Törvényszéki csarnok, 1870 (12. évfolyam, 1-101. szám)

1870 / 26. szám - A végirati határidő - halasztás kizárásáról. A perrend reformjára vonatkozólag - Egy ujabb kérdés a perrend köréből

Pest, 1870. péntek april i. 20. szám. Tizenkettedik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. Debreczeni és eperjesi ügyvédegylet közlönye. Tartalom : A vegirati határidő — Halasztás kizárásáról, — Egy ujabb kérdés a perrend köréből. — Legfőbb itélőszéki döntvények. Semmitőszéki határozatok. A végirati határidő — halasztás kizárásáról. A perrend reformjára vonatkozólag (A-tól Erdélyből). Azon számos hiányok között, melyek az uj polgári törvénykezési rendtartás életbeléptetésével ily rövid idő alatt is fölmerülnek, gyakorlati szempontból több érdekes eset a törvényhozás figyelmét igényli, azon czélból, hogy a magyar törvénykezés a jogtudomány magasabb szinvonalára emelkedve a gyors, biztos és jutányos perlekedés kívánalmainak megtelelhessen. Nem czélunk ezúttal részletes szemlét és bírálatot tartani, csak is a kilátásba helyzeti codificat'óig egy kiáltó szükségre es rögtöni intézkedésre a ru. k. igazságügyért a perlekedők érdekében fölhívni. A ptr. 138. §. szerint mindenik fél feltétlenül igénybe vehet, a v é g i r a t és ellenvégirat kivételével, minden egyes perirat beadására nézve egy, de 15 napnál tovább nem terjedhető halasztást; a 140. §. 2-ik tétele szerint pedig a feleknek szabadságukban áll, a végirat és ellenvégirat kivételével, egymásnak a törvényben megszabott, határidőkön túl terjedő többszöri halasztást engedni. Miután a 136. §. szerint a viszonválaszra nézve a válasz iránt adott szabályok megtartandók, mely szerint alperes mindazon uj körülményeket és bizonyítékokat felhozhatja, melyek a válaszban használt kifogások és bizonyítékok megerőtlenitésére szükségesek, mig a 137. §. szerint felperes a végiratban csak oly bizonyítékokat hozhat fel, melyek a viszonválaszban foglalt uj ténykörülményekre, és bizonyítékokra vonatkoznak, — ezen szabályokból nyilván és határozottan kitűnik, mikép a törvényho?ó a bizonyitéki eljárást megszorítani nem akarta, sót elleukezőleg, az utolsó periratig bezárólag, módot és alkalmat kívánt nyújtani arra, hogy a per tárgya, az összes ténykörülményekre, kifogásokra, bizonyítékokra és ellenbizonyitékokra tekintettel, kimeritó'Ieg megvitattassék, és a birói határozatra teljesleg fölszereltessék ; — elleneseiben már a viszonválaszban uj bizonyíték használhatását megtiltotta volna, ha arra a végirat rendén ellenbizonyitékot felhozni megengedhetőnek nem találta vala. Miután továbbá bármelyik perirat rendén beadott okiratok eredetijeit mindenik félnek joga van bíróságilag, vagy bíróságon kivül megtekinteni, és az aggályosokat lefoglaltatni, aggályait a következő periratban fejthetvén ki, mint ezt a 182 — 184. §-ok szabályozzák, — miből önként következik, hogy a törvényhozó ezen czél elérhetése végett a szükséges eszközökről is gondoskodni kívánt; mert különben jogtalanul és következetlenül rendezte volna be a perlekedési rendszert, ha a feleket a fel- | i használt bizonyítékok megbirálása körül inkább va\y [ kevésbbé megszoritandja. Miután végül a 184. §. szerint az eredeti okiratok szemlegezése a legközelebbi perirati határidő első felél,en kérendő, mire a határnap a pertárban leendő felmutatásra a bíróság által tűzetik ki, még pedig minden különbség nélkül arra, hogy melyik perirat mellett beadott eredeti okiratok szemlegezendők, — minthogy pedig a szemb gezési határidő a bíróság által a pertári teendőkre tekintettel igen ritkán, mondhatni soha nem tűzetik és nem is tűzhető úgy ki, hogy a kívánt szemlegezés a perirat beadására kitűzött határidő előtt megtörténvén, a felmerült aggályok kifejtésére, illetőleg a perirat elkészítésére a félnek elegendő ideje maradjon, a miért is a per tárgyára ós Í Z uj bizonyítékokra tekintettel minden periratnál halasztások, részint feltétlenül, részint feltételesen igénybe vehetők, mint, ezt a 138 —140. §-ok megengedik, csak is a végirat és ellenvégirat érdekében netalán szükséges halasztások lévén teljesleg kizárva. A fentebb részletezett szabályok összetett értelmezéséből kiindulva, valóban nem láthatni át okát annak, miért akarta a törvényhozó ezen megszorítást szabályul fólállittani; mert, ha a különböző, főleg nagyobb mérvű pereseteket szem előtt tartotta volna, melyek rendesen kétszeri perirattal tüzetesen ki nem menthetők, bizonyára vagy a végirat és ellenvégirat tételeit egyszerűen megtiltania, vagy pedig a viszonválaszban uj bizonyítékok fölhozásat meg nem engednie kellett volna, mindenik ilyen szellemű megszorító szabály a perlekedés elfogadott rendszerével nemcsak ellenkezvén, sőt a feleket jogaik védelmében kipótolhatlan káros következménynyel korlátozván, mit pedig egy bölcs és igazságos törvényhozóról föltenni nem lehet, Dem szabad. Hogy tehát ezen, a perlekedést nehezítő szabály megváltoztassák, és a felek jogai a per tárgya védelme érdekében veszélyezve ne legyenek, igen kivánatos és sürgető szükségnek mutatkozik, hogy ezen irányban egy reformszabály mielőbb alkottassák: miszerint a ptr. 138. és 140. §. a végirat és ellenvégirat tételére szükségeltető és indokolandó halasztás kiterjesztése által egy pólszabálylyal mielőbb módosittassék, és ez által a peresügyek alapos megvitatása, az igazság érdekében méltányosan elősegittessék. Egy ujabb kérdés a perrend köréből. Timkó József ügy véd úrtól (Gálszécsrőlj. A kérdés, melyet törvénykezésünk jelenéből szőnyegre hozok, nem első rangú elvkérdés ugyan; de hogy a tárgy mégis bír fontossággal és érdekes, elég hivatkoz26