Törvényszéki csarnok, 1869 (11. évfolyam, 1-102. szám)

1869 / 68. szám

270 hanetn bevárta a 3-dik beadvány!, s csak ekkor együttesen intézte el az ügyet. És habár az előjegyzést csak e 3-ik kérvény alapján adhatta s adta meg, az elsőbbséget mégis az 1. kérvény idejétől számította. így a beadott pótkérvények együttes elintézésével a megyei telekk. tszék 1867. jun. 12-én 5521. 5650. és 5805. sz. a. kelt végzéssel a kért előjegyzést 1867. máj. 28 ki elsőbbséggel, de csak 3967. ft. 71 kr. erejéig megengedte. A kir. tábla az előjegyzést 2342. frt. 30 kr. erejéig korlátolva engedte meg. A legfőbb Ítélőszék pedig mindkét alsó bírósági végzést feloldotta, és a megyei tszéket az 1867. máj. 28. 5521. 1867. május 31. 5650. és 1867. jun. 5. 5805. sz. a. beadott telekk. kérvényeknek egyenkinti szabályszerű elintézésére utasitotta; „mert minden egyes telekk. kérvény a telekk. rend. 129. §. rendelete folytán vagy megengedóleg vagy elutasitólag elintézendő önálló ügyet képez, melynek netaláni hiányai elintézés előtt pótkérvényekkel és pótlóan beadott okmányokkal ugy a telekk. rend. 61. §. mint u. azon rend. 129. §. végzáradékának egybehangzó rendeleteinél fogva nem egészíthetők ki. „Midőn tehát az alsó bíróságok három különálló kérvényt, az azokhoz csatolt okmányok kapcsolatos figyelembe vételével, együttesen intézték el; a telekk. rend. alapelveit sértették meg ugy annyira, hogy a még eddig szabályszerűen alsó bíróságilag külön el nem intézett kérvények tárgyában harmadbiróságilag érdemleges ítéletet hozni lehetetlen. (1869. aug. 16. 1638. sz. a.) 5. A tulajdonjog bekebelezése meg nem engedhető: hanem igazoltatik, hogy a telekk. testből eladott rész az eladó tulajdonát képezi; ha a birtokrészlet lejegyzése s más tclekjkönyvbe átvezetése nélkül, azon részletnek az egészhezi aránylagos, hányadrésze ki nem fejeztetik (telekk. rend. 55. §. b. p.) Szabó István s neje Komáromy Ilona a makói 3967. sz. telekjkönyvben foglalt közös úrbéri legelőből az ugyanottani 976. sz. telekjkönyvben említett 1108. népsorszámú zsellérház után járó legelő illetőséget Deutsch Vilmos s neje R. Máriától megv. tték s ennek folytán az ahhozi tulajdonjogot javukra tehermentesen bekebeleztetni kérték Csanádmegye telekk. törvényszékétől. A tszék őket elutasította (1867. június 15.) s ezt a kir. tábla (1868. jan. 29.) megerősitette Utóbbi végzést a legf. ítélőszék is helybenhagyta; „mert az, ho»y a makói 3967. sz. telekjkönyvben foglalt telekk. testből valamely rész az eladó Deutsch V. s nejének tulajdonát, képezné, igazolva semmivel sincsen és; „mert a telekk. rend. 55. §. b. p. értelmében ugyanazon telekjkönyvben közös tulajdonjognak ugy bekebelezése, mint előjegyzése a nélkül, hogy a szerzett birtokrészlet lejegyeztetnék és más telekjkönyvbe átvezettetnék, csak az egészhezi arányban kifejezett részre nézve engedtethetik meg, mig ellenben folyamodók sem ezen aránylagos hányadrészt ki nem jelölték, sem pedig a lejegyzés megengedhetéséhez szükséges, a telekk. rend. 56. §-ban megszabott kellékeknek eleget nem tettek." (1869. aug. 16-kan 1565. sz. a.) Oroszi-Talányi-félc bűnvádi jogeset. (Folytatás). Talányi másod r. vádlott az ellene emelt vádpontokra következőket válaszolja; és pedig az 1- só vádpontra: Azt sohasem mondotta, hogy Dobosi J. egészen egészségesen jött volna tanyájára, mert az esés folytán hasán kék foltok voltak se miatti fájdalmait neki panaszolta is — mint ezt a vizsgálatkor előadta, bár ez, sajnos, kihagyaiott a jkönyvböl. 2- ra. Az itteni állitások puszta feltevések. Nemcsak jó bábáról gondoskodott, — ki diplomával nem, de hoszszas gyakorlattal bir — és Csongrádmegyében az ily szülésznőknek haláro^atilag meg van engedve a működés; — hanem a szülési előjelek nyilvánulásánál jul. 17. a fegyverneki vasúti állomásról táviratozott is Szolnokra Kreizer szülészmesterhez, hogy azonnal Csorbára jöjjön, mely táviratróli vétbizonyitványt a vizsgálóbírónak kézbesítette is. 3- ra. A gyermek erőszakkali kivételét sDobosi elvérzését tagadja; mind a bába mind a tanyásné, kik jelen voltak, ellenkezőt bizonyítanak.— O a szülés nehézségeit látva c^ak annyit tett, hogy két ujjával annyit segített, mennyit szülésnél segíteni szükséges. — A gyermek halva született s anyja mint 44 éves első szülésben szenvedő az esés folytáni erős hasütés okozta belbajok miatt halt el. A 18. 44.48. sz. a. iratokban nincs benn a szülés esete, mert Oroszi kérése folytán a szülés eltitkolása volt a czél a közszégyen elkerülésóre. 4- re. Nem való, hogy a hulla a vizsgálft meghiúsítására szállitatott el, mert arról akkor tudomásasem volt, j mit mutat az, hogy Oroszi elszállítási akaratját megtudva, őt uj kiszurkolt koporsó készíttetésére hívta fel s csak ennek vételével s hatósági engedély mellett szállította el. Ezen expeditióról visszatértekor az nap este kapta csak a főkapitány levelét, mely még nem is tesz említést vizsgálatról, hanem csak 4 pontra adandó feleletről. A gyermek hulláját azért vitte el anyja melöl, hogy a szentesiek a szülést meg ne tudják. Hulláját ládába tette befedve, de a tetejét a kutyák lekaparták. Kulcsár azon vallomására „No most nézheti az Isten akármely doktora" feleli, hogy ezen vallomásra meg nem hiteltetett; ha mondta, csak vasra veretes s szabadon bocsáüatás kecsegtetése által vétethetett rá, hogy ellene ilyet valjoD. 5- re. A bábát nem akarta megvesztegetni, hanem csak Oroszitól jutalmat igért neki, ha a szülés esetét ki nem fecsegi. Azt: „elismerem, hogy hibáztam", azon kérdésre feleltem: hogy mikép avatkozhatott az elszülés eltitkolá' sának kivitelébe? 6- ra. Kulcsár vallomása mint meg nem hitelt — bizonyító erővel nem birhat. De annak ő turkevi útjukban azon mondatára: Oroszi jól meg fog ezért fizetni az urnák — azt feleié: hogy neki nem fizet, mert csak barátságból teszi, tekintettel kétségbeejtő helyzetére. 7- re. Elfogatása után a bíróság útbaigazítás nélkül fürkészvén, nem azon lepedőből hozott mustrát, melyben a gyermek volt a koporsóban, hanem a melyben az anyahulla feküdt — ezért nem egyezik össze. Ebből azonban nem lehet következtetni arra, hogy a gyermek-koponyacsontok különbözők.