Törvényszéki csarnok, 1870 (12. évfolyam, 1-101. szám)

1870 / 36. szám - Az első folyamodási biróságok szervezési javaslata [3. r.]

142 A min. javaslat mindkettőre nézve tetemes hiányo- | kat tartalmaz. Az igaz, mikép már a birói hatalom gyakorlásáról szóló törvény (1869: IV. tcz.) kimondotta, hogy „az igazságszolgáltatástól a közigazgatás elkülönöztetik 5 és hogy sem a közigazgatási, sem a birói hatóságok egymás hatáskörébe nem avatkozhatnak." És ez mint elvi nyilvánulás dicséretes. De gyakorlati értékét csakis a gyakorlati, tényleges érvényesítés határozhatja meg. Ennélfogva, minthogy az idézett törvény sem azt nem jelölte ki, hogy a közigazgatás és birói hatóságok hatáskörének válaszfalai hol és miben állanak; sem azt határozottan me>i nem alapította, hogy minek kell okvetlenül a bírósági hatáskörbe soroltatni — a fent fejtegetett alapelv, a birói hatóságnak minden idegen elemtőli s minden befolyás'óli megmentése nagy mértékben kétségessé tétetett. Ebből kifolyólag igaz tehát az is, mikép a min. javaslatban a járásbíróságok, törvényszékek köréből a szorosan vett politikai közigazgatás kivétetett — mi az elkülönítés elvének igeu jelentékeny részben eleget tett. Azonban minden szakértő, ki az európai codificatió történetével foglalkozik, tudni fogja, mikép az elkülönítés elvi harczában mai nap nem az képezi többé a fő támadási pontot, hogy a szorosan vett politikai közigazgatás elkülönitlessék a bíráskodástól; hanem HZ, hogy a bíróságok körében semmi idegen elem se hagyattassék. Világosabban szólva: hogy az u. n. perenkivüli ügyek a bíróságok köréből teljesen eltávolitassanak. Az elkülönítés ezen irányára nézve, mint emiitettük, a franozia törvéuyhozás mintául szolgálhat; mely t. i. minden nem peres, vagy is szorosan nem bíráskodási ügyet kizárt a bíróságok hatásköréből; és ennélfogva a telekkönyvi ügyeket, a végrehajtásokat, az okiratok hiteles kiállítását, a gyámság kezelését stb. mind külön, a bíróságoktól elválasztott közegekre ruházta. És ez az, mi itt a mai codificatió színvonalát képezi. Ez az, mi most már a szabadelvűieg kifej lődöttebb, és a hátramaradott törvényhozások közt válaszfalat képezi. Nem a szorosan vett politikai közigazgatás elkülönítése képezi többé a megkülönböztető haladási vonalt, hanem az u. n. peren kívüli eljárás ügyeinek kizárása. És e szempontból nem nyilvánul a min. javaslat szabadelvűnek, s gyökeres reformnak. Mert a biróságok köréből nem távolit el minden idegen elemet, mi valódilag a törvénykezéshez nem tartozik. A javaslat 29. §-sa világosan rendeli: hogy a központi telekk. hatósággal a pesti k. törvényszék ruháztatik fel; hogy a telekk. hatóság teendői a törvényszékekhez tartoznak; hogy a járásbíróságok melletti telekkönyvi hatóságok a telekk. ügydarabokat elintézés végett a törvényszékhez küldjék. — Ugyanezen telekk. hatósággal ruháztatnak fel a törvényszékek (25. §.) a bányabirtokok tekintetéből. Továbbá a végrehajtás, mi tisztán nem bíráskodási ügyet képez, a bíróság köréből csak rendszerint van elkülönítve (14. §. 2-ik pont) mig arra maguk a törvényszék tagjai, vagy a járásbirók is alkalmazhatók *) (14. §. 3-ik pont). *) A javaslat ezt rendeli: különös fonto3 esetben (tehát az eset különös is, fontos is legyen.) De nem határozza meg, hogy milyenek ezen különös fontos esetek ? Az ingatlanok értetnek-e itt, vagy a nagyobb jósaágtestek 9 vagy a betábíázásokkal terhelt birtokok ? A gyám-gondn oksági ügyek szintén nem vétettek ki az előbb is érvényben volt bírósági illetőségi körből ; csak ily pénzek kezelése és ellenőrzése adatvánát a közigazg. hatóságoknak, illetőleg árva bizottmányoknak (33. §.) Mig a javaslat 19. 23. §§. átalában a pereukivüh törvénykezési teendőket is a járásbíróságok s törvényszékek illetőségi körébe sorolják. Mindezen telekkönyvi,-gyámsági, végrehajtási ügyek a dolog természeténél fogva nem peres, nem törvénykezési, tehát nem is a birói illetőséghez tartozó ügyeket képeznek. Mert ezek nem forognak jogi viszályok, nem jogi kérdések körül. Tehát mindezek— mint Francziacrszágban, nem bírósági, hanem külön közigazgatási közegek körébe sorlandók. Ez lenne a valódi reform; ez lenne az oly fontos elkülönítési elvnek igazi, valódi érvényesítése. Azonban a min. javaslat még csekélyebb haladást, még kevesb szabadelvűséget tanúsít azáltal, hogy a biróságiilletőségteljességétnemérvényesitette; nem valósította azt, hogy a biróságok hatáskörébe soroltassák mindaz, mi bíráskodási ügy, vagyis jogi viszályt, jogi sérelmet képes. A franczia jogrendszernek legkirívóbb hiányát képezi az u. n. justice administrative, a droit contentieux administratif — melynélíogva minden közigazgatásinak vett ügy, habár magánjogi sérelmek s panaszok körül forog is, a közigazgatási felsőbb hatóságok — főispánsági tanács s államtanács — körébe tartozik, s igy a bíróságoktól elvonatik. Ily közigazgatási ügynek vétetik pedig minden mi csak némi kapcsolatban áll a közigazgatásai, az államhatóságokkal mintp. o. minden sérelem, mely közig, közegek vagy közvállalkozók által okoztatott, a köz hivatali fizetések, dijazások s kármentesiték iránti keresetek stb. stb. És ily eljárásnak számos esetei vannak nálunk is midőn köztisztviselők ellen kármentesítés eszközlésére ministeri rendelet által hozatik elmarasztalás s arra alapittatik a végrehajtás; midőn a közvállalatok tulajdonosai hivatalnokok, bérlők panaszaik, követeléseik elintézését felsőbb közig, hatóságokra kénytelenek bizni stb. Ezen önkénnyszerű közig, eljárásnak új tápanyag fog nyújtathatni a „Törvényhatóságok rendezési" törvénye által, melynek több, nevezetesen 4. 7. 58. 61. 63. §§. számos magánjogi sérelmeket és panaszokat köigazgatási útra utasít, az alispánok s belügyminiszter elébe. A jogbiztosság, a jogrend okvetlenül biztosítékokat követel ily eljárás érvényesithetése ellen. Ezen biztosítékot a min. javaslat nem adja meg —nem az 1869. IV. tcz. sem mely csak mondja; hogy a közigazgatási és birói hatóságok egymás körébe nem avatkozhatnak, de nem azt is, hogy mi tartozik okvetlenül a biróságok illetőségéhez. Mi erre legelső biztosítékul azt óhajtanók, a mit a belga codex a birói hatalom legelső alapelvéül állított fel következőleg: „Les contestations, quioutpourobjetdes droits civils sont exclusivement du resaort des tribunaux." Ez alapon az oly veszélyes közigazgatási jogszolgáltatást kizárni s a birói hatóság teljességét biztosítani lehetne, mit a min. javaslat elhanyagolt, de a mi nélkül jogbiztosság s biztosított polgári szabadság nem is képzelhető.