Törvényszéki csarnok, 1870 (12. évfolyam, 1-101. szám)
1870 / 31. szám - Jóakaratu figyelmeztetés [1. r.]
Pest, 1870 péntek aprii 22 31. szám. Tizenkettedik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, Debreczeni és eperjesi ügyvédegylet közlönye. Tartalom: Jóakaratú figyelmeztetés. — Eperjesi ügyvéd-egylet. — Rövidutu sat — Semmitőszéki határozatok. — Bírósági tjavaslat. Jóakaratu figyelmeztetés. *) Külley Ede váltófeltszéki ülnök úrtól. A váltóvégrehajtások tárgyában 1869. évi april 8-n kibocsátott igazságügyrainiszteri rendelet 74. §. szerint: „igényperek és elsőbbségi bejelentvények a váltói rendes szóbeli eljárás utján tárgyalandók és végzés által dóntendők el, mely végzés ellen a felek a váltótörvény által megengedett perorvoslatokkal élhetnek." A mindennapi tapasztalás szerint a váltótörvényszékek által végrehajtás végett megkeresett városi törvényszékek, illetőleg szolgabirák, a váltóvégrehajtásbói kifolyó tulajdon- és elsőbbségi igényperekben a fentebbi világos rendelet ellenére, majd mindig a polgári perrendtartás szabályai szerint járnak el. E szerint az igénykeresetek beadására a polg. per. 464. §-noz képest a foglalás napjától számitandó 15 napi határidőt tűznek ki, a beadott kereseteket a 4 68. §. szerint sommás uton tárgyalják, a vesztes félnek kötelezettsége teljesítésére a 124. §. szerint 8 napi határidőt tűznek ki, az érdemleges határozat kihirdetésekor a feleket a 125. §. szerint a felebbezé?, illetőleg semmiségi panasz iránti azonnal nyilatkozattételre szorítják, ehhez képest a szóval bejelentett felebbezést, vagy semmiségi panaszt valamint a 8 n.ip alatt Írásban beadott indokokat is elfogadják, s az iratokat sokszor a váltótörvényszékhez ugyan, sok esetben azonban felebbezés folytán a királyi táblához, semmiségi panasz folytán pedigakir. curiához mint semmitőszékhez felterjesztik. Ezen eljárás által gyakran a felek is tévútra vezettetnek, a mennyiben az eljáró bíróság végzései elleni felfolyamodásokat, illetőleg semmiségi panaszokat, nem a váltótörvény által kiszabott 24 óra, hanem a köztörvény által megengedett hosszabb határidő alatt is beadhatni vélik, mi sok esetben valóban ugy is történik. Ezen törvényellenes eljárásnak mi a következménye? Az, hogy az eljáró bírónak semmiségi panaszszal megtámadott intézkedései a váltófeltörvényszék által megsemmisíttetnek, a semmitőszékhez, illetőleg királyi táblához tévesen felterjesztett ügyiratok vagy a váltófeltörvényszékhez leendő felterjesztés végett az első bíróságokhoz visszaküldetnek, vagy illetékes elintézés végett a váltófeltörvényszékhez áttétetnek, mely bíróság által a váltótörvényben kiszabott 24 órai határidő után, tehát elkésve beadott semmiségi panaszok,illetőleg felfolyamodások visszautasittatnak. Mily tetemes hátrányok és károk háramlanak ebből nemcsak a perlekedő felekre, hanem az eljárásukért fele*) A közügy érdekében óhajtandó volna, ha a többi szaklapok t. szerkesztői jelen czikket átvenni szíveskednének. lős biróf tagokra is, ez— ugy hiszem — bővebb bizonyítást nem igényel. A felek időf, sokszor jogokat vesztenek, s ennek folytán anyagi kárt is szenvednek. A biró pediga megsemmisitett eljárás által okozott kárért felelőssé tétetik, mi egyrészről anyagi kárt, másrészről morális tekintetben is nagy hátrányt okoz; mert a megtámadott eljárás megsemmisítése a biró iránti bizalmat megingatja s a birói tekintélyen nem kis csorbát üt; pedig mindkettő a helyes igazságszolgáltatás alapfeltételeit képezi. Ennélfogva a közügy érdekében felhiva érzem magamat a vál. törvény idevágó rendeleteit az illetőknek a következőkben emlékezetébe hozni: Ha a foglalás alkalmával, történjék az akár biztosítási, akár kielégítési végrehajtási végzés folytán, a lefoglalt tárgyakra nézve igénylő jelentkezik, a végrehajtó biróság által a váltóvégrehajtások tárgyában 1869. évi april 8. kiadott igazságügyminiszteri rendelet 34. illet. 72. §. szerint az igénylő végzésileg utasítandó, hogy igénykeresetét 8 nap alatt adja be. A kellő időben beadott igénykereset az idézett rendelet 74. §. szerint a váltóeljárás szabályai, tehát az 1840. évi XV. tcz. II. r. VII. fej. rendeleteihez képest tárgyalandó. A tárgyalás befejezte után az esetleg felhívott tanuknak netán szükségesnek tartott kihallgatása végzé>ileg elrendeltetvén, a tanúállitó fél kérdópontjai oly utasítással közlendők az ellenféllel, hogy netáni ellen-kérdőpontjait bizonyos határidő alatt nyújtsa be; melynek letelte után a tanúk kihallgatására — a mennyiben azok helyben laknak — határidő kitüzeivén, s erről a felek is értesittetvén, a beidézett és megjelent tanúk a kérdőpontokra és a fentérintett határidő alatt netán beadott ellenkérdésekre kihallgatfrttnak ; ezen eljárás körül a tvtk. II. r. 100. §. illetőleg az 1861 évi ideig. törv. szabályok III. fej. 2. §. zsinórmértékül szolgálván. A tanúkihallgatási jegyzőkönyv folytán a vallomások feletti észrevételek megtételére a vtk. II. r. 102. §. szerint tárgyalás tűzetvén ki, annak alapján — az idézett miniszteri rendelet 74. §. szerint végzés alakjában —perdöntő határozat hozandó. A perdöntő határozat a feleknek a fennálló gyakorlat szerint kézbesittetvén, — az abban meg nem nyugvó fél a vtk. II. r. 133. és 140. §§-hoz képest 24 óra alatt felfolyamodással, illetőleg semmiségi panaszszal élhet, mely nem a királyi ítélő táblához, illetőleg a magy. kir. curiához mint semmitőszékhez, hanem mindenkor a magyar kir. váltófeltörvényszékhez, illetőleg ennek a pesti kir. | ítélő táblához leendő beolvasztása után ennek váltóosztá| lyához felterjesztendő. Ugy a felfolyamodás, mint a uo31