojtassék, feljogosítja a minisztert, az ügyészi megbízást tetszése szeri, J bármikor elvonhatni. Azon gyászos tapasztalatok után, melyeket a francziaállamügyészség története nyújt, azon általános törekvéssel szemben: a büntető igazságszolgáltatást a változó kormányrendszerektől lehetőleg elkülöníteni, valóban csodálkoznunk kell, hogy még mindig akadnak törvényhozók, kik a közvádlóban nem az állam tisztviselőjét, hanem a kormány eszközét szemlélik, melynek eme törvény által nyujtassék ama jog, azon közegekkel, melyek a törvényjavaslat 1-ső §-a értelmében az állami összérdekek képviseletére lennének hivatva, önkényszerint feltétlenül rendelkezhetni. Tagadhatlan tény, hogy a franczia államügyészség, mely az igazságügyminiszter befolyásának van alárenrendelve, a legalaptalanabb politikai vádakra, és a sajió legféktelenebb üldözéseire használtatott fel, és hogy a függés viszonyából folyó kormánynézetek iránti engedelmessége, a törvénytisztelet megingatásának egy jelentékeny tényezője volt. Mi is lehetne a jogérzetre nézve hátrányosabb, mint egy kiváltságolt és az állam öszérdekei képviseletére hivatott közvádló, ki a törvényszék termeiben pártérdekeket képvisel, ki a politikai sajló-perekben tegnap még a szent legitimitás elvei mellett küzd, holnap a köztársaság fényes győzelmeit ünnepli és rövid idő múlva ismét az állam-csinok mentő és üdvös hatását fejtegeti. Ezen elriasztó példa, azon naponta észlelhető tény, hogy oly országban, hol a közvádló függő viszonya törvényesítve van, a kormányrendszerek változása majdnem apodictikai bizonyossággal azon eredménynyel is bir, hogy a közvádló az uralkodásra jutott párt ellenesei irányában, a legnagyobb merevséggel lép fel és a büntető szakaszok nyulékony értelmére támaszkodva, a sajtóvétsé;:ek, a közcsendháboritás sa felsőség el leni merényletek üldözése körül láz »s tevékenységet fejt ki, — eléggé meggyőzhették a törvényhozókat, hogy maga az állam és a társadalom érdeke, mely a hatalmat kezelő férfiak érdekeivel korántsem azonosítható, mulhatlanul igényli, hogy a vádemelés joga, a büntető per kezdeményezése, a miniszter személyétől lehetőleg távol tartassék. Nem is létezik egyetlen egy alapos indok, mely né| mileg is menthetné azon eljárást, hogy az igazságügyi | miniszter az államügyészség tagjaival rendelkezzék, és az 41