Törvényszéki csarnok, 1870 (12. évfolyam, 1-101. szám)

1870 / 37. szám - Az első folyamodási biróságok szervezési javaslata [4. r.]

146 gitó bírák*) is alkalmaztatnak (10. §.) nem egyes | esetekben kivételkép, hanem rendesen, és rendes minisz- | téti kinevezés mellett. — Mivel ezek alkalmazása azzal indokoltatik, hogy azok valódi szakérők, és hogy ilyekre szükség van; és minthogy azok miniszteri ellenjegyzés mellett lényleg ki is neveztetnek; nem értjük, és nem tudjuk, hogy miért épen ezek rendes ülnököknek ki ne neveztethessenek, minthogy épen azok ez állomásra valódilag qualificáltaknak elismertetnek? Az egyformaság elvét sérti azon szabály is minélfogva külön végrehajtók csak a járásbirák, s törvényszékek mellett léteznek, nem pedig a békebiróságoknál is; ámbár ezek is felruházvák polgárjogi hatósággal, ámbár tehát e tekintetben a járasbirákkal s tszékekkel egy vonalba esnek. Ott hol végrehajtók hozattak be, mint Francziaországban — a bókebirák mellett azok szintén alkalmaztatnak. A másik elv, mely itt tekintetbe jön, a jogegyenlőség elve, melynek minden jsérelme, az egyformaság, egyöntetűség sérelmével is jár/És az ebbeli hiányok a miniszteri javaslatban sokkal sérelmesebbek, mintázok, melyek csak a szervezés czélszerűségére, hasznosságára vonatkoznak. Mert annál a polgárok jogosultsága támadtatik meg, mi által t. i. szükségeltetik, hogy közöttük a birói illetőségre nézve semmi különbség se tétessék. Ily, az egyformaságot mélyen sértő jogsérelem az, mikép a felségsértés, felségárulás, hűtelenség eseteiben kivételes törvényszék illetősége alapittatik meg (30. §.) eltérőleg a rendes birói illetőségtől; ámbár a tudomány eléggé kimutatta, hogy ezen bűnvádi esetek is a közönséges bűnvádi beszámitás alá esnek, s hogy semmi ok sincs, miért itt az eltérés igazoltnak tekintethetnék. Az ellenkező kiindulási pont mint visszaesés, mint korunkhoz nem illő elmaradottság van megbélyegezve. — Annak pedig épen semmi értelme, hogy a javaslat a bankjegy s értékpapírok hamisítását a felségsértéssel egy categoriába sorolja és szintén kivételes bíróság illetőségére érdemesiti, midőn utóbbiak nem egyebek, mint legközönségesbb büntettek. A jogi codificatiónak nem lenne szabad a servilismusban ennyire sülyedni — pusztán bécsi, közösügyes érdekek s törekvések miatt. De a jogegyenlőség s egyformaság elvét sérti a javaslat azzal is, hogy a sajtóvétségeket kivételesen esküdtszék elébe utasítja. A jogegyenlőség azt hozná magával, hogy a jury alkalmaztassák minden bűnvádi esetekben. — Vagy ha szükségesnek találtatott, hogy a sajtóvétségek számára kivételkép jury létesíttessék; akkor nem látjuk be okát, miért nem terjesztetett ki ezeu kivétel átalábanminden politikai vétségekre? Sőt mi a jogbiztosság érdekében még sokkal szükségesebbnek, kivánatosbbnak találnók a juryt a politikai vádesetekben, mint a sajtóvétségeknél. Ugyanily indokolatlan kivételes illetőség tartatott meg a h i t biz o m á ny o k r a nézve is, a nélkül, hogy léteznék jogalap, miért a hitbizományi javakat más ingatlan javaktól megkülönböztetni, s ezektől eltérő kiváltságos illetőséggel felruházni kellenék. A szabadelvű európai codificatió szempontjából hason imputatio alá jön a javaslat azon retrográd szellemű szabálya is, minélfogva fentartotta a kivételes illetőséget a házassági ügy e k ben is, és pedig mind az elválás *)A kisegítő és pótbirákról, mint pseudo reformszervezetünk egyik legkirívóbb kinövéseiről — más alkalommal — ha csak lehet — tüzetesen szólandunk. kérdéseiben (a szentszékeket) mind a házassági vagyonjog kérdéseiben (a törvényszéket). Minthogy utóbbiak tisztán vagyoni viszályok körül forognak, nem értjük, miért nem lehetne azokat szintén a járásbíróságokhoz utasítani, ha azok nem állnak ingatlanokban és értékük túl nem haladja az egyes bírósági maximumot? Az előadottakon ki vül a min. javaslatnak még néhány hiányát kell kiemelnünk, a mennyiben ezek is azon biztosítékokra s kellékekre vonatkoznak, melyek a fentebbi fejtegetések szerint a jogbiztosság, s ez által feltételezett birói függetlenség s jogegyenlőség által igényeltetnek. így nem említve azt, mikép azon jogi biztosítékokra nézve igen veszélyessé válhat a bírósági rendszernek azon elve is, mely szerint a közigazgatási és birói hatóságok közti összeütközések elintézése — mi egyedül csak birói hatóság jogköréhez tartozhat — a politikai legfőbb hatóságra, a minisztériumra bízatott (1869,: 4. tcz. 25. §.) s ezen szabály a jelen javaslatban sem talált kellő változtatást. Most a javaslatnak v i zsg á ló b ir á k r a vonatkozó szabályait vizsgáljuk egy pár sorban. A vizsgálóbirák kiváló büntetőjogi jelentőségük elismert levén, a tudomány és tökéletesbb codificatió megalapította, hogy ezen közeg önállásának és képzettségének biztosítottnak kell lenni; megalapította különösen, hogy egy vizsgálóbírónak kitűnő szakképzettséggel és tapasztalati jártassággal kell birni, hogy kizárólag ezen hivatásnak kell szolgálnia, hogy hatóságát önállóan, a törvény erejénél fogva kell gyakorolnia, alárendeltség nélkül. — És a min. javaslat ezekkel épen ellentétes szabályokat tartalmaz; midőn szerinte a vizsgálóbirák nem a legtapasztaltabb, legképzettebbek, de nem is a bírák közül, hanem a jegyzői karból neveztetnek ki, kik a kivánt kellékekkel legkevesbbé sem kínálkozhatnak; midőne kinevezés nem magára a törvényszékre, hanem csak az elnökre bizatik,mi ezen állás fontosságával s függetlenségével össze nem egyeztethető; midőn e kinevezésben nem biztosíttatik, hogy a kinevezettek kizárólag s állandóul e hivatásnál maradhatnak, mit e hivatás tökéletesb betöltése múlhatlanul igényelne; és a midőn mind akkor, midőn a törvényszék a vizsgálatot külön vizsgálóbirákra nem bizza (20.§.) azt az egyesbirák végezhetik,anélkül, hogy ez csak kivételesen engedtetnék meg, s csak a csekélyebb terjemű bűnesetekre szoríttatnék, mi ezen hivatással kapcsolatos jogbiztosság érdekében múlhatlanul szükséges lenne. Senimitöszéki határozatok. A végrehajtást szenvedőnek közbejött halála nem gátolja az árverés folytatását. Az, hogy a hagyaték részére ügygondnok nem rendeltetelt, semmiségi okul nem szolgál. Petrik V. Illés Mihály ellen Aradmegye tszéke előtt folytatott ügyében, a tszék által alperes ingatlanjaira az árverés elrendeltetett, arra már 3-ik határidő tüzetett ki. Alperes időközben elhalván, özvegye azon végzés ellen semm. panaszt adott be azon alapon, mert férje az elmarasztalt alperes meghalt, s bár kiskorú árvák maradtak,a hagyaték képviselésére gondnok ki nem neveztetett, azonfelül az árverési végzés az összes jelzálogos hitelezőkkel nem is közöltetett. A Semmitőszék e panaszt elvetette;