Törvényszéki csarnok, 1870 (12. évfolyam, 1-101. szám)

1870 / 30. szám - A végrehajtás körüli szabálytalanságok - Az igazságügyi törvényjavaslatok körüli eljárás érdekében

Pest, 1870. péntek april 15. 30, szám. Tizenkettedik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, Debreczeni és eperjesi ügyvédegylet közlönye. Tartalom: A végrehajtás körüli szabálytalanságok. Az igazságügyi törvényjavaslatok sat. Semmitőszéki határozatok. Birósági tjavaslat. A végrehajtás köriili szabálytalanságok. Lukich Vincze váltótörvényszéki jegyzőtől (Aradról). I. A Bécsben megjelenő jogi szaklap a G-erichtshalle 1868. évi 96. száma 401. lapján egy honunkból! tö; vénykezési eset közöltetik, a mely szerint egylajthántúli bíróságtól bizonyos Magyarország területén lakó panaszlott ellen közvetlenül ez utóbbi fizetésére elrendelt végrehajtás, az illető panaszlottnak értesítése, és a pénztárhoz leendő áttétele e honban azért tagadtatott meg, mivel a végrehajtási alapnak lefoglalása nem az elrendelő, hanem a foganatosító bíróság hatásköréhez tartozik, és mivel nálunk a végrehajtás tényleg csak akkor foganatosítható, ha panaszlott előbb a végrehajtási végzésben érintetteknek teljesítésére törvényszéki kiküldött által hivatalosan fe'szólitva, azoknak bármely indokból eleget nem tesz. Hogy a megkeresett bíróság csekély véleményem szerint, törvényesen járt el, kitetszik az 1836. évi t. cz. 2. és 3. §§-ai, valamint az 1840. évi XV. tcz. II. r. 151.178. §§-ból, melyekben határozottan és világosan rendeltetik, hogy a végrehajtás (Jegyen az biztosítási, vagy kielégítési) foganatba vétele alkalmával a kiküldött a végrehajtást szenvedőnél jelenjen meg, őt a végrehajtási végzésben érintetteknek teljesítésére szólítsa fel (ezen intézkedés az 1868. évi LIV. t. cz. 360. §. és az igazságügyminiszter 1869. évi april 8-án kelt 998. számú rendeletének 15. § ban is benfoglaltatik) és csak azoknak nem teljesítése esetében tényleg a végrehajtást panaszlott ellenében foganatba vegye. — Hogy a magyarországi bíró végrehajtás teljesítése alkalmával saját, hona törvényei, jelesen az 1840. évi XV. t. cz. II. r. 193. §. értelme szerint eljárni köteles, úgy tartom kétséget nem szenved, és ezeu tény iránt csak az lehet kételyben, ki e honnak végrehajtásra vonatkozó törvényeit nem ismeri. Ennyit válaszul a fent emiitett lapbani közlésre. II. Lássunk egy más esetet, mely sajnosán gyakori, és mely mind a két — perben álló — fél érdekének nem csekély hátrányával jár, sót nem átallom állítani, hogy őket méltánytalanul anyagilag is sújtja. Ez pedig következő : Lajthánlúlí törvényszéktől ugyanis megkerestetik az ide való bíróság, hogy a helybeli panaszlott ingóságai ellen a kielégítési foglalást, becsüt, panaszló kára és veszélyére az elszállítást foganatositassa, és az ily értelemben felvett jegyzőkönyvet származtassa vissza. Ez mégis történt. Három hó leforgása után — miuíán tudniillik a foglalási jegyzőkönyv, mely itt magyar nyelven felvéve németre lefordíttatott — ujjolag az árverés foganatosítása — a vételár áttétele Az első alkalommali kérelem mint kéretett,— teljesítve lett; de a második — nem. Én ellenben az első kérvény teljesítését is, úgy a mint kérve volt, alaki végrehajtásra vonatkozó törvényeinkkel összeegyeztethetőnek nem tartom; mert sem az 1836. évi XV. tcz. sem az 1840. XV. tcz. II. részének 11. fejezete; sem a legújabban 1868. évi LIV. tcz. 8. czim; sem végre az 1869. évi april 8-kán 998. szám alatt kelt igazságügyminiszteri váltóvégrehajtásokra vonatkozó rendelet nem ismer (ugy mint az 1852. évi ideiglenes polgári perrendtartás) végrehajtási fokokat, (Grade), hanem ha egyszer az elmarasztaló birói határozat jogerőre emelkedett és a végrehajtás az ingóságokra nézve elrendelve van, úgy az panaszló jelentkezésére (a legujabbi 1868. és 1869. évi törvényeink értelmében a nélkül is) végrehajtandó; ha igények felmerülnek, azok elintézendök, a hirdetmény igénylők jelentkezése végett kifüggesztendő, annak eredmény nélküli elmulta után a lefoglalt ingó=ágok elárverelendők; a bejött vételár az eljáró birói kiküldött által felosztandó, és végre az arróli jelentés a kiküldő törvényszéknek bemutatandó. Ellenvéleményüek azon ellenvetése, hogy a törvényszék a megkeresés határain túl nem mehet, figyelmet — véleményem szerint — alig érdemel; mert e hon bíráját nem a megkeresés szabályozza, hanem a világos érvényben álló hazai törvény, melyet senkinek sem szabad megszegni. A lajthántúliak — ha őket a végrehajtás foganatba vétele végett megkeressük, — csak a zálogolást sbecslést foganatosítják, és az arról felvett jegyzökönyvet által teszik azon okból, hogy annak alapján afél ujabbi kérelme folytán az árverés, mint a végrehajtás második foka rendeltessék meg; ók tehát szorosan a végrehajtási törvényekhez ragaszkodnak, és azok szerint járnak el; részemről tehát nem látom, miért ne ragaszkodjunk mi is honi törvényeinkhez, s miért engednők, hogy azok bárki által áthagattassanak, s figyelmen kivül hagyattassanak. Az igazságügyi törvényjavaslatok körüli eljárás érdekében. A sürgős és mondhatni égető reformszükségek között a közhitei viszonyaink biztosabb rendezésére és korszerűbb átalakítására lényeges befolyással, döntő sulylyal bírnak főleg azon törvényjavaslatok, melyek által az anyagi és alaki polgárjogi törvénykezés szabályozása czeloztatik, mint a melyeknek kor- és czél-zerü berendeés az arrai igényt tartók megne- | zésétől függ hazai iparunk, gazdaszatutk, szóval anyagi vezése iránt e bíróság megkerestetik. | jobblétünk fejlesztése, s ezálta azérrelmesedésés vagyonoT" Lapunk jövő száma a sz. ünnepek miatt april 22 kén jelenik meg. 30