Törvényszéki csarnok, 1870 (12. évfolyam, 1-101. szám)

1870 / 1. szám - Jogi viszonyaink akadályai

Pest, 1870 kedden jan. 4, 1. szám. Tizenkettedik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, Debreczeni és eperjesi ügy védegylet közlönye. Tartalom: Jo^-i viszonya'nk akadályai. — Felsőbb iíélö székeinkről. — Semmitösze'ki határozatok. — Magyar jogászgyülés. *5ogi viszonyaink akadályai. I. Nem akartunk a lefolyt évről külön jogi szemlét irni, mert nem találhatánk abban egy tényt sem, mi a jogi kifejlődés s szabadelvű haladás szempontjából csak némi vigaszt is nyujthata; nem legcsekélyebb mozzanatot, mi az igazságszolgáltatás1 legfőbb érdekei irányában, mély keserűség s csalódás ér%ete nélkül hagyhatott volna. Különben, is a jövőnek, mi felé nézünk sóvárogva mindnyájan, mi felé irányozvák még mindig, s egyedül a valódi szabadelvüség s függetlenség reményei, — ennek vizsgálata a jogéletben sem elválasztható a mult szemléjétől. A jogi haladás, a gyökeres jogi viszonyok szükségérzetét egyikünk sem tagadhatja meg, azon szomorú meggyőződés kíséretében, miképjogrendszerünk igazságszolgáltatásunk hiányai, terhei már jóformán el» viselhetlenek. Vizsgálata pedig annak, hogy mikép, mily eszközökkel létesitsünk ezen javulást, á valódi jogreformokat — mulhatlanul annak vizsgálatára vezet vissza, hogy mi okozta, mikép ezen reformok, ezen jogi javulás érdekében, a lefolyt években épen semmi, de semmi sem történt? mi okozta ezen lesújtó, de eltagadhatlan tényállapotot? mik voltak az előhalauás akadályai ? mi idézte elő azt. hogy nemcsak elő nem haladtunk a codificatió. a jogkifejlődés, az összes magán-, társalmi életet felkaroló, átható törvénykezés terén, sőt épen itt tetemes viszszaesést mutathatunk — és pedig nemcsak a provisorium, hanem a Bachrendszer s állapotok ellenében is. Némelyek nálunk e lassú haladás, illetőleg teljes jogi tespedes okát magában a parliamenti rendszerben keresik; mig mások azt kiválóan törvényhozásunk, főleg képviselőházunk gyöngeségeinek tulajdonilják. Mi nem vagyunk a parliamentarismus — bár mindeddig legtökéletesebb államrendszer — vak bámulói, minden társadalmi mozzanat és minden államcselekmény irányában, még kevésbbé minden áron való dicsőitői képviselőházunknak, melynek eljárása s határozatai valóban csekély jelenségei, a kor magasb igényei színvonalára való emelkedettségnek, a magasabb nemzeti politika követésének. Megjegyezzük mégis — az elsőknek — mikép Angliában, Belgiumban stb. a parlamentari sinus épen nem gátolja a leghatósb, legg.yökeresb jogi reformokat; utóbbiaknak pedig, hogy a képviselőház hivatásával nem látszanak tisztában lenni. Feledik, mikép a képviselők csak törvényhozás i, de épen nem c odificationali s testületet képeznek. Feledik, mikép a törvényhozók a codificationalis munkálatoknak revisorai, a mennyiben elveit, irányzatát vizsgálat alá veszik, de nem lehetnek azoknak teremtői, kidolgozói. A parlament kiválóan politikai hivatással bir; felügyelni, ellenőrizni — ez legfőbb rendeltetése. Azt ssak p. o. codificationalis munkálatokra is kényszeriterii, nem csakellenkeznék hivatásával, hanem szükreszabott idejénél fogva azt is eredményezné, hogy épen hivatása valódi tárgyaitól elvonatnék. Midőn tehát jelenlegi igazságügyminiszteiünk oly gyönge, oly minden kritikán alóli férczmüveket terjesztett parliamentünk elébe, melyek gyökeres átdolgozás, átalakítás nélkül elfogadhatók nem voltak; akkor nemcsak visszaélt a törvényhozói testület hivatásának igénybevételével, hanem az épen oly nagy mérvben és átalánosan sürgetett jogi reformok gyorsabb kifejlődésének is tetemes akadályául szolgált. Állitásunk indolására ki kell emelnünk, mikép. ha valahol, ugy a jogi codificatió terén, a rendszeresség a legfőbb, leglényegesb elemet képezi, Azon szoros, elválaszthatlan kapcsolat folytán, mely a jogélet összes tényezői közt létezik, a jogi reformok kedvező sikerre csak ugy számithatnak, ha azok öszhangzatosan eszközöltetnek, tehát a codificationalis munkálatok rendszeresen, egyöntetűen, teljes összefüggésben kidolgoztatnak. Ezen rendszeresség elkerülhetlenné teszi egyrészt, hogy bizonyos munkasorozat, bizonyos egymásután ke" vettessék; másrészt, hogy a jogi munkálatok öszhangtosan ugyanazon elvekre fektethessenek. Már most kérdjük, lehet-e egy parliament hivatva, de csak képesítve is, ily rendszeres codificatiói eljárás követésére? Megitélheti-e az kellően a legszükségesebb reformteendők sorozatát, az ebbeli munkálatok sorrendjét? Áll ithat-e elő oly munkálatokat,, melyek az összes codificationalis munkálatokkal, az összes jogállapot tényezőivel teljes öszhangzásban legyenek ? Eszközölheti e ingatag s változékony politikai természeténél fogva, hogy ily munkálatok mind ugyanazon alapelvekre fektettessenek ? Azt hiszszük, ily valamit nem követelhetni egy rövid időszakokra alakult parliamenttől. Erre csak az állandó kormányközegek, csak az igazságügyminiszterek lehetnek hivatottak és képesítettek. És — fájdalom — épen ez az, mi igazságyminiszteriumunk vezetésénél jelenleg legnagyobb mérvben hiányzik. Ennek munkálataiban minden egyéb feltalálható, csaknem — bizonyos rendszeresség. Összes eljárása olyan, mi egy megalapitott rendszernek, bizonyos ösz-