Törvényszéki csarnok, 1870 (12. évfolyam, 1-101. szám)

1870 / 38. szám - Az első folyamodási biróságok szervezési javaslata [5. r.]

150 vényszék létezik, mi kissé sok, de a mi szoros összefüg- | szabatos rendszerük, egyszerű szervezetük folytán e bagésben áll az összes bírósági rendszerrel, melyben t. i. a | jókra alkalmat épen nem szolgáltattak. Ellenben e bajok, közpolgári tszékek is felette nagy számmal szerepelnek (366-tal).. Mindamellett a törvényhozás, a kereskedelmi érdekek iránti nagy figyelemből, azon nagy számot is érintetlenül hagyta ; mig másrészt azok hatáskörét folyvást terjeszti. — Badenbe legújabb időkben szintén bevitettek, mi mindenesetre korszerűségüket tanúsítja. Hasonlóan D á n i á b a is (1861-ben.) És ezen államokban rendesen nagyobb számban léteznek. A kis H essenben is két keresk. tszék létezik; államunknál sokkal kisebb Bajorországban 7.önálló külün keresk. törvényszék vanj a Porosz rajnai részen is 7. Belgium bau s Olaszországban ujabban számuk még szaporittatott is. Még az orosz államban is, az 1869-i törvénykezési szervezet szerint, több keresk. bíróság működik. A külön keresk. szakbiróságok rendszere ellenében leginkább A n g 1 i a s Hollandia példájára hivatkoznak, hol nem léteznek. Nem bocsátkozhatunk ennek bővebb taglalásába; csak azt jegyezvén meg,mikép köztudomáskéut Hollandiában a franczia occupatió megszűntével, ezen uralom iránti gyűlöletből töröltettek el mind az esküdtszékek, mind a keresk.törvényszékek. — Angliában pedig ma g égető szükséggé nem válhatott, miután speciális kereskedelmi szakkérdéseknél s vitáknál kereskedőkből alakított special jury használtathatik. Azonban ujabb időkben ezen két államban is nagy mozgalom nyilvánul külön keresk. bíróságok életbeléptetése iránt. Hollandiában jelentékeny szakterületek, nevezetesen — 1865-ben az ipar-egyletek petitionáltak egyenesen aziránt, hogy a keresk. törvényszékek mielőbb viszszaállittassanak. — Angliában már szintén évek óta sürgettetik ezen szakbiróságok felállítása; igy különösen 1864-ben magukban a kereskedői gyűlésekben határoztatott, hogy azok létesítése eszközöltessék. Ezen iránynyal, ezen Európaszerte nyilvánuló törekvéssel szemben, a min. javas'at a ker. bíróságoknak egyenkivüli eliörletését épen semmivel sem indokolja. Az indokokban (átall. 6 pont) hivatkozás történik az ipar-kereskedelmi testületek aziráuti óhajaira. Ezek azonban indokolásul majd az összes keresk. bíróságok eltörlésére, nem szolgálhattak. Mert mi úgy tudjuk, hogy a kereskedó'ség csak azt sürgette, hogy a váltótszékek székhelyein kívül a váltótörvénykezés a rendes törvényszékekre bizattassék, de nem azt is, hogy a pestin kívül a többi végkép megszüotettessék. Nem is tartjuk lehetségesnek, hogy épen a kereskedö'i osztály, a hivatásával,a for galom s kereskedelmi jog kifejlődésével ily merően ellentétes törekvést nyilváníthatna. *) Különben valóban önmagáról, képzettségéről a legszomorúbb szegénységi bizonyítványt állítaná ki. Azon indok, mintha ez által az illetőségi viszony egyszerűsittetnék, szintén alaptalan; mert köztudomású tény hosszas gyakorlat után, mikép nem a váltótörvényszékek, hanem a közpolgári s bűnvádi bíróságok rendezetlensége, sokfélesége, illetőségi bonyolultsága okozta az illetékességi zavarokat s nehézségeket. A váltótszékek *) Annál inkább, minthogy mása az 1861-i német ,H a n d e 1 st a g' is elkerülhetlen szükségnek nyilvánította a keresk. tszékek felal!itá>át. T^y nyilatkozott 1864-ben a , J u r i s t e n t a g' is. — Sajnos azonban mindenesetre, hogy oly kitűnő testületek, mint p. o. peati keresk. karaara. e kérdésben határozottan nem emelik fel szavukat a min. javaslat ezen iránya ellen. az uj bírósági szervezés után is, ennek már előtüntetett hiányosságai miatt, nagyrészt fenmaradnak; habár a váltótszékek megszüntetnek is. De legmeglepőbb az indokolásnak azon pontja, melyszerint: „a törvényhatóságok bírói illetősége megszűnvén, megszűnt a főok, miért a váltó keresk. ügyek külön kir. bíróságok elé utasíttattak, s igy ezek jövőre feleslegesekké váltak." (Részi, ind o k. 23. §-hoz). Ez meglepő, mert ellenkezik mindazon fogalmakkal, melyekkel eddig a szakértők a kereskedelmi jogról, ennek kifejlődéséről és szükségleteiről bírtak. Még sehol sem nyilváníttatott a külön keresk. bíróságok felállításának indokául az, mert a keresk. ügyeket bizonyos p. o. municipális bíróságokra nem lehetne bízni. A vála-ztás elve, mely azok lényegét képezi, nem is szolgálhatott alapul, mert a valódi keresk. törvényszékeknek épen a kereskedői választásból kell előáll niok. Legkevesbbé sem ez, hanem az képezi — az összes európai törvényhozásokban, a külön keresk. bíróságok szükségességét ;merta keresk. ügyek természete igényeli, sőt szükségei i, hogy azok a kereskedelem tényezőiből alakult tszékre bízattassanak. Ezzel van megfelelve azoknak is, kik szerint több keresk. tszékek azért feleslegesek, mert a váltótörvény ismeretei már annyira elterjedvék, mikép azok közösek minden bírósággal, s azon törvény kezelésében most már a bíróságok s ügyvédség összes tagjai jártasak, begyakoroltak. Mindezek teljesen téves nézetek, a tudomány mai állásától s a codificatió kiindulási pontjaitól messzeelesnek; mert az állított körülmények legkevesbbé sem szolgálnak főalapul arra, hogy különálló keresk. szakbiróságok létesíttessenek. Erre lényeges alapul csak a k e r e s k. ü g y e k s ajátságos természete szolgál — mint fentebb emiitettük. Ezen sajátságosság oly kiváló, mikép jogviszonyai feleit alaposan csak azok ítélhetnek, kik azon viszonyokban élnek, kik azok tényezői. — Az igaz, hogy a kereskedelmi jog is, mely ezen viszonyokat szabályozza, alapelveivel a közpolgári jogon alapszik; de miután a kereskedelem mozgalmai sokkal sebesebbek, mint a társalmi élet egyéb nyilvánulásai, természetes, hogy a kereskedelmi jog, mely azon mozgalmak szabályozója, kifejlődésében a közpolgári jogot j >val megelőzi; miből következik, hogy a keresk-delmi szokásos jog, mely positiv törvények hiányában, ama folytonosan tevékeny, változó s mozgékony viszonyokat rendezi, sokkal jobban ismeretes az azon mozzanatokban élő, azokkal folyvást haladó tényezők, a kereskedőknél, mint az azoktól távolabb eső s elmaradó juristáknál. — Ha a kereskedelmi jog befejezetten, mint a polgári jog állandó fenmaradással codificáltathatnék, ezen codex alapján maguk a juristák képesítethetnének a kereskedelmi bíráskodásra. Ez azonban nem lehető, m^rt a keresk. törvénykönyv mellett is, a keresk. szokások ismeretének szüksége folyvást fenmarad; miután ujabb és ujabb kereskedelmi szükségek, és igy jogviszonyok keletkezvén, ujabb szokások állnak elő, melyek azon viszonyok szabályozásául szolgálnak, *) minthogy az ujabban kifejlődött viszonyok s alakult jogkérdések a codificált tör*) Azért a keresk. tkőnyvek ma^uk is fentartják egyik föforrásul a szokásos jogot. p. o. a német codex