Törvényszéki csarnok, 1870 (12. évfolyam, 1-101. szám)

1870 / 34. szám - Az első folyamodási biróságok szervezési javaslata [1. r.]

Pest, IS70. kedden májas 3. 34, szám. Tizenkettedik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, Debreczeni és eperjesi jgyvédegylet közlönye. Tartaloia: Az első folyamodási bíróságok szervezési javaslata. — Semmitőszéki határozatok. — Bírósági tjavaslat. Az elsri loíyaniodási bíróságok szervezési javaslata. I. Az, un a szakértők öszhangzó véleménye által már 1867-ben — mint a törvénykezési reform legelső szüksége, legfőbb postulatuma, mint conditio sine qua non — sürgeftetett, követeltetett, a bíróságok reformja, most három év lefolyta után kezdetik meg. Sajnáljuk, hogy az erre vonatkozó ministeri munkálat felett épen oly kedvezőtlen véleményt kell nyilvánítanunk, mint minden eddigi működései felett. Nem teszszük ezt azonban a nélkül, hogy tüzetesen ne indokoljuk, érezve nagyon jól, mikép minden ily vád a szakképzettség vádját involválja, roi minden előhaladottabb államban, kif'ejlődöttebb parlamentarismusban miniszteri szerény visszavonulás okául szolgálna. Mielőtt vizsgálnók azon alapelveket, melyeket napjainkban a szabadelvű birósági codificatio követ, és azt, hogy ministeri javaslatunk azon reformelveknek mennyi.ben felel meg, — először is ki kell emelnünk, mikép ezen ministeri javaslat is a rendszeresség jellegével legkevesbbé sem bír. A rendszeresség, bár az napjainkban épen úgy, mint már 1848. előtt is, az elhírhedt doctrinarismus jellegével ruháztatott fel, nézetünk szerint minden gyökeres jogi reform legfőbb elemét képezi. Minden szakértő tudja, mikép minden jogi organismus, úgy a birósági organismus alakítása is oly műveletet képez, melynek minden alkatrészei kell hogy egymással a legteljesb öszhangzásban legyenek, ha czéljukat, az igazságszolgáltatás tökéletesítését, valósítani czélozzák. Ne hozzák fel ez ellen — a rendszeres codificatió ellen — Anglia példáját. Mert itt gyökeres jogi reformról mindeddig nem volt szó, sem arr t alkalom. Itt a jogi rendszer mai napig érintetlenül hagyandó volt, és az esküdtszékek reformja, az egyes — megyei — bíróságok szervezése stb., csak oly reformot képezett, mely az érintetlenül hagyandó ősi jogrendszerbe beillesztendő volt a nélkül, hogy maira az ós rendszer alapjaiban illettetnék. Hogy ez ná unk, a feudalismus 1848-ki lerombolása, az ősiségi rendszer eltávolítása után fen nem forog, senkisem kételkedhet; miután azzal a feudalismusra fektetett birósági rendszer is megdőlt, mint ezt legjobban mutatja azon javaslat, mely a megyei községi rendszerre vonatkosik, mely az ősi épületet ledönti, melyre alapíttatott pedig összes birósági rendszerünk is. A rendszeresség hiányát, mi a jogi tényezők szoros Összefüggésénél fogva, az összes jogi szervezet hiányosságát vonja maga után, elötünteti már maga az is, hogy az alsó biróságok szervezete állíttatik élőnkbe a nélkül, hogy az annak megfelelő felebbviteli biróságok szervezetét is ismernők. Lehet-e szakértő, ki az alsó biróságok reformját a felsőbb biróságok reformja nélkül képzelhesse? Vagy elhihetnők-e,hogy mostani felsőbb bíróságaink a kor oly szinvonalán álljanak, mi a reformot tovább nem is szükségeli? Hát felebbviteli törvényszékeink állapota, szervezete a nyugateurópai államok ebbeli intézményeit tekintve — már a tökély non plus ultráját képezi? J)e csak azt kérdjük, felsóbb bíróságaink ily reformja csak eszközöltethetett-e, mielőtt maga az első foly. biróságok reformja ismertetett, tehát kiindulásul vétethetett? De magát az első foly. forumot véve is tekintetbe, mily rendszeresség hiányára mutat az, hogy a min. javaslatban a békebirák megemlittetnek, de nem szabályoztatnak. Ez lehetővé teszi, hogy a békebirói intézmény külön tárgyalás s rendezés alá vétethetik, mi ki nem zárja, hogy utóbbi külön sajátságos, az alsó bíráskodással ellentétes szabályok és rendezés alá vétethetik; habár a békebirák az első foly. biróságok egyik lényeges alkatrészét képezik. Továbbá a min. javaslat intézkedik ugyan a közvádlókról (kir. ügyészekről) és végrehajtókról, de szintén elkülönözötten, mi az összefüggés és egyöntetűség hátrányával jár — azonban az ügyvédség és közjegyzőség szervezését teljesen mellőzi. Mindkettő a mai előhaladottabb birósági rendszer kiegészítő részeiül tekintetnek. Reformszervezés azok mellőzésével nem is képzelhető. A közjegyzóség különösen a birósági szervezettel legszorosb kapcsolatban áll. Az, hogy az alsó biróságok mily hatáskörrel bírjanak, tehát mikép szerveztessenek, mily számmal létesíttessenek, lényegesen függ attól, hogy bizonyos nem birósági ügyekre a közjegyzóség létesittessék-e, és hogy az mily hatáskörrel ruháztassék fel? A közjegyzóség életbehozatala megígértetett, de szervezési javaslata még elő nem mutattatott. Hogyan lehet tehát az alsó biróságok szervezete kérdéséhez alaposan hozzászólni a törvényhozásnak, mig egyik factorát, a közjegyzöségét, alapjaiban, kellékeiben, hatáskörében nem ismeri ? Ezeken kivül mellőzzük a rendszeresség szempontjából azt, hogy a birói felelősség, függetlenség, elmozdithatlanság szabályai, melyek a birósá gi rendszer leglényegesb elvei közé tartoznak, jelen birósági szervezetben meg nem jelennek, habár azok kellően csak is a már szervezett, megalapított birósági szervekre alkalmazhatók, nem pedig elvontan oly birósági tényezőkre, melyek előlegesen nem is ismertettek. És csak azt emeljük ki, hogy jelen birósági szervezetben a közönséges bűntényekre nézve a jury teljesen mellőztetett. — Ha ez azt jelenti, hogy a törvény34